Total Blackout

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.