"... akkor ide beírom, hogy meghalt."

A fenti mondat ma délután hangzott el a kecses, vonalas telefonkészülékem hallgatóján keresztül, nekem címezve.

Annyira felbőszültem, hogy csak lecsaptam a kagylót - mint minden egyes kéretlen telemarketing hívás után - és csak azután esett le, hogy mit is hallottam. Az előzmények valahogy így hangozhattak el - a hívó fél és a szolgáltatás neve persze nem pontos, mert már az első szavak után kezdett a fejem vörösleni, nem arra figyeltem, hogy adatbiztos módjára rögzítsem az elhangzottakat, de meglehetőst hasonló információk értek hozzám a telefonon keresztül.


- Jó napot kívánok! Gipsz Jakabot keresem.

- Én vagyok az, tessék. (Persze mondanom sem kell, hogy nem Gipsz Jakab a becsületes nevem, de a blogomat szeretném, ha az anonimitás jótékony fátyla fedné.)

- Üdvözlöm, Gipsz úr. Kissné Erdélyi Jolánka, Joli vagyok és a Plömplöm Kft. nevében telefonálok. (Már az is ritka, ha egy ilyen hívásban ennyi adat elhangzik a telemarketinges szájából... Ezen a ponton kezd nálam felmenni a pumpa, és van mikor már ilyenkor lecsapom. Lehet, hogy ma jó napom volt, mert van mikor szeretek elszórakozni a hívókkal, megnézni mire, hogy reagálnak.) Egy utazás-bemutatóra szeretném Önt és kedves feleségét meghívni... (Itt már közbevágtam, hadd spóroljunk az idővel, pénzzel, erőforrással, energiával)

- Köszönöm szépen, ne is tessék folytatni, nem érdekel az ajánlat. (Ha utazni akarok, akkor megszervezem magam az utat, bemutatókra meg elvből nem járok... tettem volna még hozzá, ha nem sajnáltam volna a levegőt is, amit ezért pluszban a tüdőmbe kellett volna szívnom, valamint az izommunkát, amivel a fenti szavakat kimondandó a hangképző szerveimmel kellet volna elvégeznem. Inkább emígy folytattam: ) Viszont, ha megkérhetném, ezt a telefonszámot töröljék az illegálisan létrehozott adatbankjukból.

(Egy leheletnyi hosszúságú hezitálás után...)
- De hát ezeket a számokat vagy tizenöt cég használja. A többiekért nem vállalom a felelősséget, de akkor ide beírom, hogy meghalt.

- Lekötelez - mondtam volna eléggé idétlenül, ha már előtte nem lendült volna a karom arra, hogy a kagylót visszahelyezzem a készülékre. Így csak annyi maradt, hogy hülyén meredtem a telefonra és valami olyasmi járt az eszemben, hogy azért ennyire drasztikus megoldásra sosem gondoltam volna. Nomeg, hogy hiába haltam meg, attól még a hétvégi rendszerinti 2-3, utazási szokásaimról, egészségügyi állapotomról, sörfogyasztási szokásaimról érdeklődő vagy ingyen vacsorát, számítógép-kezelői és angol tanfolyamot ajánló hívás azért még be fog futni. Ha felveszem egyáltalán a kagylót.