Medvefejű Rumcájsz világba kiált

Gombát gombával

2010-07-17T20:55:00.004+02:00

Nyár van.

Még mindig be van tojva az asztali gépem, így zenélni nem tudok. De valamit alkotnom kellett már mert az unalom lassan kikezd.

Volt itthon friss gomba, feta, tejföl, paradicsom és szeletelt bacon.

Ezek sültek ki belőle.

A gombatörzsekből meg a maradék gombából pedig egy krémleves rittyentődött, amit egy kis pirított baconnel, parmezánnal meg petrezselyemmel szórtam meg.

Fincsi volt.

Aluggyá, kis vulkán!

2010-06-03T19:46:00.004+02:00

Tudom, hogy már nem aktuális a vulkáni hamus zavarkeltés, csak most jutott időm arra, hogy megemlékezzek róla emitt is.

Először épp Alan Wilder fellépésekor zavart be majdnem, aztán még hosszú hetekig riogatta a repülni vágyókat. Most, hogy már hetek óta nem hallani róla, kicsit felkavarom a hamut egy SNL jelenettel, Kristen Wiig ezúttal Björk szerepében tetszeleg zseniálisan: még egy altatódalt is előad az énekesnő stílusában! A jelenet másik két szereplője Larry King, a veterán CNN riporter (Fred Armisen megformálásában), és Richard Branson, a Virgin megabirodalom mindenható ura (Bill Hader alakításában).

Ez a jelenet is angolul van.

Viszont ez is mókás nagyon.

Timecrowave

2010-05-24T06:22:00.010+02:00

A Saturday Night Live lehet, hogy annyi idős, mint én (ami tévéműsoroknál azért igazán tiszteletre méltó kor), de még mindig hihetetlenül szórakoztató. Az egyik legnagyobb arc benne Kristen Wiig , aki ha megjelenik a színen, akkor garantált a röhögéstől való dőlés.

Ebben az instant klasszikusban épp egy forradalmi találmányt kínál a nagyérdeműnek tévéshopos stílusban. A jelenetben az épp aktuális vendégművész, Alec Baldwin a másik szereplő. Nem lőném le előre a poénokat, itt a videó:

(vigyázat! angolul van... nem szöszöltem most a fordítással, bocsi)

Tökély... vagy giccs? Szerintem tökmindegy, szép

2010-03-20T17:34:00.004+01:00

Nem vagyok fizetett BMW ügynök (sajnos), csak egyszerűen csodaszépnek találom az új BMW 5 reklámfilmjét. Zenéstől, filmestől, autóstól. Most nézd meg! Hát nem szép?

Amúgy a videóban szereplő lélgezetelállító völgyhíd Franciaországban van és kicsivel több mint 2 éve adták át. Szerintem lenyűgöző mérnöki teljesítmény. Kb. annyira, mint a reklámfilm főszereplője, a kocsi.

De jó lenne ilyen dolgok (film, zene, kocsi, völgyhíd) alkotásában részt venni...

Rumcájsz Wrongol

2010-01-03T13:42:00.007+01:00

Megfogadtam, hogy a szünetben kicsit zenélgetek. Az utolsó két nap jutott csak idő arra, hogy nekiüljek és nyugodtan pötyörésszek.

Figyelem, történelmi pillanat következik. Dobpergés......

TaDaa!

Itt az első sajátzenés bejegyzésem... Ez így nem teljesen igaz, a számot persze Martin L Gore írta, én csak reinterpretáltam. De így is az első.

Szenvedtem kicsit, míg a youtube-on is úgy szólt hogy nem bántotta a fülemet, de csak sikerült. Tessék hozzászólni itt vagy a youtube-on vagy a facebookon.

Izgi :D

Karácsony Depeche-módra

2009-12-24T09:41:00.002+01:00

Minden kedves erre tévedőnek jó kedélyű, finom falatokkal teli de nem túlevős karácsony estét kívánok! Továbbá javaslom, hogy a karácsonyt lehet sokkal stresszmentesebbé is tenni pl. azzal, hogy hagyjuk a fenébe az ajándékozást és csak leülünk egy jó alapos beszélgetésre a hozzánk közelállókkal és élvezzük azt, hogy nem kell sehova se rohanni meg kapkodni.
Na, ki próbálja ki ezt jövőre?

Azért én vettem valakinek egy ajándékot. Egy Depeche Mode koncertjegyet január 11-re. Magamnak. És fel sem merült hogy esetleg nem fog tetszeni vagy hogy majd vissza kell cserélni, mert nem jó vagy tönkremegy kétnapi használat után. És nem utolsó sorban nagyon örültem neki. Sőt most még az a veszély sem áll fenn, hogy bőrig ázok a koncerten és több hónapos torokgyulladást kapok.

Ölelek minden erre bandukálót!
Banduka
:)

A tékozló fiú visszatér

2009-12-23T17:12:00.005+01:00

Hanyagoltam több mint öt hónapig a blogolást. Nem éreztem indíttatást rá meg sok minden más is lekötött az utóbbi időben. Különben meggyógyultam a torokbajomból... nagyjából. Volt a nyáron pár olyan hét is, hogy asztmával kezelt 3 különböző tüdőgyógyász... Beletelt vagy két és fél hónapba a felépülés, és úgy érzem, a torkom sosem lesz már a régi, szóval nem volt kis csata. Hiányzik a kocogás, de ebben a hidegben nem merem megkockáztatni, sőt a térdeim is elkezdtek sanyargatni. Tisztára mint egy öregember... de elég a panaszkodásból.

Lassan, de biztosan visszacsordogáltak a melók is, most rendesen el vagyok látva vele, szerencsére.

Az elmúlt hónapokban ezek a dolgok kötöttek le:

The X Factor - hihetetlen profin összerakott és megkomponált danolászós tehetségkutató verseny. Jövőre a magyar RTL is megveszi a licenszt.

Saturday Night Live - Egy olyan műsor ami velem egyidős... Korszakalkotó komikusokat termelt már ki és legendás zenei fellépői voltak. Az idei szezon élvezeti értéke meglehetősen hullámzó volt, de azért volt pár igen mókás pillanat.

Family Guy - Igazi görbe tükör az amerikai fogyasztói társadalomról. Az amerikai "cartoon" (= karikatúra) legszórakoztatóbb és legszínesebb példája, szabadszájú, de nem mocskos mint a South Park. Az idei, nyolcadik szezon nyitóepizódja egyszerűen fenomenális.

The Big Bang Theory - Sitcom. Az idei már a harmadik szezon. Talán a 90-es években a Friends volt hasonlóan kedves és szórakoztató. Ez is bárgyú néha, de van benne jócskán intellektuális humor is. Meg állati jópofa pólók.

Stargate Universe - A Csillagkapu franchise legújabb szériája. Bevallom, engem sose rántott magával a sorozat, de ezt elkezdtem nézni. Rendesen meg is osztotta a közönséget, mert a legtöbb SG rajongónak "minden csak nem SG". Lehet, hogy nekem meg épp ezért tetszik. Kicsit Star Trek Voyager-es az alapszitu, de a kommunikációs kavicsok tényleg nagyon bénák.

Modern Family - Amerika felfedezte magának a mockumentary comedy-t. A BBC-s The Office amerikásított változatát már jó régóta sikeresek futtatják, így ideje volt már alkalmazni a bevált receptet más sorozatokra is. Ez hihetetlen mókásra sikeredett, egy kicsit megöregedett Ed O'Neil (aka Al Bundy a Rém rendes családból) és egy rendkívül mókás és hitelesen eljátszott gyerekvállaló meleg pár elviszi a hátán a sorozatot.

How Not To Live Your Life - Végre egy angol vígjátéksorozat. Ez is egy kicsit rendhagyó, mert amolyan "változatok egy szitura"-szerűen néha megáll a történet és felsorolnak pár kimenetelt, ahogy nem szabadna lereagálni a dolgokat. Természetesen nem élő közönség előtt felvett, röhögés-alákeverős. Mókás úgy is hogy nem "mondják meg" mikor kell röhögni... és szeret benne meztelenkedni is a pasi. Jó arc.

Parks and Recreation - Amy Poehler aki tavaly a Saturday Night Live-ból ment szülni, nem sokat pihent. Csinált magának is (minő meglepő) egy mockumentary-t. Az ál-reality sitcom egy kisváros önkormányzatának parkokkal és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó osztályán játszódik... és még így is sikerült belőle egy mókás és szerethető sorozatot csinálni.

Better off Ted - Nincs új a Nap alatt... Ez meg nem más mint egy gyorstüzelésű áldoku-szerű sitcom. De aranyosra sikeredett. Egy mindentudó és mindenható nagyvállalat mindennapjai az alkalmazottak és kisfőnökeik szemszögéből. Ebben is van egy szép bájgúnár...

Szóval ezek mennek. Más nem nagyon. Azóta se...

További kalandozásaim Fehérköpenyországan

2009-07-15T11:57:00.002+02:00

Na akkor most jön a nyomozás. Ugyan mitől is volt ez az egész elájulás. Tisztára Ház Doktor.

Háziorvoshoz visszamentem a balesetin kapott ambuláns kezelőlappal, amin le van írva az eset meg hogy milyen kezeléseket kaptam. Koponyaröntgen, sebvarrás, tetanusz, kötözés. Azért elmeséltem én is. Megmérte a vérnyomásom, és K magas volt. Ja, és ott ültem a rendelőjében vagy negyed órát és K hideg is volt mert ezerrel ment a légkondi. Mindegy. Szóval beutalt neurológiára, szemészetre, kardiológiára és természetesen laborvizsgálatokra is.

Közben el kellett még menni a fogorvoshoz is, mert a félbetört fogam a zománca nélkül hiperérzékeny lett. Egy kis csiszolás (azt hittem összevizelem magam...), egy kis vakolás és most pont úgy néz ki, mint amit összefoltoztak. :/

Szóval neurológia: minden rendben, de azért egy EEG és egy MR vizsgálatra beutalt. Szeptemberre ( ! ), mikorra meglesznek a vizsgálatok és a leletek, mehetek vissza hozzá. A neurológustól hallottam először, hogy ugyan meg kéne már nézetni a tüdőmet, hogy kiderüljön miért is van a fulladás.

Kardiológia, EKG vizsgálat. Vérnyomás kicsit magas, de az EKG lelet teljesen rendben van. A kardiológus asszisztens is mesélt arról, hogy az egyik főnökének is vannak ilyen asztmás rohamai, meg hogy az mennyire ijesztő, de hozzá lehet szokni... :/

Szemészet: minden rendben. Az eséstől nem sérült a szemem. Sőt. Kb. másfél éve, mikor a jogsit újítottam, rosszabbul láttam, mint most. Az alsó sor akkor már nem ment. Most igen. Szóval egy kis látásjavító hatása legalább volt a dolognak. :)

Visszamentem a gégészetre is. Ott is ámuldoztak a bekötött fejemen, hogy velem meg mi történt. A torkom már csak egy kicsit gyulladt, de azért még leecsetelte, kb. a gyomromig lenyúlt a gézzel... majdnem megbánta. Aztán, miután újból tudtam beszélni (ezalatt azt kell érteni, hogy artikulálni a hangzókat, zöngésítés nélkül...) megpróbáltam előadni, hogy mivel lassan három hete volta először orvosnál a bajommal és azóta nem tudtam dolgozni és akkor nem vettek betegállományba, mert csak "macera lett volna" (idéztem a háziorvost), ezért most nekem kell külön kérvényezni, hogy visszamenőleg mehessen a betegállomány és be kell gyűjtenem a bizonyítékokat arról, hogy hol és mikor láttak el. Aztán, hogy mentse, ami menthető, a gégész ilyet szól "hát én azért csak beutalom a pulmonológiára". Köszi... így, már hogy harmadjára látott el ugyanazzal a panasszal. Ott helyben szinte fel is állított egy diagnózis a tőle idegen területen és azzal kaptam egy beutalót arra a helyre, ahol valószínűleg kezdenem kellett volna.

A következő történet a tüdőgondozóban játszódik. Élő közvetítés a belsőmből, sugárzó jókedv, fulladás, eszközhasználat okítás, elrettentő példák. Jöjjön, aki még bírja!

Tegnap nyomtam egy "reset"-et...

2009-07-13T11:48:00.003+02:00

Valójában nem volt annyira mókás, mint ahogy az a címből következhetne. Igazából valószínűleg ettől közelebb még nem voltam ahhoz, hogy ne itt legyek, hanem egy összkomfortos felhőcskéről lóbáljam a lábam.

Lassan három hete küzdök egy makacs torokfájással-köhögéssel. Már többször is azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, de mindig sikerült valami miatt visszaesnem. Körülbelül négy nappal azután hogy a Depeche Mode koncerten bőrig áztunk végleg ledöntött a lábamról egy torokgyulladás. Lázam nem volt, de a torkom kapart. Gondoltam, kihordom lábon, évek óta nem győzött le semmiféle megfázás vagy influenza, amit leginkább szerintem annak köszönhettem, hogy tényleg rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettem, húst és állati eredetű táplálékot pedig volt, hogy egyáltalán nem, de legtöbbször is csak minimálisat. Ezzel tavaly év vége felé felhagytam. Valószínűleg leginkább lustaságból, de köze lehet annak is, hogy kicsit visszafogtam a költéseimet. Szóval ennek lehetett a folyománya, hogy egy egyszerű torokgyulladás tegnap majdnem megölt.

Figyelem! Továbbolvasás csak erős idegzetűeknek és saját felelősségre!!!

Életemben nem volt olyan köhögőrohamom, ami alatt asztmás típusú belégzéssel is meg kellett küzdenem. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy a köhögéshez sok levegőre van szükség, főleg akkor, ha az ember fel is akar köhögni valamit, ami kikívánkozik. Az elmúlt két hétben leginkább beszélni sem nagyon tudtam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy levegőt tudjak kapni. Háziorvos látott, és két olyan gyógyszert írt fel, amit a betegtájékoztatók szerint egymással párhuzamosan NEM LEHET SZEDNI. Gégészhez kétszer mentem, kaptam antibiotikumot, torokecsetelést meg kanalas orvosságot, tehát lényegében ő is csak tünetileg kezelt. Hiába említettem meg ezeket az asztmás jellegű köhögőrohamokat.

