Erre az estére aztán érdemes volt várni! - szubjektív koncertbeszámoló

A night that was well worth waiting for.
Depeche Mode - Tour of the Universe - Budapest, 2009

Tegnap este látogattak meg minket a basildoni skacok. Micsoda este volt!

Június 23, este fél kilenc körül. A remény megvan az összegyűltekben, hogy talán mára már eleget esett, de azért szokatlanul hamar sötétedik.

Jó hangulatú feszült várakozás, tevés-vevés a színpadon a hihetetlen rossz hangtechnikájú, amúgy jobb sorsra érdemes Zagar előzenekar után. Aztán pár perccel 9 után a húrokba csapnak a fiúk.

Az új lemezről arcpirítóan kevés számot játszanak (szám szerint ötöt, azokat viszont páratlanul szépen), inkább biztosra mennek és kiszolgálják a jónépet a régi nagy numerákkal. A koncert érzelmi és technikai csúcspontjai egészen meglepően alakultak. Hihetetlenül jól szólt a legújabb kislemez, a Peace, Dave pedig egészen megdöbbentően szívhez szólóan énekelte a Precious-t. Nem álltunk messze tőlük, de így is sokat segítettek a kivetítőkön látható közeli élőképek. Egészen drámai módon énekelt. És hál' istennek tisztán és nem elnagyolva.

A hangtechnika döbbenetesen jó volt - mikor a mély, öblös hangok hallatán nem csak a dobhártyád, hanem az egész tested beremeg, de torz hangot egyszer sem hallasz, na akkor lehet profi hangosításról beszélni. A kivetítők már megszokott tűéles képe tökéletes volt, az ott futó Anton Corbijn filmecskék is jópofák voltak, de fura módon a Strangelove kicsit túlfűtött leszbi jelenetét mintha cenzúrázták volna. (A zenekar amúgy arra szánt még egy kis időt, hogy a Ludwig múzeumban megnézze az épp még futó Corbijn kiállítást... amit nekem volt szerencsém épp a múlt szombaton látni.)

Martin csak két számmal szólózott. A Jezebel-t már zuhogó esőben adta elő, a Question of Lust pedig egy szál zongorával is hihetetlenül ütős tud lenni még 23 évvel a megjelenése után is. Dícséretére legyen mondva, hogy a szakadó eső ellenére kijött ázni a kifutóra egy kicsit a néppel. Ezt megtette talán kétszer Dave is, de túlzásba, érthető okok miatt nem vitte. Együttérzőn kérdezgette a közönséget, hogy velük vagyunk-e még?

A Never Let Me Down Again rituális karlengetős őrületét most már nagy végre én is kiemelt állóhelyről élhettem át. A Waiting for the Night pedig egyszerűen döbbeneteset szólt a koncert legvégén az utolsó ráadás utolsó számaként, mikor az egész stadionnyi 35 ezer ember lélegzetvisszafojtva hallgatta a dalt úgy, hogy még az eső kopogását is lehetett hallani. Ilyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak.

Szóval akkor is megérte, ha az énekléstől (ordibálástól) meg az esőtől (bőrig ázástól) fáj a torkom, meg beállt a nyakam. Hiába no, nem vagyunk már napos csibék.

Holy Shit! - Most akkor mi van!?

Tényleg csak kapkodja az ember a fejét. Nemrég olvastam, hogy Angliában azt mondják a buszok oldalán a plakátok, hogy "There's probalby no God, so stop worrying and enjoy your life" - azaz, "Valószínűleg nincs Isten, hagyd hát abba az aggódást és élvezd az életed". Megyek gyanútlanul a postára és mit ad isten (hahaha) ezt látom a helyi busz farán: "Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk." meg egy webcímet.

Hát azon lehetne vitázni, melyik kampány az elfogadóbb vagy támadóbb jellegű, melyik sérthet több embert vagy épp melyik kínál a problémákra megoldást és a kérdésekre választ. Melegként én inkább az ateista megközelítést tartom magamhoz közelebbnek állónak. És NEM azért, mert féktelen tivornyákon veszek részt minduntalan (aki ismer, az tudhatja, hogy mi sem állhatna tőlem távolabb), hanem mert egyszerűen semmi bizodalmam az intézményesült vallásban és tökéletesen hipokratának, kirekesztőnek, gyűlölet és félelemkeltőnek tartok minden megnyilvánulását.

Nemrég, épp e kapcsán gondolkoztam el a magyar nyelv találékonyságán. A képmutatást milyen szólással is fejezzük ki? Bort iszik és vizet prédikál. Nem kell IQ bajnoknak lenni, hogy rájöjjön az ember, honnan is ered ez a szólásunk... A vallás által megfélemlített kisember visszaüt az elnyomójának... egy szólás erejéig legalábbis.

Ha valakit kicsit mélyebben érdekel a dolog, az angliából indult kampányt ezen a honlapon lehet nyomon követni, a magyar ellenkampányt meg ezen. Érdekesség, hogy ugye a BKV-s közlekedési eszközökön pénzbe kerül a hirdetés. Abból meg bevétel folyik a BKV-nak. De miből finanszírozzák ezt a kampányt? Természetesen adományokból, amit a honlapon gyűjtögetnek... meg, gondolom, a vasárnapi szeánszokon. Természetesen az ateista kampányt is adományokból pénzelik, de azért az mégis mókás, hogy a gazdasági válság súlytotta, istenfélő, magyar kisemberek pénzelik a BKV-t, sőt, mint olvasom, a vallásos ellenkampányt a magyar szervezők ki akarják vinni Angliába is, természetesen azt is a honlapon gyűjtött pénzből. Szóval van itt tőkeerő, nem kell félni!

Egyébként a világ legnagyobb és legpofátlanabb átverése a magyar ATV-n is játszott, amúgy a CBN amerikai tévécsatorna által készített tévéműsor, a "The 700 Club". Ha kedved van röhögni (vagy épp szörnyülködni) a sok, jobb szó híján, birka vakhitű amerikain, érdemes belekukkantani... Csak nehogy téged is beszippantson a gépezet! Mert az egy dolog, hogy ha az ember szomorkodik vagy rossz passzban van, de akkor sem csak egy üdvözítő megoldás létezik... ugye, móki?

A bejegyzés írása közben olyan sok dolog jutott eszembe, hogy inkább szétdarabolom több részre. Szóval, hamarosan jönnek a többiek.

Home

Holnap lesz a világpremierje egy nagystílű, látványos, megrázó, elgondolkodtató és a remények szerint cselekvésre ösztönző dokumentumfilmnek, a Home-nak. A rendező, Yann Arthus-Bertrand, 2004-ben már csinált egy hasonló filmet. A Home egy non-profit film, ha jól tudom, az első, ami legálisan, teljes hosszában elérhetővé tesznek a youtube-on . Itt a trailer. (Érdemes a HD változatot megnézni teljes képernyőn) Holnaptól pedig a teljes filmet itt.



Magyarul:

Az élet.
Az univerzum csodája, ami körülbelül 4 milliárd éve keletkezett.
Mi, emberek, kürölbelül kétszázezer évvel ezelőtt.
Mégis sikerült megzavarnunk azt az egyensúlyt, ami az élethez
elengedhetetlen.
50 év, egy emberöltő alatt, a Földet drasztikusabban átformáltuk, mint az
összes előző generáció együttvéve.
Tudjuk, hogy a megoldások már léteznek.
Mindnyájunknak hatalmunkban áll megváltozni.
Mire várunk még?

Hippy dal, Laurie módra

Ez a felvétel megint egy gyöngyszem a Saturday Night Live c. tévéshow-ból. Hugh Laurie, akit az USA-ban csak leginkább mint House dokit ismernek, előkapott egy gitárt meg egy szájharmonikát, leporolt egy közel húszéves dalát, amit még valamikor a '90-es évek elején az "A Bit of Fry and Laurie" c. angol humorshow-ban adott elő és hülyére vette az amerikai közönséget egy blődli-ál-hippy dallal. Bírom a fejét, de komikusként mondjuk a Fekete Vipera sorozatban Rowan Atkinson és Stephen Fry oldalán valahogy nekem sokkal szimpatikusabb és szórakoztatóbb, mint egy morcos amcsi dokiként.

Következzen akkor a dalocska az SNL-ből, amiben ő volt a vendégműsorvezető és rendesen megvillantotta a komikusi vénáját jó néhány jelenetben. (Megvan az egész, ha valakit érdekel... ;)... sőt megvan az említett angol humorshow mind a négy szezonja is!) Páran biztos megdöbbentek, mikor megszólalt a saját akcentusával. Ugyanis odakint úgy tekintettek rá a sorozat kezdetekor, mint egy amerikai színészre, mert a tévésorozatban amerikai akcentussal játszik. A dal - jó hippy dalként - ugyancsak amerikai akcentussal van előadva. Íme.



(itt a dalszöveg is... ma nem akartam rávarázsolni a videóra feliratként... babramunka nagyon):

Hugh Laurie - Protest Song
Well, the poor keep getting hungry and the rich keep getting fat
Politicians change but they're never gonna change that.
Girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

Well, the winds of war are blowin' and the tide is comin' in
Don't you be hopin' for the good times because the good times have already been.
But, girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

It's so easy to see
If only they'd listen, to you and me.
We got to... as fast as we can
We got to... every woman, every man
We got to... time after time
We got to... vodka and lime.

Well, the world is gettin' weary, and it wants to go to bed
Everybody's dyin', except the ones who are already dead.
Girl, we got the answer, starin' us right in the face
All we gotta do is...