Többször jött rám úgy, hogy már szédelegtem, annyira nem kaptam levegőt, aztán valahogy mindig megoldódott a dolog. Az elmúlt két hétben a legtöbb amit egyhuzamban tudtam aludni, az kb. két óra volt. Legtöbbször inkább le sem feküdtem, mert hihetetlen ijesztő dolog arra kelni, hogy nem kap az ember levegőt. Mindez múlt csütörtökre csillapodni látszott. Nagyságrendekkel ritkábban jöttek rám a rohamok, sőt már az éjszakát is 5-6 óra alvással csináltam végig. A pénteki napom szinte zavartalan volt, aztán szombat délutánra megint visszaestem. Ismét csak pár órás éjszakai alvás és megint egyre sűrűbb rohamok. Aztán vasárnapra megint csitulni látszott. Kora estig.

Ülök a tv előtt és érzem, hogy megint jön egy roham. Felpattanok, és elindulok a fürdőszoba felé. Aztán a következő vágás az az, hogy egy vértócsában ébredek az előszoba kőpadlóján. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de a vértócsa mérete és elhelyezkedése megdöbbentő volt. Amikor, meglepő hidegvérrel elkezdtem lemosni az arcomról a vért, egy alvadt vérdarabot is találtam. Ez sem keletkezik egy-két percen belül. Aztán megláttam a sebeket.

A homlokomon a bal szemem fölött középtájt két, egymástól alig pár milliméternyire lévő kb. négycentis nyílás tátongott egy lila, kb 8 centis átmérőjű kráter közepén. Aztán egy kisebb sebet is találtam a jobb szemöldököm fölött. Valamint a bal arcomon a szemem alatt és az orrom és a felső ajkam között is zúzódásokat. A nyelvemmel meg éreztem, hogy nincs minden rendben a számban sem, több fogamról kisebb darabok törtek le, a bal alsó metszőfogam pedig átlósan kettétört és csak a csonkja látszott.

Egyszóval rendesen összetörtem magam. Nem vagyok egy helyszínelő, de az eszméletvesztésem után térdre eshettem, onnan meg bal arccal a járólapra. Aztán snitt, nagylevegő és jött az említett "reset".

Mentők. Mentőorvos elképedt ábrázata, mikor megmutatom a sebeket. "Jó, akkor tessék jönni!..." Elsősegély a kocsiban, baleseti sebészet. Hordágyra fel, vérvétel, tologatnak ide-oda, mennyezeti lámpák úsznak a látóteremben, koponyaröntgen fentről és oldalról, sebvarrás (minden egyes szúrást és öltést tisztán éreztem, a doki még egy kis viccet is eleresztett a szabás-varrás közben, valószínűleg tesztelve a tudatállapotomat) aztán végeláthatatlan várakozás a laboreredményekre. Az ambuláns ellátás természetesen hibás névre állították ki. "... A beteg térben, időben orientált..." És még búcsúzóul behúztak egy gyors tetanuszra is. De aztán csak hazakerültem úgy éjfélre, két bazi nagy kötéssel a fejemen.

Mit ne mondjak, meglettem volna a fenti élmények nélkül. "Reset" megvolt, remélem, hogy a sok spyware meg működést lassító gonosz szoftver is törlődött. Köhögök még kicsit, meg a letört fogammal nem kellemes az evés-ivás. Mindenesetre azt hiszem, épp itt az ideje visszaállni az egészséges kajákra. Meg másra is.

Erre az estére aztán érdemes volt várni! - szubjektív koncertbeszámoló

2009-06-24T09:49:00.006+02:00

A night that was well worth waiting for.
Depeche Mode - Tour of the Universe - Budapest, 2009

Tegnap este látogattak meg minket a basildoni skacok. Micsoda este volt!

Június 23, este fél kilenc körül. A remény megvan az összegyűltekben, hogy talán mára már eleget esett, de azért szokatlanul hamar sötétedik.

Jó hangulatú feszült várakozás, tevés-vevés a színpadon a hihetetlen rossz hangtechnikájú, amúgy jobb sorsra érdemes Zagar előzenekar után. Aztán pár perccel 9 után a húrokba csapnak a fiúk.

Az új lemezről arcpirítóan kevés számot játszanak (szám szerint ötöt, azokat viszont páratlanul szépen), inkább biztosra mennek és kiszolgálják a jónépet a régi nagy numerákkal. A koncert érzelmi és technikai csúcspontjai egészen meglepően alakultak. Hihetetlenül jól szólt a legújabb kislemez, a Peace, Dave pedig egészen megdöbbentően szívhez szólóan énekelte a Precious-t. Nem álltunk messze tőlük, de így is sokat segítettek a kivetítőkön látható közeli élőképek. Egészen drámai módon énekelt. És hál' istennek tisztán és nem elnagyolva.

A hangtechnika döbbenetesen jó volt - mikor a mély, öblös hangok hallatán nem csak a dobhártyád, hanem az egész tested beremeg, de torz hangot egyszer sem hallasz, na akkor lehet profi hangosításról beszélni. A kivetítők már megszokott tűéles képe tökéletes volt, az ott futó Anton Corbijn filmecskék is jópofák voltak, de fura módon a Strangelove kicsit túlfűtött leszbi jelenetét mintha cenzúrázták volna. (A zenekar amúgy arra szánt még egy kis időt, hogy a Ludwig múzeumban megnézze az épp még futó Corbijn kiállítást... amit nekem volt szerencsém épp a múlt szombaton látni.)

Martin csak két számmal szólózott. A Jezebel-t már zuhogó esőben adta elő, a Question of Lust pedig egy szál zongorával is hihetetlenül ütős tud lenni még 23 évvel a megjelenése után is. Dícséretére legyen mondva, hogy a szakadó eső ellenére kijött ázni a kifutóra egy kicsit a néppel. Ezt megtette talán kétszer Dave is, de túlzásba, érthető okok miatt nem vitte. Együttérzőn kérdezgette a közönséget, hogy velük vagyunk-e még?

A Never Let Me Down Again rituális karlengetős őrületét most már nagy végre én is kiemelt állóhelyről élhettem át. A Waiting for the Night pedig egyszerűen döbbeneteset szólt a koncert legvégén az utolsó ráadás utolsó számaként, mikor az egész stadionnyi 35 ezer ember lélegzetvisszafojtva hallgatta a dalt úgy, hogy még az eső kopogását is lehetett hallani. Ilyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak.

Szóval akkor is megérte, ha az énekléstől (ordibálástól) meg az esőtől (bőrig ázástól) fáj a torkom, meg beállt a nyakam. Hiába no, nem vagyunk már napos csibék.

Holy Shit! - Most akkor mi van!?

2009-06-14T09:18:00.005+02:00

Tényleg csak kapkodja az ember a fejét. Nemrég olvastam, hogy Angliában azt mondják a buszok oldalán a plakátok, hogy "There's probalby no God, so stop worrying and enjoy your life" - azaz, "Valószínűleg nincs Isten, hagyd hát abba az aggódást és élvezd az életed". Megyek gyanútlanul a postára és mit ad isten (hahaha) ezt látom a helyi busz farán: "Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk." meg egy webcímet.

Hát azon lehetne vitázni, melyik kampány az elfogadóbb vagy támadóbb jellegű, melyik sérthet több embert vagy épp melyik kínál a problémákra megoldást és a kérdésekre választ. Melegként én inkább az ateista megközelítést tartom magamhoz közelebbnek állónak. És NEM azért, mert féktelen tivornyákon veszek részt minduntalan (aki ismer, az tudhatja, hogy mi sem állhatna tőlem távolabb), hanem mert egyszerűen semmi bizodalmam az intézményesült vallásban és tökéletesen hipokratának, kirekesztőnek, gyűlölet és félelemkeltőnek tartok minden megnyilvánulását.

Nemrég, épp e kapcsán gondolkoztam el a magyar nyelv találékonyságán. A képmutatást milyen szólással is fejezzük ki? Bort iszik és vizet prédikál. Nem kell IQ bajnoknak lenni, hogy rájöjjön az ember, honnan is ered ez a szólásunk... A vallás által megfélemlített kisember visszaüt az elnyomójának... egy szólás erejéig legalábbis.

Ha valakit kicsit mélyebben érdekel a dolog, az angliából indult kampányt ezen a honlapon lehet nyomon követni, a magyar ellenkampányt meg ezen. Érdekesség, hogy ugye a BKV-s közlekedési eszközökön pénzbe kerül a hirdetés. Abból meg bevétel folyik a BKV-nak. De miből finanszírozzák ezt a kampányt? Természetesen adományokból, amit a honlapon gyűjtögetnek... meg, gondolom, a vasárnapi szeánszokon. Természetesen az ateista kampányt is adományokból pénzelik, de azért az mégis mókás, hogy a gazdasági válság súlytotta, istenfélő, magyar kisemberek pénzelik a BKV-t, sőt, mint olvasom, a vallásos ellenkampányt a magyar szervezők ki akarják vinni Angliába is, természetesen azt is a honlapon gyűjtött pénzből. Szóval van itt tőkeerő, nem kell félni!

Egyébként a világ legnagyobb és legpofátlanabb átverése a magyar ATV-n is játszott, amúgy a CBN amerikai tévécsatorna által készített tévéműsor, a "The 700 Club". Ha kedved van röhögni (vagy épp szörnyülködni) a sok, jobb szó híján, birka vakhitű amerikain, érdemes belekukkantani... Csak nehogy téged is beszippantson a gépezet! Mert az egy dolog, hogy ha az ember szomorkodik vagy rossz passzban van, de akkor sem csak egy üdvözítő megoldás létezik... ugye, móki?

A bejegyzés írása közben olyan sok dolog jutott eszembe, hogy inkább szétdarabolom több részre. Szóval, hamarosan jönnek a többiek.

Home

2009-06-04T10:52:00.006+02:00

Holnap lesz a világpremierje egy nagystílű, látványos, megrázó, elgondolkodtató és a remények szerint cselekvésre ösztönző dokumentumfilmnek, a Home-nak. A rendező, Yann Arthus-Bertrand, 2004-ben már csinált egy hasonló filmet. A Home egy non-profit film, ha jól tudom, az első, ami legálisan, teljes hosszában elérhetővé tesznek a youtube-on . Itt a trailer. (Érdemes a HD változatot megnézni teljes képernyőn) Holnaptól pedig a teljes filmet itt.

Magyarul:

Az élet.
Az univerzum csodája, ami körülbelül 4 milliárd éve keletkezett.
Mi, emberek, kürölbelül kétszázezer évvel ezelőtt.
Mégis sikerült megzavarnunk azt az egyensúlyt, ami az élethez
elengedhetetlen.
50 év, egy emberöltő alatt, a Földet drasztikusabban átformáltuk, mint az
összes előző generáció együttvéve.
Tudjuk, hogy a megoldások már léteznek.
Mindnyájunknak hatalmunkban áll megváltozni.
Mire várunk még?

Hippy dal, Laurie módra

2009-06-01T21:14:00.013+02:00

Ez a felvétel megint egy gyöngyszem a Saturday Night Live c. tévéshow-ból. Hugh Laurie, akit az USA-ban csak leginkább mint House dokit ismernek, előkapott egy gitárt meg egy szájharmonikát, leporolt egy közel húszéves dalát, amit még valamikor a '90-es évek elején az "A Bit of Fry and Laurie" c. angol humorshow-ban adott elő és hülyére vette az amerikai közönséget egy blődli-ál-hippy dallal. Bírom a fejét, de komikusként mondjuk a Fekete Vipera sorozatban Rowan Atkinson és Stephen Fry oldalán valahogy nekem sokkal szimpatikusabb és szórakoztatóbb, mint egy morcos amcsi dokiként.

Következzen akkor a dalocska az SNL-ből, amiben ő volt a vendégműsorvezető és rendesen megvillantotta a komikusi vénáját jó néhány jelenetben. (Megvan az egész, ha valakit érdekel... ;)... sőt megvan az említett angol humorshow mind a négy szezonja is!) Páran biztos megdöbbentek, mikor megszólalt a saját akcentusával. Ugyanis odakint úgy tekintettek rá a sorozat kezdetekor, mint egy amerikai színészre, mert a tévésorozatban amerikai akcentussal játszik. A dal - jó hippy dalként - ugyancsak amerikai akcentussal van előadva. Íme.

(itt a dalszöveg is... ma nem akartam rávarázsolni a videóra feliratként... babramunka nagyon):

Hugh Laurie - Protest Song
Well, the poor keep getting hungry and the rich keep getting fat
Politicians change but they're never gonna change that.
Girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

Well, the winds of war are blowin' and the tide is comin' in
Don't you be hopin' for the good times because the good times have already been.
But, girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

It's so easy to see
If only they'd listen, to you and me.
We got to... as fast as we can
We got to... every woman, every man
We got to... time after time
We got to... vodka and lime.

Well, the world is gettin' weary, and it wants to go to bed
Everybody's dyin', except the ones who are already dead.
Girl, we got the answer, starin' us right in the face
All we gotta do is...

Tralalla megjött, megérkezett: Depeche Mode - Sounds Of The Universe

2009-04-21T16:20:00.012+02:00

Na, ilyen sem volt még, hogy reklámfelületként használjam a blogom - úgy látszik ez a hét úgy alakul, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket eddig sose.

Az alant bebiggyesztett videó a Depeche Mode legújabb albumának extra kiadását hivatott népszerűsíteni.

A nappalimban meg így néz ki:

Igaz, hogy Európában csak tegnap, az USA-ban pedig ma jelent meg, de érdekes módon én már vasárnap belebotlottam a gyűrűs-bolygós műszakicikk-üzletben... és elhoztam az utolsó (!) példányt a számozott dobozos kiadásból. Eladó bácsi azt mondta, hogy péntek óta kint volt a polcon összesen 5 db deluxe box set, a bejáratnál pedig a szimpla CD és a CD+DVD kiadások is ott figyeltek egy külön állványon. Becsületére legyen mondva a boltnak, hogy a box set-et pont annyiért árulják, mint amennyiért pl. az amazon.de-n lehet beszerezni. Meg is lepett... és meglepetésemre meg is vettem a szajrét. Mondok, ha már lemaradtam a koncertről, akkor legalább ez legyen meg... Max megveszem még a turnéról készülő DVD-t is. Szerintem nagyon rendben van. Valahogy így kell 2009-ben eladni egy albumot fizikai hanghordozón. (További részletek a deluxe kiadványról itt)

Az album anyagát már egy ideje hallgatgatom (ha még nem mondtam volna, itt meg lehet hallgatni az egész lemezt, kivéve a bónusz számokat, amik simán helyet kaphattak volna az albumon, annyira jól sikerültek). Szerintem rendben van, teljesen jó anyag. A nagy kedvenceket nem fogja felülmúlni, mint album, de pl. nálam a Wrong nagyon erősen ostromolja a mindenkori legjobb DM dalok társaságát. (Videoklip-ügyileg azért hagy némi kívánnivalót maga után, kicsit túl erőszakosra, sokkolóra sikeredett, személy szerint nem szívesen nézem meg, bár az ötlet egészen egyedi. Klip itt.)

De több nagy slágert nem igazán várhatunk az albumról... ha a promónak hinni lehet, akkor a Peace (ami egy igazi stadionénekeltető dal - hüpp) és a Corrupt dalokból lehet még kislemez és esetleg még az In Sympathy eléggé rédiófrendli. A többi dal pedig a vájtfülű rajongóknak szól. Élvezetesek, izgalmasak de kétdégkívül nincs köztük egy Enjoy The Silence nívójú világsláger (ami mellesleg lassan 20 év távlatából -jesszusom!- pont olyan jó, mint anno).

Személyes kedvencem a Jezebel, ami vérbeli Martin Gore dal, merész dallamvezetéssel, hangnemváltásokkal, ötletes szöveggel és hihetetlenül lágy, kellemes szóló témával. A bónuszdalos lemezen is van egy Martin-dal, ami már-már a Black Celebration-ös (1986) időket idézi. És ha már a bónusz számoknál tartunk, akkor a Ghost-ot is meg kell említeni külön. Szövegében az egyik legerősebb dal - olyan igazi szíventalálós. Zeneileg meg ugyancsak a régi időket idézi meg, ami meg egyáltalán nem meglepő, mert Martin-nak az extra DVD-n lévő egyik dokumentumfilm tanulsága szerint az a legújabb hobbija, hogy az ebay-en muzeális értékű szintiket vásárolgat. És van még egy nagyon ütős dal, a Come Back, amit meglepetésre Dave írt - bár az Hourglass lemez után ez nem is akkora meglepetés. Összesen 4 változatban lehet meghallgatni, de nekem a studio session jön be a leginkább.

Szóval remek egy kiadvány, elleszek vele egy jó darabig, azt hiszem. Az 5.1-re kevert album még plusz csemege az audiofil rajongóknak. Többször kapkodtam a levegőt a meghallgatása közben.

Az a fikázás, ami meg néhány nevesincs blogon történik, magukat zenekritikusnak képzelő bolháktól, akik azt hiszik, minél nagyobbat rúgnak bele egy klasszikus zenekarba, annál menőbbek lesznek, szóval az meg egészen nevetséges. Majd ha munkásságukkal megtöltenek egy stadiont (mit egyet?! több mint 80-at, csak idén), akkor nyugodtan fikázhatnának. Addig jobb inkább csöndben maradniuk. (Nem szívesen népszerűsíteném az oldal címét ahol ezeket a "kritikákat" olvastam. Egy igazi rajongó szerintem inkább örül annak, hogy nem kell mindig ugyanazt a jól bevált lemezt meghallgatnia, és hogy a kedvence, aki zenészek generációira volt elementális hatással, új dalok, új utak felé tör. Ha meg az ember nem igazi rajongó, akkor nem neki készült a lemez és kész. Mást kell hallgatni. Urambocsá', megvenni.)

(Szolgálati közlemény: mostantól mellőzöm a youtube-os videókat, mert megbízhatatlanok. Jónéhány pár hónapos link már nem is működik... :S Alternatív megoldásokat fogok keresni kiváltásukra.)

Bundáskenyér à la Bub - a.k.a. bubdáskenyér :)

2009-04-20T07:45:00.009+02:00

Mikor elindítottam a blogomat tavaly augusztusban, nem hittem volna, hogy ilyen bejegyzés is szerepelni fog rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy sok hasonló fogja követni... bár ki tudja?

Műfajilag talán az "ételfotó" címke a legmegfelelőbb hozzá, bár kétségtelen, hogy olyan nagy nekikészülést nem rendeztem neki: a tojások feltörése és a készre retusált kép elkészülte között 47 perc telt el a naplófájl szerint.

A történet:
Vasárnapi reggeli, ágyba szervírozva.

A "menü":
Csirkemell-sonkával és sajttal töltött bundás kenyér (alternatív helyesírással: bundáskenyér) salátalevélen, roppanósan friss zöldségekkel körítve, gőzölgős gyümölcsteával, kora nyári reggeli napfénnyel szervírozva.

A fizetség:
Kedves mosoly, puszi, visszabújás az ágyba. Ezen még dolgozni kell kicsit...

Egy kicsit maga a kompozíció még valószínűleg kiforratlan, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg sebtiben készült. Ilyenkor lehet ráfogni a dologra, hogy "rusztikus" :)
Az utómunka viszont elég jól sikerült szerintem, idillikus, kicsit szürreális ragyogás, ami fehér, az hófehér, ami színes, az szépen ki van emelve, szerintem az rendben van.
Kifejezetten jó mozzanat a sajt kicsordulása, ami teljesen spontán történés, bár megmondom őszintén, reméltem, hogy valami hasonló fog történni a képen. Sikerült. Annyira szerencsésen, hogy a képen látható állapot már nem változott, a sajt ekkorra már valószínűleg ki is hűlt.

Jó étvágyat hozzá! A puszit, a mosolyt meg a visszabújást meg türelmetlenül várom.

Ösztönző (leginkább magamnak)

2009-04-06T12:30:00.006+02:00

Besenyő Pista bácsival élve, "Itt van a jó időkor!" :)

A múlt héten megint elkezdtem kocogni, az óraátállítás és a kellemes hőmérséklet együttes hatására tűnik elfelé a búskomor téli hangulat.

Találtam egy érdekes cikket az [origo]-n, amiben azt fejtegetik, hogy már a kis mértékű elhízás is akár évekkel lerövidítheti a várható élettartamot és különféle betegségeknek teszi ki az embert.

BMI (testtömeg-index) kalkulátor is van benne. Mármint a cikkben. Ez alapján kiszámoltam, hogy az ideális testsúlyom a 63 és 78 kilós tartományban van. Ha ennek a közepét veszem, akkor kb. 71 kiló lenne a lehető legoptimálisabb testsúlyom.

A normális BMI 22 és 25 között van. A jelenlegi BMI-m 26.8, ami ugyan nem sokkal több, mint a normális felső határa, de a cél a 22,7 (ez felel meg a testmagasságomhoz rendelt optimális 71 kilónak). Ha viszont a normális, 22-25 BMI közepe a cél (23,5), akkor már 73-74kg is elvileg jó versenysúly.

Szóval a cél megvan.
Meglátjuk, mennyi idő kell az eléréséhez.
Az elhatározás dátuma immáron rögzítve van.

A hajnali tengerparti kocogásnál meg kevés jobb dolog van... Tavaly volt szerencsém hozzá.
(a kép csak illusztráció)

Akció! - Ne várj vele holnapig

2009-03-31T08:00:00.006+02:00

Hadd lepjek meg minden kedves olvasómat egy rendkívüli kuponnal.
Nekem annyira tetszik, hogy nem bírtam vele holnapig, azaz április elsejéig várni.

Hihihi.

(Az ötlet nem, a megvalósítás is csak félig saját érdem, de a képet én raktam össze. Nyugodtan lehet szabadon terjeszteni, kollégákat, barátokat hülyíteni vele. Még van egy nap holnapig :D )

Remind Me

2009-03-29T12:50:00.008+02:00

Röyksopp.
Pont.
Van ám új lemez is (meg is lehet hallgatni itt, meg interjút lehet látni a két senor-ral, Torb Jorn-nal és Svein-nel itt), de legyen itt egy régi videó.

Mókás - vidám animáció... (még azt is megtudhatjuk, hogy hová tűnik a barnaság!!! :)
Elgondolkoztató - vajon tényleg ennyire kiszámítható / sablonos egy nagyvárosi élet?
Melankolikus - zene, ambience, színek...
Metropolita és technokrata - a városi élet minden kellékével.
És jó zene.

(A következő videó sajna csak kis méretben és felbontásban tekinthető meg itt. Azt mondja már meg nekem valaki, hogy a fenenagy Internetes szabadság közepette miért van az, hogy egyes videókat már a jútyúbon se lehet Magyarországról elérni?! Ja, és olyan magyarázatokat nem fogadok el, hogy üzleti érdekeket sért... Milyen üzleti érdeket sért egy hétéves videó, amikor a zenekar saját honlapján rádióminőségben elérhető a legújabb lemezük...?!)

A következőt meg nemrég találtam.
Egy svéd diák, bizonyos Tomas Nilsson, elkészítette a Piroska és a farkas "Remind Me"-s változatát a Linköping Egyetemen. Ugyancsak mókás, ügyes munka.
Josszórakást!
:)

(Ezt a videót meg érdemes teljes képernyős változatban nézni, mert HD minőségű)

Frakkin' Great Series Finale

2009-03-21T17:26:00.003+01:00

Eljött ez a nap is... Tegnap este vetítette a Sci-Fi Channel a Battlestar Galactica sorozat utolsó részét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy médiatörténelmet írva - ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A sorozat frissítően új szemszögből mutatott utat a tévés sci-fi műfajnak: jó tévésorozathoz hűen karakterközpontú volt, de egyben dokumentalista jellegű űrcsatározásokat is mutatott, amik lepipálnak minden azelőtt (tévében ÉS mozivásznon) láthatót. Volt benne minden, ami egy igazi sci-fi elengedhetetlen kelléke... a ragacsos alieneken kívül. Csak címszavakban: technológiai fejlettség, az emberiség holokausztja, mesterséges intelligencia, űrhajók, űrcsaták, robotok (cylonok), társadalomkritika, vallás és tudomány viszonya (nem hasonlít valamire nagyon a fenit képen a szereplők száma és elhelyezkedése?), fricska és üzenet a mának. Ezt egy ideig komolyan nehéz lesz felülmúlni.

Aki esetleg lemaradt a dologról, a magyar AXN SciFi-n hamarosan elölről megnézheti a négy évadot. Ugyan a TV2 próbálkozott a bemutatásával, de ott másfél évad után valahogy érdektelenségbe fulladt - sokak számára érthetetlen módon. Jómagam ugyan már leszoktam a tévézésről... illetve csak azt nézek meg, amit én akarok és főleg akkor amikor én akarom, de ha nincs más módja akkor az AXN-en lehet pótolni a lemaradást. Tényleg érdemes.

Sőt! Jó hír, hogy a SciFi Channel úgy gondolta, hogy annyira masszív rajongótábort épített a sorozattal, hogy érdemes előállnia egy spin-off sorozattal is Caprica címmel. Az új sorozat dupla bevezető részének a DVD premierje pont ugyanaznap lesz, mint amikor megjelenik az új DM lemez... Mától számítva pontosan egy hónap múlva.

Come Back

2009-03-21T16:47:00.002+01:00

Egy igazi stúdió-felvétel a készülő Depeche Mode lemezről.
Nem olyan zúzós mint a Wrong, hanem egy lassan hömpölygő, igen szép, egyszerű hangszerelésű dal.

Ha minden igaz, ilyen és ehhez hasonló csemegékkel lesz teli az új album full extrás (születési nevén: deluxe box set edition) kiadása.

Ja, és teljesen legális!
:)

Én megmondtam...

2009-02-18T10:01:00.002+01:00

... méghozzá itt, hogy valahogy így hangzik az igazi zene, legalábbis szerintem.
A dalt tartalmazó album 6,8 millió példányban kelt el tavaly, ami azt jelentette, hogy a "Coldplay - Viva la Vida or Death and all his Friends" 2008 legnépszerűbb lemeze lett.

7 kategóriában nevezték őket Grammy-re, ebből hármat be is gyűjtöttek. Kettő díjátadás és az élő előadásuk alább láthatóak. Nagyon profik a srácok, örülök, hogy láthattam őket tavaly én is élőben.

Chris Martinnak édesen és nem véletlenül kilóg a köldöke a trikója alól, a többiek meg amúgy olyan rocksztárosan borostásak és Beatles-es Bors őrmesteres szerkóban feszítenek igen fessen. Jó rájuk nézni, na! :)

Akkor következzen a három kategória, amit megnyertek.

Song Of The Year - díjátadás

Best Rock Album - díjátadás

Best Pop Performance By A Duo Or Group With Vocals - ez a díjátadás nem szerepelt a televíziós változatban, de bebiggyesztem a "Lost & Viva la Vida" medley-t, amit előadtak a show keretein belül. A rap-es betét szerintem megbocsájtható baklövés volt. :)

És ezt nem hagyhattam ki...
Álljon itt egy alternatív klip a Viva la Vida dalhoz. Depeche Mode rajongóknak külön a figyelmébe ajánlom: a palástot viselő császkáló király-figura szerintem mindenkinek ismerős egy immáron 19-20 éves örökbecsűből... a klip végén még egy napozóágy is előkerül.

Hihetetlen mennyire nagy hatással volt az emberekre a dal. Végtelen feldolgozás született, egy szál zongoristátó l vagy saját magát kísérő hegedűstől kezdve, technós mixeken át egy egész szimfonikus zenekarig sok mindenkit megihletett ez a mindössze négy akkordból álló szerzemény. Az iTunes-os eladásokat például egy külön félperces klippel segítették elő.

Egyébként egy (számomra) nevesincs gitáros is úgy gondolta, hogy szeretne a sikerükben osztozni és beperelte a Coldplay-t állítva, hogy ellopták tőle a Viva la Vida dallamát. Érdemes rákeresni a tyúbon, Joe Satriani a fent nevezett zenész. Kétségtelen, hogy vannak hasonlóságok a két dal közöt t, de az még nem jelent semmit, hogy ha két dalt egymásra kopírozunk, és nem hallunk disszonanciákat, akkor az a két dal egy és ugyanaz lenne. Egyébként a tyúbon más dalokkal is összehozták ezt a gitárost, ami legalább annyira (vagy annyira nem) hasonlít a dalához, mint a Viva la Vida.

Hát azt hiszem erről legyen ennyi elég is. Gratulálok annak, aki ide elért az olvasásban úgy, hogy megnézte a videókat meg a hivatkozásokat!

Csüsz.

Ez is Budapest

2009-02-08T10:29:00.012+01:00

Nem vagyok hú de nagy lokálpatrióta, de azért vannak Budapesten olyan helyek, ahol felvillannak a szépség olykor nem is olyan halovány szikrái. Az alant sorakozó képek, ha jól emlékszem, január 25-én készültek, egy verőfényesnek induló, aztán kicsit komorba hajló vasárnap délután a kispesti Wekerle-telepen. (Érdekes, hogy háromféleképp is írják a nevet: kötőjellel, egy szóban és külön is... másképp mondjuk nem is lehetne...)

Régóta tervezgettem, hogy csinálok ott egy pár képet. Nem igazán tartom nagyra az épület-fotókat. Leginkább az építészek érdeme, ha jól sikerülnek a képek, bár biztos van rengeteg olyan szemszög, napszak, fényviszony, amire az építész vagy a várostervező sem gondolt, hogy milyen nagyszerűen fog kinézni... Meg jól el is lehet szúrni a képeket, ha amatőr módon, csak rábízzuk magunkat a gépünk automatikus generál beállításaira. Szóval a következő fotók nem művészi jelleggel készültek (főleg azok, amiken az ég egy kiégett fehér folt...), csupán dokumentációk, kéretik őket így is kezelni. Mindezek ellenére az én kedvencem a perspektivitást kiemelő, narancssárga-házas kép. Mindjárt itt az első képen a szemétlerakást tiltó tábla melletti megboldogult, kiszolgált fenyőfa azért érdekes téma is lehetne... :)

És végül a Google Earth jóvoltából íme madártávlatból a telep. Ha szereted a labirintusokat, akkor mindenféleképp látogasd meg a helyet térkép vagy GPS nélkül. Annak ellenére, hogy szép rendezett rajzolatúak az utcák, garantált jó pár tanácstalan körbetekintgetés! Arra gondoltam, hogy virtuális rajzszegekkel bejelölöm a képek készülésének helyeit, de mivel nem emlékszem az összes kép pontos keletkezési helyére, nem akarván összezavarni a nyájas olvasót, inkáb ettől eltekintettem. Néhány képen azért láthatóak utcanév táblák kis segítség gyanánt.

Akárhogy is van, nagy nap ez a mai

2009-01-20T22:15:00.003+01:00

Történt pár dolog az elmúlt napokban azért (ezekről kicsit később), de amellett már csak nem megyek el szótlanul, hogy ma iktatták be az első színes bőrű amerikai elnököt. Ez a nap is ott lesz a világtörténelem nagykönyvében, és ugyanaznap kisandris írt egy bejegyzést a blogjába. Ide, ni. Eszembe jutott a sok vita a jenkivel a politikáról. Négy évvel ezelőtt totál bolondnak tartottam, hogy a Bushra szavazott. A leginkább az zavart, hogy nem meggyőződésből, hanem tradícióból tette. Most meg azt mondják, hogy Bush a valaha volt legnépszerűtlenebb elnökként köszönt le a posztjáról. Ki tudja, most épp hol tartana a világ, ha már négy éve demokrata lenne az elnöke az amerikaiaknak? De nagy az ünnep meg a vidámság... és valahol a nagy vidásmágtól fél órányi autóútra ott ül a jenki és néz ki a fejéből. Hiányzik, no, pedig tudom, hogy vele se lenne jobb.

A múlt héten egyik pillanatról a másikra elkezdett hasogatni az oldalam. Rettentő mód beijedtem, mert azt hittem, hogy vakbélgyulladásom van. Anci éjnek évadján átjött hozzám, ő az, akire mindig lehet számítanom. Aznap éjjel nem sokat aludtam, de azt kiderítettem, hogy nagyon nagy valószínűséggel nem vakbél... (mi mindenre jó az internet). Ez másnap megerősítést is nyert, mert elmentem a dokihoz, ugyan addigra már teljesen elmúlt a fájdalom. Aztán közben eszembe jutott Zócsi is, hogy ugyan rettentő nagy sztorizó volt, a vakbél-műtétjétől nem mesélt az alatt a pár hét alatt, csak az maradt meg bennem, hogy mennyire fura tapintású volt a bőr a műtéti hegnél. Szia Zócsi! Remélem nem szomorkodsz nagyon, mert egy jó ideje te sem írtál a blogodba.

Apropó, blogok. Nem követek túl sokat, de meglepődve tapasztaltam, hogy néhány mást se csinál, mint körbeidézgeti egymást... A múlt héten kezdődött az utolsó etapja a Battlestar Galactica-nak és ugyanazokat a gondolatokat olvastam vissza az epizódról meg a keletkezéséről meg az értelmezéséről több blogban is. Meg van egy reklámokkal foglalkozó blog, ahol láttam egy belinkelt videót egy kotonlufinyuszikkal operáló reklámról, amit viszontláttam egy magyar scifi-szerző blogján... teljesen oda nem illő módon, aki ugyancsak szólt a BSG-ről is a blogjában... az már inkább volt odaillő. Szóval kicsit szemöldökhuzogattam.

Azt hiszem, mára ennyi... Ja, holnap kezdődik az új Lost-évad is... Ma meg neveztem a számlalottóra egy taxiszámlával. Olvastam a számlalottóról, hogy nagy kudarc, mert alig neveznek az emberek. Nem baj, annál nagyobb esélyem lesz nekem nyerni egy gurigát. Nem is lenne rossz. Meg csináltam magamról igazolványképet, hogy beletegyem az önéletrajzomba. Egész jól sikerült.

Szóval "barakobama, makakinjomama" ahogy egy elmés sztendupos kanyarintotta az új elnök nevéből csúfot űzve. Csüsz.

Jelszavak...

2009-01-08T11:30:00.006+01:00

... kódok, bejelentkezési információk, azonosítók, bankkártya és mobil SIM-kártya PIN és PUK kódjai, kaputelefon-kódok, weboldal- és e-mail jelszavak és a kis fülemülém tudja még mik. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam már Dunát lehetne rekeszteni az efféle információkkal. Annyi van, hogy már képtelenség fejben tartani. Van olyan bankszámlám, amihez, írd és mondd, nyolc ilyen adattal kell rendelkezni (amiből az egyiket pl háromhavonta meg kell változtatni) hogy használni tudjam. Tudom én, hogy mindez az én személyes biztonságom érdekében történik, de azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy emberek, akit kicsit idősebb korukban értek el a PC-k, az internet meg a mobiltelefonok, mennyire elveszettnek érezhetik magukat ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Már évekkel ezelőtt megpróbáltam (néhányan azt mondanák, hogy eléggé batár módon) összegyűjteni ezeket egy helyre. Egy táblázatba. De folyamatosan bővíteni kell, az adatok cserélődnek, sokasodnak, bővülnek. Továbbá pl. hiába van a kaputelefon vagy a fénymásoló kódja egy táblázatban, mikor az nem elérhető egy adott helyzetben. Épp a napokban rendezgettem ismét a dolgot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mekkora információmennyiséget kell(ene) a fejünkben tartani. Egy ötoldalas, kategóriákba rendezett információkat tartalmazó táblázat kerekedett belőle.

Eszembe jutott egy Stephen King szösszenet a kulcsokról (hogy melyik könyvében olvastam, ne kérdezd), hogy egy ember életét sebészi pontossággal el tudják mesélni a kulcscsomóján levő kulcsok. Ugyanennek a modern változata az én kis táblázatom... amit hogyan is tettem biztonságossá? Hát titkosítottam... mivel mással mint egy szép hosszú, az angol ábécé betűit, számokat és különleges karaktereket tartalmazó jelszóval.

BUÉK

2009-01-01T12:00:00.002+01:00

Jamie Lee Curtis Activia reklámja és a reklám Saturday Night Live-os paródiája

2008-12-27T20:17:00.000+01:00

Nem kell félni, nem csaptam fel a nagy joghurtcég fogadatlan prókátorának, de a következő videó több szempontból is érdekes. Az előző bejegyzésemből kimaradt egy megválaszolatlan kérdés. Így hangzik: Férfiak ehetnek-e danón aktíviát vagy az csak a nőkre van hatással? A reklám amerikai változatában Jamie Lee Curtis kapta azt a megtisztelő szerepet, hogy a joghurt jótékony hatásáról beszéljen a nagyközönségnek. (Nálunk azt hiszem Jakupcsek Gabriellára jutott ez a kicsit hálátlan szerep. Ha tévedek, javítsatok ki.) Itt a reklám.

Aztán pár héttel ezelőtt újból felfedeztem magamnak a Saturday Night Live műsorát. Kamaszkorom nagy kedvence volt, de csak az angol MTV-n sugárzott változatát lehetett nálunk látni. Az ugyanis rövidebb mint az eredeti show, mert leginkább a zenei vendégre koncentráltak zenetévé lévén, de így is maradt benne jócskán a humoros jelenetekből. Egyébként az SNL idén harmincnegyedik szezonjába lépett, ami azért nem semmi egy televíziós showműsortól. Hihetetlen milyen sztárokat termelt ki a műsor: Tom Hanks, Dan Aykroyd, Steve Martin, John Belushi, Chevy Chase az igazi első időszak nagy kedvencei. De a nyolcvanas-kilencvenes években tűnt fel pl. Mike Myers és Dana Carvey.

Az mostani szezonokból is jó pár komikust és komikát lehet a jelenleg futó amerikai vígjátékokban látni. Legutóbb a "Forgetting Sarah Marshall"-t láttam és ott is felfedeztem legalább három arcot az SNL-ből különböző mellékszerepekben, zseniális tehetségüket ott is megvillantva. A fent említett filmben pl. egy jógaoktatót játszik az egyik komika (mellesleg Kristen Wiig-nek hívják), aki Jamie Lee Curtis szerepét kapta meg az Activia-reklám kiparodizálásában (igen ott kint is népszerűek a reklámparódiák, megjegyzem, még a reklámozott cégek támogatásával is). Szóval íme. Remélem azért látható a magyar felirat. (Én írtam... rendesen megszenvedtem vele... de erről majd később.) Ha nem elég nagy a kép, akkor tessék felnagyítani az oldalt firefoxban a "ctrl" és a "+" billentyűk segítségével.

Jó szórakozást!

Ünnepi vígságok

2008-12-26T10:11:00.004+01:00

A napokban fedeztem fel Laár András blogját, érdemes megnézegetni. Nekem annyira megtetszett, hogy az elmúlt pár napban kétszer is írtam megjegyzést (itt és itt). A tegnapi, második megjegyzésemben bátorkodtam megosztani az ottani közösséggel "A Költő" által megihletett saját szösszenetemet is. Kíváncsian várom, lesz-e reagálás "Laárbácsi"-tól. Izgi. Ezentúl lehet, hogy születnek majd itt is egy kicsit groteszkebb bejegyzések, annyira fellelkesített a dolog. Na ez így az igazi ajándék...

Hogy maradjunk a kissé fanyar humornál, nemrégiben találtam rá egy a 2008-as év legfogósabb kérdéseit felsorakoztató oldalra. Ha jól sejtem, a yahoo egy közösségi megválaszolós oldaláról származnak; ezek a kérdések fogtak ki a legjobban a tagokon. Némelyikük nemcsak humoros hanem egészen elgondolkodtató is. A teljesség igénye nélkül következzék egy pár ezen kérdések közül.

Miért nincs az embereknek párzási időszakuk?

Az ősemberek hogy boldogultak a körömvágással?

Ki találta azt ki, hogy ha egyik nap viselsz egy inget, aztán hazamész és kimosod, azt másnap nem veheted fel?

Ha valaki kőkorszaki DNS-sel születne meg ma, azt lehetne normális embernek tekinteni?

... és a személyes kedvencem:
Miért dobják fel mindig a talpukat a csótányok, mikor elhullanak?

Nekem mindegyik kérdésre van valami halovány válaszom, sőt ezeket olvasgatva eszembe ötlött egy középiskolás korombeli dal, amit egy kedves társulattal írtunk. Következzék a dalból kis rövid részlet.

Hová tűnik a fehérség, ha elolvad a hó?
[...]
Hová tűnik a barnaság,
Ha megrántjuk azt a láncot?
Lenn a mélyben folytatja a táncot.

Ha valakinek vannak válaszai a fenti kérdésekre, az ne tartsa vissza magát, lehet kommentelni.
Ölelés.

Kicsit megújultam... ja, meg eredményt hirdettek a techline.hu Photoshop pályázatán is

2008-12-22T23:57:00.016+01:00

Lassan öt hónapja, hogy ugyanazt a színsémát használom, gondoltam, kicsit újítok rajta. Így sikerült.

Csináltam egy új képet is a bloghoz, de amikor feltöltöttem az oldalsávba (és a profilra) nagyon lebutult, így gondoltam, bebiggyesztem ide is... a képre rákattintva megtekinthető egy jó felbontású, színhelyes változat is.

Itt pedig azt lehet látni, hogy honnan is indultunk:

Csak érdekességképp, a Rumcájsz figura egy netről szedett, feljavított kép, a napocska pedig egy eredeti Rumcájsz filmkockáról kockáról kimásolt, ugyancsak feljavított kép, a háttér és a felirat saját költés. A hajtincset a zseniális útvonal-rajzoló eszköz segítségével hoztam létre - mit ne mondjak, szenvedtem is vele nem keveset. Ja és természetesen nem volt hosszú Ű abban a betűkészletben, amit választottam, úgyhogy az Á ékezetét vágtam ki és másoltam kétszer egy U betűre. Kezdem megszeretni a GIMP-et és megtanulni használatát. Mindig elámulok, hogy ingyen is elérhetőek olyan alkalmazások, amikért súlyos pénzeket kérnek el egyes fejlesztők. Persze a GIMP a legújabb Photoshop-pal nem veszi fel a versenyt, de egy ingyenes alkalmazáshoz képest nagyon sokat tud. És nem kell rettegni attól, hogy jön a szoftverpolísz.

Mint ahogy a címben mondtam, meglett a techline.hu Photoshop pályázatának az eredményhirdetése. Tényleg egy profi munka nyert, nem fér hozzá kétség. Itt meg lehet nézni az összes pályamunkát (kivéve furcsamód épp az én két pályamunkámat, amiket érdekes módon az első ízelítő alkalmával viszont közzétettek... ), itt meg a legjobb tizet a nyertessel egyetemben.

Ajánlom... sci-fi rövidfilm (11 perc, zseniális)

2008-12-15T17:39:00.006+01:00

Szeretem az agyas sci-fit. Szeretem az időutazást. Szeretem a novellákat. Szeretem a filmeket. Szeretem a kamaradarabokat. Szeretem a jó színészi játékot. Szeretem a tehetséget. Semmi okom, hogy ne szeressem ezt a szösszenetet. Jó ötlet, kitűnő hangulatfestés, mesteri vágás. Tessék hátradőlni és megnyomni a play gombot. Még csak kukoricát sem kell hozzá pattogtatni.

Egyébként érdemes a http://www.daazo.com -on nézelődni, mert jópofa dolgokra lehet ott találni.

Ajánlom... RSS, Google Chrome

2008-12-15T16:53:00.005+01:00

Figyelem! A jelen bejegyzés nem túl érdekes, ha nem izgatnak a netes kütyük. Továbbolvasás csak saját felelősségre! :)

Először is, bocsi, hogy az elmúlt több mint két hétben hanyagoltam a bejegyzéseket. Érdekes módon egész stabilan megmaradt a látogatottsága az oldalnak, köszönhetően leginkább a "pronatáló"-ra rákereső google-t használó netezőkbek. (Leginkább emiatt szoktak rátalálni a blogomra - ominózus bejegyzés itt... Na, most hogy leírtam még egyszer a "pronatáló" szót, szinte biztos a látogatottság fenntartása. Hopp, megint leírtam! :D)

Ez a szünet nem azt jelentette, hogy kifogytam a mondandóból, csak valahogy nem volt érkezésem bejegyzéseket írogatni. Ha nem akarsz minden nap felnézni ide, hogy van-e újabb bejegyzés, akkor ajánlom az RSS-csatornára való feliratkozást. (Ha Firefoxot használsz, akkor a kereső címsorában kattints a narancssárga kis ikonra, amiben fehér koncentrikus köríveket találsz, és add az élő könyvjelzők közé, vagy használd a kedvenc hírolvasó programodat. Ha nincs Firefox, akkor keresd meg a blogon ugyanazt az ikont a jobb oldali menüsávban. Ezek után a kedvencek/könyvjelzők között megtalálod majd az épp aktuális frissítést.)

Nemrég jelent meg a Google webböngészőjének, a Chrome-nak az első hivatalos verziója. Már korábban szemezgettem a bétával, de a bétákban nem bízok. Most viszont letöltöttem innen... és a szavam elállt tőle. Olyan kicsi és olyan gyors, mint semelyik másik böngésző. Nem foglalnak el sok területet a kezelőszervei: míg a Firefox összesen hat sorban helyezi el a kezelőszerveit (ablak címsor, menüsor, kedvencek, kereső címsor, lapfülek és legalul az állapotjelző), addig ezt a Chrome-ban megoldották 3 sorban, beleértve az aktívan használt ablak címsort is. Tehát veszett gyors, és tényleg csak az oldalak megjelenítésére koncentrál, ami nagyon kényelmes és hasznos, főleg olyan weboldalaknál, amik igazán stílusosak. De sajna vannak azért hiányosságai is. Nincs benne például RSS olvasó (tehát a gyakran frissülő tartalmakra, mint pl. a blogok, nem lehet feliratkozni vele) és gondjai akadnak a flash-es weboldalak megjelenítésével... mármint, hogy egyáltalán nem lehet vele megnyitni az ilyen oldalakat. Érdekesség, hogy a gmail-ben nemrég bevezetett videócsevegés funkcióra is összeomlik (a videócsevegést érdemes kipróbálni, ha van gmail-es fiókod: gyorsabb és zökkenőmentesebb mint az msn/live messenger!) . És még egy Chrome-gyermekbetegség: mostanában rászoktam arra, hogy a megnyitott weboldalakat addig nagyítom, amíg a hasznos info be nem tölti az egész képernyőt (jó nagy képernyőm van, szélesvásznú 22"-es). Szóval, ha a Chrome-mal nagyítom a megjelenített weboldalt, akkor csak a szöveges információt nagyítja fel, a többi elemet nem, ezáltal az oldal szétesik. De mindent összevetve tetszik, hihetetlenül gyors, nagyon egyszerű a telepítése, szóval érdemes kipróbálni. Azért én még maradok a Firefoxnál... egy ideig legalábbis.

Asszem, ma írok még... az már nem lesz ennyire unalmas.

Nahát.... publikáltak!

2008-12-01T07:36:00.003+01:00

A november 21.-i bejegyzésemben mutattam be a pályaműveimet a techline.hu fotómanipuláló versenyére. Büszkén vettem észre tegnap, hogy mindkét képem bekerült a "Photoshop bajnokság ízelítő" című cikk galériájába. Tessék megnézni, tényleg ott vannak a képek!

Fura (illetve talán épphogy nem az), hogy több pályázónak is eszébe jutott az örökérvényű hollywood-i bölcselet: "használj kutyát és/vagy gyereket, biztos a siker!" A betonházakat leromboló kislány, vagy a King Kong-ként rémisztgető kisfiú ott van az én óriási "járókájából" kitekintgető bébim mellett. És van egy fennséges, túlnövéses boxer is, aki kétségtelenül hatékonyan védi egy kúria bejáratát, az én, kőtornyot oldalba vizelő huski-keverékem mellett.

Tök jópofa a többi kép is... az egyik lemacerásabb és legötletesebb szerintem - persze az enyémeken kívül :) - a stadionméretű billiárdasztal. De vannak szinte festmény-szerű kompozíciók is. Jó móka, na.

Csend. Élet. Kilátás.

2008-11-24T21:44:00.005+01:00

Csak hogy legyen ma valami szép is. Az első tartósabbnak ígérkező hó is megérkezett és a szememet gyönyörödtetendő beterítette az erkélyem visztáját.

Ezt látni most, ha kikandikálok a meleg szobából. Ilyenkor szoktam nyugtatgatni magam, hogy azért lehet, hogy mégsem olyan rossz helyen élek.

Nincs visszaút... (igaz, odaút sem nagyon)

2008-11-24T21:27:00.003+01:00

Kezdjük azzal, hogy a Kőbánya-Kispesti BKV csomópont (alias KöKi) szerintem Budapest egyik szégyenfoltja volt már nagyon hosszú ideje. Az utóbbi években (mivel a városba menet és onnan jövet arra visz az utam) kezdtem egyre jobban utálni. A sűrű benzingőzt eregető rozzant buszok, a húgyszagú kukatelep a felüljáró alatti részen, a rikító színű, de már megkopott sárga épületburkolat, a nagy nyolcszögletű ablakok, a nyitható ablak nélküli folyosóján örökké égett olajszagot árasztó lángossütő meg a pörkölt hússzagos roggyantképű gyrosos, a sok naplopó meg mosdatlan hobó, a lépcső tetején álló szórólaposok, akik miatt még lassabban lehetett haladni, hiába akarta volna minél hamarabb átpasszírozni magát az ember ezen a múlt évezredből itt felejtett helyen, hogy addig ne is kelljen rágondolni, amíg legközelebb erre nem hozza a sorsa. Annyira utáltam, hogy sokszor a metróhoz közlekedő közvetlen busz helyett inkább egy hosszú gyaloglást választottam, hogy az Üllői úton felszálljak egy villamosra, ami a Határ útra visz, csak hogy elkerüljem. Arról nem is beszélve, hogy a reptérről busszal érkező turisták ezt látták meg először a városból... szép kis országimázs.

A 85-ös busz megállója, háttérben az idejekorán,
rejtélyes körülmények között megboldogult felüljáróval.
kép forrása: www.blog.hu/ki/kinot

Amikor nyár elején, az ott üzleteket működtető árusok, a BKV meg az önkormányzat közötti hosszú viták után nagy végre elkezdték bontani, miután egy "véletlenül" arra tévedt darus kocsi alulról felszakította a gyorsforgalmi út felett átívelő felüljárójának padlóját, kezdtem hinni, hogy akkor ez már tényleg a kezdet vége. Kiszolgálta az idejét. Brutálisan kettészakították a testét, de aztán hosszú hónapokig nem történt igazából semmi. Csak lezárták és "állapotmegóvó munkálatokat" végeztek rajta, szóltak a híradások.

Saját, mobilkamerás fotó, a 136-os busz megállójából.
Ez a mai állapot. A felüljárónak már nyoma sincs...
de a köpködővel felturbózott kaszinó meg a használt mobilos sincs már ott.

De eljött a múlt hét és vele együtt nagy lánctalpas munkagépek meg vaskerítés meg nagy sárgasisakos és -mellényes munkások. Komolyan mondom kéjelegve néztem egyik délután a buszon üldögélve indulásra várva, ahogy az egyik munkagép rendkívül ügyesen és a hidraulikus karjainak köszönhetően szinte bájosan finnyásan csipegette el darabról darabra a szerencsétlen, jobb napokat látott épületrészeket. Itt feltűnt egy darab a fánkos bódéból, ott meg egy másik a kürtős kalácsos üzletéből, a gyógyszertár utólag beépített, színben tökéletesen elütő, modernebb burkolatdarabjai ugyanúgy végezték, mint a közel három évtizede ott sárgálló üveggyapot elemek.

Szóval nincs visszaút. Már történelem. Helyette-mellette épül egy újabb bevásárlóközpont-buszpályaudvar-komplexum, közvetlen mellette az ország legnagyobb barkácsáruházával. Csak remélhetjük, hogy azok majd szépérzékkel jobban megáldott tervezők munkái lesznek és az emberek jobban fognak vigyázni rájuk és nem csak befogott orral meg félig behunyt szemmel fognak átrohanni rajta.

Hát ma nagyon ráértem...

2008-11-21T17:50:00.002+01:00

...mert pályaműveket készítettem egy nyereményjátékra. A techline.hu-n hirdették meg és egy vadi új, $700-os Photoshop CS4 a nyeremény. Na, mondok, erre már jelentkezek én is. A feladat csak annyi, hogy fel kell nagyítani valamit egy képszerkesztő segítségével.
Eddig két képet szerkesztettem (ha lesz időm meg ötletem, akkor csinálok még). Az egyikbe egy bébit, a másikba egy kutyát helyeztem el méretarányaikban eltúlozva. Technikailag a bébit igazából kicsinyítettem, de ez mellékes, remélem majd a bírák is így gondolják.

Akkor itt közlöm a képeket (a két-két eredetit és a komponált végeredményeket), csak az érdekesség kedvéért néhány insider infót is közlök hozzájuk.

Az első kép egy óriásbébit ábrázol, aki a magaslaton lévő "járókájából" néz le egy kisvárosra. Egyébként a kisváros a skóciai Oban nevű település, ami leginkább a szeszfőzdéjéről és erről a Kolosszeum-szerű építményéről híres, amit mellesleg McCraig's Folly-nak hívnak. Már nem is emlékszem, hogy pontosan hogyan találtam rá, pár nappal ezelőttig nem is hallottam róla, be kell valljam. Jó messze, a skót felföldeken egy tengerparti részen van. Érdemes lenne egyszer élőben is meglátogatni... A bébi meg egy online bababolt katalógusában található. (Apropó, bababolt... az nem egy olyan hely, ahol babákat lehet venni...? :D )

Node, hogy egy kicsit elmerüljünk a részletekbe, a manipulált képben a legnagyobb kihívás az volt, hogy a bébi ruhája látszódjon az erődítmény falán lévő ablakrések mögött is. Szerintem jól sikerült. (A képre kattintva megjeleníthető egy nagyobb felbontású változat!)

A másik kép egyik alapanyaga is az Egyesült Királyságból származik - az építmény. A kutya fogalmam sincs kié, amikor rákerestem, akkor csak az volt a lényeg, hogy egy pisilő kankutyát ábrázoljon a kép...

Az építményt egyébként Broadway Towe r-nak hívják és Angliában, Worcestershire megyében egy Broadway nevű falvacska mellett található. Érdekes egy kis története van: csak azért építették, hogy Lady Coventry megtudja, hogy a 35 kilóméterre lévő rezidenciájából vajon látható-e a kis magaslatra épült tornyocska... Látható, sőt a helyiek azt mondják, hogy tiszta időben 13 megyét is belátni a toronyból. Mondjuk biztos rémülten néznének, ha a képen lévő jelenet valóban megtörténne...

A szemfüles szemlélődő biztos észreveszi, hogy a kutyus póráza eltűnik a manipulált képen, és mivel az eredetin nem látszik a farka vége, azt is meg kellett igazítani.

Ha esetleg van további ötlet, amit megosztanál velem, szívesen veszem... Vagy valósítsd meg te magad! December 15-ig még lehet nevezni a nyereményjátékra, de a Photoshop CS4 nekem kell! :)

Én a képeket különben az ingyenes GIMP-pel készítettem... ami a régebbi Photoshop-ok egyszerűbb, nem kevésbé zseniális, de ingyenes alternatívája.

Total Blackout

2008-11-11T17:14:00.000+01:00

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.

For a limited time only...

2008-11-01T18:43:00.004+01:00

...úgy döntöttem, hogy egy kis ideig megjelenek személyesen a blogon. Aztán majd leveszem a képem, de most ilyen mókás kedvem van.
... észrevehető a hasonlóság :) ?
... meg most látom, hogy milyen jópofán összeintegetek Medvefejű Rumcájsz kollégámmal az oldalsávon.
Mindenkinek boldog halottak napját! ... hangozzék bármilyen morbidul is a dolog... milyen hülye dolog az, hogy kötelezően szomorkodni kell egy ilyen napon.

Spoke too soon...

2008-11-01T16:41:00.002+01:00

Spoke too soon...

Leltár 2

2008-10-31T17:59:00.003+01:00

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - már nem pislog... hosszú hónapok óta már nem kellett perceket tölteni a felkapcsolásával a héten... remélem így marad.
1 db dekorcsík a nappali falán - fent van, de le akar jönni... nem tudni, miért nem jó ott fent neki, mindenesetre vettem papírragasztót, hátha rá tudom venni arra, hogy ellenálljon a gravitációnak.
1 db mini ultratakarékos számítógép az USA-ból - az USA-ban van és ott is marad. Időközben vettem inkább egyet itthon: egyszerűbb volt (sok-sok szempontot figyelembe véve), bár nem fogom vele zöldebbé tenni a világot. Amit vettem az ugyan zabálja az energiát, de legalább jól muzsikál.
A magán(y)élet sem annyira magányos már, de...
a csap még mindig csöpög a fürdőszobában,
a postaláda zárhatatlan,
a számlák meg még mindig arra várnak, hogy valaki rendbe tegye őket.

Mindent egybevetve egész jó eredmény az előző leltárhoz képest.

It was beautiful

2008-10-26T00:47:00.004+02:00

Szóval az este megint nagy koncertet láttam. James Blunt rittyentett oda egy hatalmasat. Ezek az angol zenészek azért tényleg tudnak valamit. Az úriembernek nemcsak hogy élőben is stúdióminőségű hangja van de vér profin kezeli a közönséget úgy, hogy a tenyeréből esznek... és kérnek még.

Volt közönség-megénekeltetés (nem égtünk le, mindenki tudta a szöveget), külön dühöngőbe rohangászós show (úgy látszik ez már-már kötelező show-elem, a Coldplay is eldurrantotta ezt a poént, mondjuk szerintem mindig bejön és valószínűleg a közönség inkább megilletődött ilyenkor, mint veszélyes), azt is megtudtuk, hogy a You're Beautiful klipjének végén nem a halálba ugrik előadónk, hanem találkozik a víz alatt egy sellővel (a kivetítőn továbbgondolták a klip koncepcióját, és ezzel kezdődött a dal - így már annyira nem is tragikus... ja és a "fucking high" frázist átengedte a közönségnek, hadd legyenek ők mocskosszájúak :) ), egy intésre síri csendet tud varázsolni egy teltházas koncerten, nem is egyszer (hogy a tökéletes énekhangja és az akusztikus gitár lehelet-könnyű sikálása legyenek az egyetlen hang a koncertteremben [Really Want You]), és hogy a No Bravery-t Koszovóban írta, mikor még ENSZ-katona volt.

Tökéletesen felépített dinamikájú set-list három eddig nem hallott számmal, kitűnő session-zenészek, szinte kifogásolhatatlan hangzás (ha nagyon figyelt az ember, egy jegy áráért kétszer is végig lehetett hallgatni a koncertet... egy kb 0,2 másodpercnyi időeltolással a visszhang miatt) és igazi közösségi élmény, kedveskedő gesztusok, "koszonom szepan", ígéret, hogy ide legközelebb is el fog jönni, mert annyira jól bántunk vele.

Ott leszünk. De legközelebb a szakállát is hozhatná.

A tizedik ok

2008-10-25T12:03:00.008+02:00

Nagy sokára elérkeztünk a sorozat tizedik eleméhez. Ez a könyvben az utolsó, de biztos van még sok-sok apró dolog amiért egy ember bele tud szerelmesedni egy másikba. No, de jöjjön az utolsó idézet és pár gondolat.

10. A titokzatosság

Az az ember, akit a titokzatosság vagy a sejtelem fátyla lengi körül, gyakran találtatik romantikus értelemben vonzónak. Hasonlóképpen egy megmagyarázhatatlan szituáció is katalitikus hatással lehet egy kapcsolatra szinte pont úgy, mint a veszély.

Volt már arról szó, hogy a veszélyhelyzetek olykor érdekes kapcsolatokat szülnek. De a megmagyarázhatatlan dolgokat valószínűleg úgy éljük meg, mint jeleket, hogy akkor biztos egymásnak teremtettünk. Biztos mindenkinek vannak ilyen élményei. Álmok, amik "üzennek", telefonok, amik akkor csörrennek meg, amikor épp a másikra gondolunk, a "nekünk találkoznunk kellett" érzése és még sorolhatnánk. Valószínűleg a pragmatikus emberek mindenre találnak ésszerű magyarázatot, a romantikus lelkületűek pedig valószínűleg a sorsra fogják a dolgot.

Szinte mindegy, a lényeg úgyis az, hogy rátaláljunk valakire, aki épp minket keres... és vica versa. Lehet, hogy vannak fogások, amikkel el lehet csábítani valakit, de az már más lapra tartozik.

Arra gondoltam, hogy mivel több mint 4 hónapja az interneten játszom a keresem a párom nevű össznépi játékot, pár gondolatot LCD panelra fogok vetni, hogy a világba kiáltsam. Segítségemre lesz majd továbbra is a David Levy könyv, mert egy fejezetet kimondottan ennek a 21. századi társkeresési módszernek szentel.

Majd jövök nemsoká megint...

Jaj, de finom is a töltött szőlőlevél

2008-10-15T19:31:00.003+02:00

Ujjongok. Majszolom a címben emlegetett delikátot és örömködök amiatt, hogy sok hónapi ínséges mobilnetezés után megint van vezetékes netem. Mától. És ma már nem csak a szőlőlevelem töltött, hanem én is... :)

Két furcsaságot azért észrevettem... A vodafone mobilnet szolgáltatása annyira fukar az adatforgalommal, hogy a weboldalak képes jellegű indormációit lebutítva, alacsonyabb felbontással továbbítja csak, ezzel is próbálva spórolni az egyébként igen szűkösre mért havi 5GB-os le- és feltöltéssel, egyúttal rengeteg bosszúságot okozva, mert a legtöbb oldalon olyan förmedvény minőségű képek, ábrák, fejlécek jelentek meg, hogy az már bántotta a szemet. Ezt orvosolni csak egy ctrl+f5 billentyűkombincióval lehet, amire az egész oldal újból betöltődik veszteségmentes képekkel és oda is a nagy nehézségek árán megspórolt adatforgalom. Egyébként csak ha egyszer meg akarja nézni az ember a gmail-es fiókját webes felületen (voda neten keresztül lehetetlen email-klienst használni, egyszerűen nem tudnak adni egy működő kiszolgáló címet...) az már majdnem 1 MB forgalmat generál... és még csak meg sem nyitottunk egy levelet sem.

A másik furcsaság a Firefox 3-voda mobilnet-iwiw.hu tengelyen húzódik. Ebben az együttállásban az iwiw elérhetetlen, egyszerűen egy hibás xml betöltésről szóló üzeneten kívül semmi sem jelenítődik meg a böngészőben. Jeleztem az iwiw-nek, de csak annyit mondtak, hogy tudnak a hibáról, meg hogy válasszak másik böngészőt. Köszi.

Mindegy, ezek a problémák már a múlté és bepótolom a kiesett párhavi sorozatmennyiséget. Van amerikai Little Britain, meg Heroes új szezon, meg egy rakat más jó show.

A kilencedik ok

2008-10-09T20:19:00.004+02:00

Figyelem: most következik a kilencedik rész a szerelembe esés tíz alapvető okát feltáró sorozatból. Ez sem lesz túl hosszú. Továbbra is David Levy - Love+Sex_with_Robots könyvéből idézek.

9. Szerelmünkkel való egyedüllét, és az exkluzivitás

Korábban volt már szó arról, hogy hogyan hat a közelség és az ismételt, rendszeres találkozás a szerelem kialakulására. Ez most egy kicsit erősebb formája az ott ecsetelt tényezőknek. Ha az ember magára marad szerelmének tárgyával, az felerősítheti a szerelem érzését és elősegítheti a másikban esetlegesen meglévő érzések viszonzását.

Levy (és még sok más szakértő) azt állítja, hogy ha valakivel többször találkozunk, sokszor a közelében vagyunk, neadjisten kettesben maradunk vele, az (sok más tényező együttállása mellett) elősegíti a szerelem kialakulását. Hát igen, ezért olyan gyakoriak pl. a munkahelyi kapcsolatok, vagy ezért éreznek olyan határtalan nagy borút az amerikai ifjúk a csöpögős amcsi filmekben amikor el kell válni gimis szerelmüktől, mert más-más egyetemre mennek.

Nehéz, bár tapasztalatból mondom, nem lehetetlen az sem, hogy nagyon nagy távolágból alakuljanak ki érzelmek egymás iránt, amik be is teljesednek...

Leltár

2008-10-09T15:58:00.005+02:00

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - megjavítandó;
1 db elzárhatatlan csap a fürdőszobában - örökké elzárandó (akkor is, ha már egy órával előtte csontig meghúztam)
1 db nyithatatlan postaláda-zár - kicserélendő;
1 db dekorcsík a nappali tapétájának felső cikcakkos részét eltakarandó - (már megvan, csak) felteendő;
~100 db számla - archiválandó, rendszerezendő;
1 db könyvelés - megoldandó;
1 db szuper, mini, energiatakarékos asztali számítógép - (az USA-ból) beszerzendő;
sok-sok információmorzsa, hogy az előző tétel véghezvihető legyen - megtudakolandó;
.
.
.
1 db magán(y)élet - 1 db társsal feltöltendő

Álomarc

2008-10-03T18:40:00.001+02:00

Egy ideje figyelem az egyik kávécég reklámkampányát (... egyáltalán van másik is?!) a köztereken, a - divatos szóval élve - közösségi közlekedés eszközein. Jópofa, humoros, intellektuális és még akár hatásos is lehetne számomra is, aki nem (vagy csak igen ritkán) kávézik... de egyszer csak bekattant valami.

Hál' istennek nem kell minden kora reggel közlekednem a BMV-n (busz-metró-villamos, szakállas vicc, de jópofa), de amikor kellett, nem állhattam a tömeget, a fásult, álmos arcokat, üres tekinteteket vagy az épp bóbiskolókat, akik a testük tehetetlenségétől úgy dülöngélnek, ahogy a sofőr jobb lába ...fütyül (bocs a képzavarért, de ha már kigondoltam, leírom). Volt olyan, hogy valakinek szó szerint belelógott a számba a füle a zsúfolásig telt buszon, azt meg végképp nem bírtam tolerálni, hogy a másik mosatlan szájszagát érezzem akkor is ha nem akarom... Ellátást kérek :) , kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandótól.

Szóval bekattant valami... Huxley Szép új világa vagy Orwell 1984-e vagy épp az Equilibrium c. film. Ami a szóma a Szép új világban, a prózium az Equilibrium-ban na az lehet a valóságban a kávé. Egy szer, amitől pont azt tesszük, amit a rendszer akar tőlünk. Emberek isszák, mert hozzászoktak, mert felélénkíti őket, mikor inkább a másik oldalukra fordulnának az ágyban, mert elhitették velük, hogy az milyen jó nekik... meg, hogy egy másik kávécég ősrégi szlogenjével éljek, ez a legtöbb, mi adható.

Jesszusom, tényleg ennyire birkák lennénk? Mennyire etikus az, hogy szépirodalomból lopott elferdített idézetekkel vagy inkább szánalomra méltó, mint mókás, álmos emberek ábrázatával reklámoznak egy élénkítőszert, amire csak azért van szükség, hogy az ember ne legyen álmos akkor, amikor természetes módon annak kellene lennie?

A nyolcadik ok

2008-10-02T16:15:00.004+02:00

Következzék a sorozat nyolcadik része. Ez sem lesz túl hosszú.

8. Készen állás egy új kapcsolatra

Van néhány érzelmi állapot, ami fogékonyabbá teszi az embert a szerelemre. Ha épp alacsony önbecsüléstől szenvedünk amiatt, mert partnerünk elhagyott minket, készek vagyunk "visszakézből" belépni egy új kapcsolatba. Vagy akár más okok miatt átmenetileg megcsappant önbecsülést is tud enyhíteni egy új kapcsolat. Itt újból felmerül a szükség, de ezúttal a szükség inkább a kapcsolatra magára irányul, nem pedig arra, amit esetleg magával hozhat.

Hát igen. A jó öreg "kutyaharapást szőrével"... Nem sok jó szokott kijönni belőle. De lehet, hogy csak én voltam sokszor rossz időben, rossz helyen... Az mindenesetre való igaz, hogy megkönnyíti a szerelmi kapcsolat kialakulását, ha mindkét fél független, és kész arra, hogy mindenféle zavaró tényezőktől mentesen ("ex"-ek, "wannabe"-k vagy "maybe"-k nélkül) új kapcsolatba tud lépni.

A hetedik ok

2008-09-30T19:31:00.004+02:00

Itt a hetedik pont a sorozatból. A nagyján már túl vagyunk, mégis jöjjön egy evidencia, az idézet is egészen rövid lesz.

7. Sajátságos jelek

Az ember szerelmének tárgya bírhat olyan különleges jellemzővel, ami egy szokatlanul erős kezdeti vonzalmat alakít ki. Ilyen lehet például egy vonzó hangorgánum vagy egy testi jellegzetesség, mint az arc, a szemek vagy a testalkat. Ilyen esetekben beszélhetünk az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenségről.

Sokat ezen talán nem is kell magyarázni, annyira magától értetődő. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy hál' istennek ahány ember, annyi ízlés. Meg hogy nem kell ahhoz adoniszi adottságokkal rendelkezni, hogy valaki az emberbe beleszeressen, bármit is akarnak elhitetni velünk a reklámok meg a színes magazinok... vagy éppen a pornófilmek.

A hatodik ok

2008-09-25T13:51:00.004+02:00

A szerelembe esés okait bemutató sorozatban elérkeztünk a hatodik okhoz.

6 Izgalmi állapot és a szokatlanság érzése

A szituáció, amiben az ember egy potenciális szerelmi partnerrel találkozik, nagy hatással lehet arra, hogy kialakul-e vonzódás kettejük között. Ha az ember maga a szituáció által kiváltott izgalmi állapotban van, akár negatív értelemben is, annak pozitív hatása lehet a vonzalom kialakulására. Például a veszély e jelenség egyik közismert példája.
[...]
Jól ismert tény, hogy pároknál, akik fizikai veszélyt éltek át együtt, például egy autóban utaznak mikor az balesetet szenved, a kötődés gyorsan és erősen kialakul.

Ez utóbbi példa ismerős lehet sok helyről. Hirtelen a Speed című film ugrott be Keanu Reeves-zel meg Sandra Bullock-kal, ahol a két főhős egy lefékezhetetlen buszon együtt száguldozik, majd persze egymásba esnek. De az úgynevezett Stockholm-szindróma is eléggé közismert, mikor egy túszdrámában a fogvatartottakban a szeretetet érzése alakul ki fogvatartóik iránt. Meg ha a hullámvasútra viszed a kedvesed egy randin, az is be tud válni... Azt nem tudom, hogy pl. horror-filmmel működik-e? Főleg pasik között :).

Éljen az élet!

2008-09-24T00:04:00.008+02:00

Vagy ahogy Coldplay-ék mondják mostanság: Viva la vida.

Hát mi tagadás, a ma esti koncert ott van a három legjobb között! Egyszerűen kitűnő show-t szolgáltattak a népnek. Természetesen a legnagyobb számok ott voltak a playlistben (kivéve a Trouble-t, ami nekem kicsit hiányzott), meg Chris Martin elpuffogtatta az összes lehengerlő allűrt a betanult magyar mondatokkal (nagyon helyes volt, a közönség persze imádta is érte), de több olyan dolog is történt a koncerten, amilyet én még nem láttam. Két dalt például úgy adtak elő, hogy a színpadról leszaladtak és a dühöngő közönségén keresztül felcaplattak a tribün egyik középmagasan lévő közlekedő részére és ott álltak neki danászni. Még egy folk dalt is előadtak. Tökéletes hangostással. Itt ki is derült, hogy a dobos hihetetlen jó hanggal rendelkezik. Lehetett hallani remixeket a koncert pihenős részében, de ami a legnagyobb benyomást keltette, az az, hogy egy daluk szövegét átköltötték úgy, hogy aktualizálva legyen a koncert budapesti helyszínére. Ami még örvendetesebb tény, az az, hogy nagyon sokan észre is vették és üdvrivalgással köszönték meg a dolgot. Volt egy dalban dobgép is (érdekesen hatott a nagy élőzés közepedte) meg olyan is, hogy egy szál zongora-ének (The hardest part - mit ne mondjak, megindító volt), konfetti eső meg vetített tüzijáték - "panem et circenses"... szóval volt minden, mi szem-fülnek ingere. Bármerre utánuk mennék, hogy megnézzem megint... Azt hiszem, a dvd-verziót amint megjelenik, beszerzem... És az oázós rész a viva la vidából nem csak nekem tetszik. Többezer ember a koncert végén spontán énekelte. Igazi közösségi élmény volt.

Itt egy kis ízelítő arról, hogy körülbelül hogy is hangzott és nézett ki a koncert.

Na, megyek is és hallgatok egy kis muzsikát, nehogy elfelejtsem egyhamar az esti élményt. Éljen soká az élet!

Az ötödik ok

2008-09-21T11:00:00.002+02:00

Íme, elérkeztünk a kurzus feléhez, jöjjön hát az ötödik ok. David Levy könyvéből fordítom továbbra is az idézeteket. Fontosnak tartom megint leszögezni, hogy ezen idézetek nem feltétlenül tükrözik a saját véleményemet, inkább gondolat- és vitaébresztőnek szánom a közlésüket.

5. Szükségletek kielégítése

A szerelembe esés egyik legfontosabb oka a szükség - szükség az intimitásra, a közelségre, a szexuális kielégülésre, a családalapításra. Néhány esetben ez a szükség a mások általi elismerésre való vágy - vágy egy megemelkedett státusz iránt, amit azzal nyer el az ember, hogy megszerzett egy igazi "trófeát". Így mikor valaki azt mondja "szeretlek", lehet hogy épp azt érti ez alatt, hogy "szükségem van rád"; tudatalattija ezzel próbálja palástolni "szerelme" tárgya felé kialakult érzésének igazi okát.

Az egyik dolog, ami nekem szemet szúrt ebben a pontban, az a család. Mármint az már régen rossz, ha csak és kizárólag a szexualitás vezérel egy szerelmet, de ugye itt nem is erről van szó... ez csak egy a tíz ok közül. A család viszont, jómagam meleg ember lévén, már más tészta. Biztosra veszem, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy eljátszogatunk a család gondolatával, de az előző pontban említett társadalmi elvárások folyományaképp, inkább elhessegetjük azt. Szomorú dolog ez, akárhogy is van. Nemrég olvastam egy interjút Havas tanár úrral. Felment beszélgetni egy meleg pornóproducer lakására. Elmondása szerint a legmodernebb berendezési tárgyak, bútorok vették körül, házigazdája mégis arról beszélt, hogy mindazok semmit sem érnek, úgyis "egyedül fog megdögleni", mert nem lesz mellette senki, gondolván ezzel a családra és/vagy egy társra. Nem feltétlenül gondolom ezt így, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy társa, akit meg is talál, ha nagyon akarja. A gyermeknemzés problémájra pedig vannak alternatív módszerek is. Minden megoldható, ha van rá szándék. If there is a will, there is a way.

A másik meg ez a trófea-dolog. Van benne valami, de kicsit erős. Szerintem igenis jó érzés, büszkeséggel telíti el az embert, ha párját "mutogathatja", csak akkor válik visszássá a dolog, ha csak ezért hódította meg a párját. Persze az már rég nem szerelem, és megint ott tartunk, hogy ez csak egy a sok ok közül.

A negyedik ok

2008-09-18T16:51:00.003+02:00

OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.

De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.

4. Társadalmi hatások

Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."

Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.

Zene, zene, zene

2008-09-11T14:52:00.005+02:00

Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...

De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.

Melee - Built to Last

Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"

And now for something completely different...

Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.

Röyskopp - What else is there

Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.

Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)

A harmadik ok

2008-09-11T12:58:00.003+02:00

Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.

3. Viszonzott vonzódás

A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".

* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.

** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.

Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.

Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe

2008-09-11T07:09:00.006+02:00

A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.

Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.

Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.

A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...

A második ok

2008-09-09T22:43:00.009+02:00

Jöjjön a második idézet a könyvből.

2. A másik kívánatos vonásai

Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.

Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.

Az első ok: hasonlóság

2008-09-08T23:46:00.003+02:00

Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.

1. Hasonlóság

Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.

Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.

Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.

Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.

Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető

2008-09-07T18:50:00.009+02:00

Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.

A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.

Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.

Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.

Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:

Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.

Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.

Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.

Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!

Discomgoogolation

2008-09-06T13:02:00.006+02:00

...akkor most még egyszer utánam (egy-két-hár) disz-kom-gú-gö-léj-sön.

Na, mit tetszenek szólni? Ezt a szót nemrég alkották a nagy tudós emberek. Azon szorongásos idegállapot kifejezésére találták ki, amikor az ember stresszel amiatt, hogy nem jut internet-közelbe, nem tudja megnézni az e-mail-jeit, nem tud egy kattintásra információhoz jutni.

Ha valakit érdekel, honnan származik a szó, akkor itt egy kis segítség. Van egy ilyen angol szó, hogy discombobulate, ami annyit tesz: frusztrál, összezavar, felzaklat. Ebbe még jól beletömködték a legismertebb keresőmotor nevét és már kész is az új szó, amivel emberek tömegeit lehet ijesztgetni.

A szót egy YouGov nevű szervezet felmérése során alkották, amely felmérésből néhány beszédes, érdekes adat következzék itt.

A Reuters cikke szerint a megkérdezettek 76%-a nem bírna internet nélkül élni. 44%-uk kényelmetlenül érzi magát akkor, mikor a szolgáltató hibájából vagy gépösszeomlás alkalmával nem fér internethez. 27%-uk ilyenkor konkrét stressz-tüneteket produkál, mint például megnövekedett agyi tevékenység és pulzusszám. Több, mint a felük napi 1-4 órát tölt az interneten és 19%-uk több időt tölt a neten szörfözve, mint a családjával.

Az tény, hogy valójában nem sok minden tud versenyezni az internettel - legalábbis ami a tájékozódást, információszerzést, vásárlást, szórakozást, kapcsolattartást vagy épp a párkeresést illeti. De lehet önmegvalósítani, világba kiáltani és még ki tudja mit. Az, hogy mindez ennyire koncentráltan jelentkezik egy dolog kapcsán, még jó hogy stresszeli a jónépet, ha megvonják tőle. De most már azt is tudjuk, hogy neve is van.

Ötletek, hogy hogyan nevezzük ezt magyarul? Talán találjunk ki rá egy ál-latin szót? Diszkomgugoláció? Más ötlet?

Felkerültem a listára...

2008-09-03T18:26:00.004+02:00

Szóval egyszerűen beírtam a blogom címét a gugliba, csak úgy, kíváncsiságból. És lőn, a gugli megtalálta a saját maga üzemeltette blog-szolgáltatásában ezt a blogot. Ebben még nincs semmi különös, mert ugyebár ezért vannak a keresőmotorok.

De...

Továbbnéztem a találatokat, és meglepetésemre felfedeztem, hogy a blogom listázva van egy meleg linkgyűjtemény blog-rovatában. Mondok, ez fura, hisz egyrészt még csak alig egy hónapos a kicsi (szülinapi bejegyzés itt), másrészt nem hittem volna, hogy csupán a tartalom alapján ez a blog a meleg blogok sorába tartozik. Az egy dolog, hogy a szerzője a homokos tengerpartot jobban szereti a sziklás-bokrosnál... ; )

Félreértés ne essék, nem bánom a dolgot, sőt egy kicsit legyezgeti is a hiúságom ami történt, viszont szeretném megtudni, hogy kinek köszönhetem. Mondjuk van egy sejtésem, és ha már van itt ilyen, hogy megjegyzés-funkció (ami eddig összesen kétszer használódott), akkor kérem, jelentkezzen a jótevőm...

Mostantól egy kicsit komolyabban fogom venni a dolgot, elvégre már listázva vagyok, ki tudja, ki fia-borja téved errefelé. Az már csak mégse járja, hogy holmi hevenyészett irkafirkával találkozzon az idelátogató. Mint ez itt. Hihi.

Legyen ünnep...

2008-09-01T19:33:00.005+02:00

... a mai nap. A figyelmes szemlélődő észrevehet egy apró, de annál jelentőségteljesebb változást a kedves naplómban.

Szereltem egyet rajta. Megajándékoztam egy látogató-számlálóval és most mint büszke apa, gondoltam, publikálom a tettemet. (Munkafázisok: webkutatás, válogatás, regisztráció, konfigurálás, kódgenerálás, elrendezés-módosítás, java script beillesztése... )

Jubilálunk, ugyanis. Ma vagyunk egy hónaposak.

Jól van már! Valakinek csak ez jut, na.

:)

"... akkor ide beírom, hogy meghalt."

2008-08-29T17:00:00.005+02:00

A fenti mondat ma délután hangzott el a kecses, vonalas telefonkészülékem hallgatóján keresztül, nekem címezve.

Annyira felbőszültem, hogy csak lecsaptam a kagylót - mint minden egyes kéretlen telemarketing hívás után - és csak azután esett le, hogy mit is hallottam. Az előzmények valahogy így hangozhattak el - a hívó fél és a szolgáltatás neve persze nem pontos, mert már az első szavak után kezdett a fejem vörösleni, nem arra figyeltem, hogy adatbiztos módjára rögzítsem az elhangzottakat, de meglehetőst hasonló információk értek hozzám a telefonon keresztül.

- Jó napot kívánok! Gipsz Jakabot keresem.

- Én vagyok az, tessék. (Persze mondanom sem kell, hogy nem Gipsz Jakab a becsületes nevem, de a blogomat szeretném, ha az anonimitás jótékony fátyla fedné.)

- Üdvözlöm, Gipsz úr. Kissné Erdélyi Jolánka, Joli vagyok és a Plömplöm Kft. nevében telefonálok. (Már az is ritka, ha egy ilyen hívásban ennyi adat elhangzik a telemarketinges szájából... Ezen a ponton kezd nálam felmenni a pumpa, és van mikor már ilyenkor lecsapom. Lehet, hogy ma jó napom volt, mert van mikor szeretek elszórakozni a hívókkal, megnézni mire, hogy reagálnak.) Egy utazás-bemutatóra szeretném Önt és kedves feleségét meghívni... (Itt már közbevágtam, hadd spóroljunk az idővel, pénzzel, erőforrással, energiával)

- Köszönöm szépen, ne is tessék folytatni, nem érdekel az ajánlat. (Ha utazni akarok, akkor megszervezem magam az utat, bemutatókra meg elvből nem járok... tettem volna még hozzá, ha nem sajnáltam volna a levegőt is, amit ezért pluszban a tüdőmbe kellett volna szívnom, valamint az izommunkát, amivel a fenti szavakat kimondandó a hangképző szerveimmel kellet volna elvégeznem. Inkább emígy folytattam: ) Viszont, ha megkérhetném, ezt a telefonszámot töröljék az illegálisan létrehozott adatbankjukból.

(Egy leheletnyi hosszúságú hezitálás után...)
- De hát ezeket a számokat vagy tizenöt cég használja. A többiekért nem vállalom a felelősséget, de akkor ide beírom, hogy meghalt.

- Lekötelez - mondtam volna eléggé idétlenül, ha már előtte nem lendült volna a karom arra, hogy a kagylót visszahelyezzem a készülékre. Így csak annyi maradt, hogy hülyén meredtem a telefonra és valami olyasmi járt az eszemben, hogy azért ennyire drasztikus megoldásra sosem gondoltam volna. Nomeg, hogy hiába haltam meg, attól még a hétvégi rendszerinti 2-3, utazási szokásaimról, egészségügyi állapotomról, sörfogyasztási szokásaimról érdeklődő vagy ingyen vacsorát, számítógép-kezelői és angol tanfolyamot ajánló hívás azért még be fog futni. Ha felveszem egyáltalán a kagylót.

All is full of love

2008-08-22T09:01:00.006+02:00

... Minden mindennel összefügg...

Még mindig olvasom a Kibernerosz-könyvet (előző bejegyzések a témában itt és itt vagy egyszerűbben a sci-fi címke alatt az oldalsávban), ami lehet, hogy azt jelenti, hogy annyira nem izgalmas a könyv, hogy le sem lehet tenni, de amikor a kezembe veszem, azért mégis magával ragad. Nem csak azért mert egy viszonylag jó sci-fi, de azért is mert ahhoz képest, hogy '63-ban íródott, elég merész témával foglalkozik és korrajznak sem utolsó, mert ugye egy bizonyos korból másféleképp lehet vizionálni a jövőt, mint egy másikból. Mondjuk a kényesebb részeket egy kis szeméremmel kezeli és a kor szellemének megfelelően pl. a homoszexualitással csak érintőlegesen és eléggé lekezelő módon foglalkozik. Viszont meglepő viszontlátni ilyen szavakat a könyvben, mint "luxusadó" meg a "bizalmatlansági indítvány" - úgy látszik, vannak örökké divatos hívószavak...

Időközben megjött a kacifántos módon megrendelt David Levy könyv is. Ez a könyv már nem a fikció szintjén játszik el azzal a gondolattal, hogy a testiség és a szerelem (?!) a jövőben nem csak ember és ember között jöhet létre. Az író egy nemzetközi számítógépes játékokkal foglalkozó egyesületnek az elnöke és beszélgető szoftverek díjnyertes programozója. Biztos tudja, miről beszél. Pygmaliontól kezdve Asimov robot-történetein keresztül a Battlestar Galactica cylonjaiig azért elég sok helyütt felvetődik ez a kérdés. Björk egy kicsit még tovább is gondolta a dolgot. A klip víziója szerint egészen odáig fog fejlődni a dolog, hogy az ember már ki is szorul a folyamatból. Személy szerint úgy gondolom, hogy a mechanikus ember helyett inkább végső soron a tökéletesített organikus ember felé fog tendálni a folyamat. A kérdés csak az lesz, hogy hol lesz a határ a természetes és a mesterséges között. Vagy lesz-e egyáltalán? Vajon, a természetes evolúciónak nem része-e az, hogy az adott faj saját maga szól bele a fejlődésébe?

...Mindezek mellett azért mindenhol ott van a szerelem is. Így függ össze minden mindennel.

Valahogy így hangzik és néz ki az igazi zene... (szerintem, persze)

2008-08-18T12:45:00.007+02:00

Tessék rákattintani a lejátszó gombra a fenti videoablakban, megnézni a klipet, majd ha lement egyszer, akkor újrakezdeni. Esetleg utána továbbolvasni a bejegyzést...

Ha nem vagy fából, akkor szerintem téged sem hagyott hidegen a Coldplay - Viva La Vida című dala. A zenekar nevével ellentétben és az új lemez borítóján látható (és ha jól figyelsz, a klipben is feltűnő) Delacroix festmény hangulatára rímelve, rendesen tűzbehozós a nóta. A videoklippel együtt szerintem tökéletes audiovizuális élményt ad, egyszerűen, ahogy a címben is írtam, valahogy így hangzik a tökéletes popdal. Lendületes, hihetetlenül fülbemászó (kiváltképp a harmadik percben kezdődő "oázós" rész). Ennél többet egy számról el sem lehet mondani, egyszerűen hallani kell és kész. Én ott leszek a budapesti koncertjükön.

A youtube-on, a klipet keresve leltem rá egy tehetséges, szimpatikus zenekar munkásságára. Szerintem megtestesítik az igazi 21. századi zenekarrier prototípusát: van egy pár tehetséges srác (legtöbben egy családból származnak), felvételeket csinálnak arról ahogy élőben, otthon dalokat adnak elő, felteszik magukat a youtube-ra és most már ott tartanak, hogy az iTunes-on lehet őket megvásárolni. Se kiadó, se menedzser. Hajrá! ... Ja, úgy hívják őket, hogy boyceavenue. Tessék utánanézni, meg fel is lehet iratkozni a csatornájukra, hogy a legfrissebb felvételeket még azon melegében megnézhessük. Előadják ezt a Coldplay számot is (itt meg lehet nézni), úgy találtam rájuk. Hihetetlen ez a youtube.

Amúgy meg már majdnem egy hete fülig ér a szám! :D

Ha van öt nyugodt perced...

2008-08-12T21:39:00.004+02:00

... akkor nézd meg az alábbi videót, szerintem szenzációs. A művésznő élőben ad elő, rögzít és kever. Ha láttál már ennél lenyűgözőbbet, küldd el a megjegyzésben! Ha a szöveg is érdekel, akkor nézd meg itt: Imogen Heap - Just for now .

Egyébként tegnap Szigeteltünk. Magyar Dal Napja. A hátam-vállam leszakadt a nyolc órás koncertet végignézve, de megérte. Lenyűgöző volt. Akiket szerettem hallgatni, azok jók voltak, akiket nem, őket meg elnézegettem. Kicsit összeborulós fíling volt, de kellett már valami hasonló nagyközösségi élmény. Van remény.

Blog-ajánló

2008-08-11T08:24:00.005+02:00

Az eredeti napló megírása után napra pontosan 60 évvel kezdték el a napokban azt a blogot publikálni, ami nem kisebb ember tollából származik, mint George Orwell, akinek az Állatfarm és az 1984 című örökbecsűket köszönheti a világ. Az angol nyelvű blogban eddig két bejegyjés született, az egyik egy kertben megfogott sikló és a házi kedvenc találkozásáról, a másik pedig az épp aktuális időjárási helyzetről szólt igen szűkszavúan. Az Orwell Trust nevű szervezet gondozásában jelenik meg a blog és azt mondják, ne várjunk szépirodalmi jellegű bejegyzáseket, mindenesetre érdekes betekinteni egy hatvan évvel ezelőtti naplóba, főleg akkor, ha azt egy írólegenda vezette. Természetesen hivatkozások és magyarázatok tarkítják a bejegyzéseket, például a Google Maps-en nyomon lehet követni, hogy pontosan hol születtek az éppen aktuális írások. Én már feliratkoztam rá.

2008.08.08., este 8:08 CST (Chinese Standard Time)

2008-08-08T11:47:00.008+02:00

Az igaz, hogy minden dátum és időpont csak egyszer fordul elő az életben (kivéve a SF írók által kitalált univerzumokban - legalábbis a legtöbbünk tudása szerint), de azért ez eléggé jól összejött. Örülök, hogy ezt is megélhetem, csakúgy, mint a szinte pontosan 9 éve történt teljes magyarországi napfogyatkozást (1999 augusztus 11) vagy az ezredfordulót. A kínai horoszkóp szerint idén a patkány éve van és a nyolcas szám különleges szerencsét hordoz magában. Rengeteg pár vesz ma részt odaát tömeges esküvőkön. Legalább egy könnyen megjegyezhető dátumról van szó. Ha van kivel, kelj vele egybe, akár másodjára is. Szóval szerencsés egy nap, mert a nyolcas szám a pénzcsinálással vagyon kapcsolatban... :) Meglátjuk a megnyitó után. Szorítok.

Amúgy pont az ilyen alkalmak lennének a legjobbak arra, hogy az emberek kicsit felocsúdjanak a mindennapi taposómalom-életükből, ami során végül is a világ népességének 1%-a részére játsszák át a világon létező összes vagyon 40%-át, a népesség "alsó" 50%-a pedig a világ vagyonának 1%-án osztozik (angol nyelvű cikk itt olvasható a témában). Aki ezt a blogot otthonról, saját gépről olvassa, az is igen szerencsés ember, mert az azt jelenti, hogy a világ népességének azon meghökkentően kicsi hányadába tartozik, akinek van hol laknia ÉS megengedheti magának a privát Internet "luxusát". Ha pontosan meg szeretnéd tudni, hogy a világ hányadik leggazdagabb embere vagy, látogasd meg ezt a linket , ahol nincs többre szükség, minthogy anonim módon, be kell írni az éves kereseted összegét pl. euróban (ez az oldal is angol nyelvű, de minimális nyelvtudással is megoldható a rajta való navigálás). Ígérem, meg fogsz döbbenni azon, hogy mennyi ember él nálad rosszabb sorban a világon. Nem mintha ettől sokunknak jobb érzése lenne, mint ahogy azt az oldal állítja. De talán még szemléletesebbé teszi a fent említett 1%/40% - 50%/1% aránypárokat.

Egy igazi nagyvonalúság

2008-08-06T21:44:00.007+02:00

Igen, felhagytam a nem túl fantáziadús angol sorszámneves bejegyzés-címekkel. Friss élmény ihlette a mai bejegyzést. A kedvenc zenék listámhoz hozzáadtam a Keane nevű bandát. Ahogy a linkhez kerestem az oldaluk címét, rábukkantam a lehetőségre, hogy letölthessem (ingyen ÉS legálisan!) a legújabb dalukat, ami a következő lemezükről való. Csak egy emailcímre volt hozzá szükség, meg arra, hogy megmondjam nekik, hol lakom és már küldték is a linket az email fiókomba. Na, ezt neveztem a címben nagyvonalúságnak. A dalt te is megkaphatod, ha ellátogatsz erre az oldalra , szerintem érdemes. Siess, mert csak 2008. augusztus 11-ig érvényes az ajánlat!

Más... mármint csak egy kicsit, mert hogy az ingyenességről jutott az eszembe. Elkötelezett híve vagyok a freeware / open programoknak. Rengeteg nagyon hasznos program vár arra, hogy az emberek felocsúdjanak és megszabaduljanak a fizetős programok béklyójából és felfedezzék azt, hogy ingyen, legálisan és mindenféle kellemetlen érzéstől mentesen nagyon pöpec programokhoz lehet jutni. Hamarosan látható lesz egy gyűjtemény az ilyen programokból az oldalsávban.

Ha esetleg az előző bejegyzésben megemlített izgalmas című kicsit sci-fi, kicsit erotikus töltetű történet folytatására vagy kíváncsi, akkor még idejegyzem, hogy hamarosan megérkezik a postán az eredeti David Levy könyv. És hogy még tovább fokozzam a hangulatot, hogy a hatvanas évekből származó hasonló témájú regényben (Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása, Albatrosz könyvek, 1963) a kor általános prüdériájától elütő módon, igaz inkább a komikum eszközével élve, nagyon ügyesen beleszőve az egészen éles társadalomkritikát és a tudomány és a vallás közt feszülő ellentmondásokat is, kerekedik egy nagyon szórakoztató történet. Tényleg szívesen ajánlom elolvasásra.

Még egy. A mai nappal megszületett az első megjegyzés a blogon! :) Köszönet a küldőjének. Aki nem hiszi, járjon utána... (fél lábon, úgy három és egynegyed évig) :)

3rd

2008-08-04T20:19:00.005+02:00

Fura nap volt a mai is. Amolyan semmittevős. De legalább voltam kocogni. Két dolog történt velem a mai kocogás során, ami az elmúlt három hónap alatt egyszer sem: kocogás közben kikötődött a cipőfűzőm, így meg kellett állnom és kiestem a ritmusból, majd a nagy hevületben benyeltem egy apró bogarat is. Arra gondoltam, ugyan nagyon kevés elhullott állatot étkezek, de most választásom sem volt... Bár ettől frissebb állati eledelt nem igen tudok elképzelni. Gondold el, az egyik pillanatban még önfeledten repülsz, élvezed, hogy a szárnyaid között suhan a szél, közel 360 fokban látod a pontszemeiddel a világot, magadba szívod a kezdetleges érzékszerveiddel a környezetedet, hullámzol egy könnyű szellő szárnyán, aztán mindennek hirtelen vége szakad és egy sötét, nyálkás veremben végzed. Aztán rájöttem, a legtöbb apró bogár így végezheti. Ez csak a természet rendje. Egy légy például csak pár hétig él. Ha kihúzza addig, akkor a végére csak árnyéka önmagának és tragikusan egyszerű akár kézzel is elkapni. Melyik a jobbik vég?

Aztán meg ott van a könyv, amit nemrég kezdtem. Egy hatvanas évekből való könyv egy magyar szerzőtől. Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása. Fura. Pár hónapja olvastam egy bizonyos David Levy által íródott könyvről, aminek a címe "Love and Sex with Robots: The Evolution of Human-Robots Relationships"... de azt hiszem ez megér legalább egy saját bejegyzést. Tessék visszanézni a jövőben, ha felkeltettem a kíváncsiságot!

2nd

2008-08-03T21:58:00.004+02:00

Kicsit volt időm rendezgetni a blog kialakításán, felfedezgettem néhány funkciót és hozzáadtam két listát a mozgóképes és hangzóanyagos kedvenceimből. A lista közel sem teljes és leginkább amolyan "all time favourite"-lista minthogy az épp aktuális kedvencek lennének. Ez alól talán egy kivétel Tracey Thorn, akit nemrég fedeztem fel és most hallgatom ezerrel.

Időközben megküzdöttem hőn szeretett Internet szolgáltatómmal (Vodafone mobil Internet), akik önkényesen áthelyeztek egy új szolgáltatási tarifacsomagba, ami pontosan olyan feltételekkel rendelkezik, mint amiket szerződéskor aláírtam, és első csalódásomat is át kellett élnem Firefox böngészőmmel kapcsolatban, mert elkezdett furán viselkedni meg lefagyogatni. Megjegyzem, tartok tőle hogy a két dolog valahol összefügg, mert a hibák akkor kezdtek el megjelenni, amikor az USB modememen kicseréltem a firmware-t (a szolgáltató kérésére).

Jó unalmas az életem, mi?

Igazából nem is az, csak még nem tudom, hogy az izgalmas részéről írjak-e ide.

1st

2008-08-01T12:09:00.006+02:00

*Let's start at the very beginning / It's a very good place to start...
When you read you start with A-B-C / When you sing you start with do-re-mi.*
... and I guess when you blog you start with... typing characters on a keyboard :D

Szóval most próbálgatom az oroszlánkörmeimet... vagy a medvemancsaimat... a 21. századi naplóírással kapcsolatban. Majd meglátjuk, mi sikeredik belőle. Egyelőre még nincs kialakult dizájn, idővel valami olyan lesz ami igazán tetszik is. Ez a barna, gondoltam, illik a képhez meg a macis névhez (de a rózsaszín sáv kicsit giccses).

Ja... és ha már itt tartunk, beillesztek ide egy Gnarles Barkley klipet, csak hogy megadjam a hangulatot :) Amilyen sokkoló, annyira zseniális.