Jamie Lee Curtis Activia reklámja és a reklám Saturday Night Live-os paródiája

Nem kell félni, nem csaptam fel a nagy joghurtcég fogadatlan prókátorának, de a következő videó több szempontból is érdekes. Az előző bejegyzésemből kimaradt egy megválaszolatlan kérdés. Így hangzik: Férfiak ehetnek-e danón aktíviát vagy az csak a nőkre van hatással? A reklám amerikai változatában Jamie Lee Curtis kapta azt a megtisztelő szerepet, hogy a joghurt jótékony hatásáról beszéljen a nagyközönségnek. (Nálunk azt hiszem Jakupcsek Gabriellára jutott ez a kicsit hálátlan szerep. Ha tévedek, javítsatok ki.) Itt a reklám.



Aztán pár héttel ezelőtt újból felfedeztem magamnak a Saturday Night Live műsorát. Kamaszkorom nagy kedvence volt, de csak az angol MTV-n sugárzott változatát lehetett nálunk látni. Az ugyanis rövidebb mint az eredeti show, mert leginkább a zenei vendégre koncentráltak zenetévé lévén, de így is maradt benne jócskán a humoros jelenetekből. Egyébként az SNL idén harmincnegyedik szezonjába lépett, ami azért nem semmi egy televíziós showműsortól. Hihetetlen milyen sztárokat termelt ki a műsor: Tom Hanks, Dan Aykroyd, Steve Martin, John Belushi, Chevy Chase az igazi első időszak nagy kedvencei. De a nyolcvanas-kilencvenes években tűnt fel pl. Mike Myers és Dana Carvey.

Az mostani szezonokból is jó pár komikust és komikát lehet a jelenleg futó amerikai vígjátékokban látni. Legutóbb a "Forgetting Sarah Marshall"-t láttam és ott is felfedeztem legalább három arcot az SNL-ből különböző mellékszerepekben, zseniális tehetségüket ott is megvillantva. A fent említett filmben pl. egy jógaoktatót játszik az egyik komika (mellesleg Kristen Wiig-nek hívják), aki Jamie Lee Curtis szerepét kapta meg az Activia-reklám kiparodizálásában (igen ott kint is népszerűek a reklámparódiák, megjegyzem, még a reklámozott cégek támogatásával is). Szóval íme. Remélem azért látható a magyar felirat. (Én írtam... rendesen megszenvedtem vele... de erről majd később.) Ha nem elég nagy a kép, akkor tessék felnagyítani az oldalt firefoxban a "ctrl" és a "+" billentyűk segítségével.

Jó szórakozást!

Ünnepi vígságok

A napokban fedeztem fel Laár András blogját, érdemes megnézegetni. Nekem annyira megtetszett, hogy az elmúlt pár napban kétszer is írtam megjegyzést (itt és itt). A tegnapi, második megjegyzésemben bátorkodtam megosztani az ottani közösséggel "A Költő" által megihletett saját szösszenetemet is. Kíváncsian várom, lesz-e reagálás "Laárbácsi"-tól. Izgi. Ezentúl lehet, hogy születnek majd itt is egy kicsit groteszkebb bejegyzések, annyira fellelkesített a dolog. Na ez így az igazi ajándék...

Hogy maradjunk a kissé fanyar humornál, nemrégiben találtam rá egy a 2008-as év legfogósabb kérdéseit felsorakoztató oldalra. Ha jól sejtem, a yahoo egy közösségi megválaszolós oldaláról származnak; ezek a kérdések fogtak ki a legjobban a tagokon. Némelyikük nemcsak humoros hanem egészen elgondolkodtató is. A teljesség igénye nélkül következzék egy pár ezen kérdések közül.

Miért nincs az embereknek párzási időszakuk?

Az ősemberek hogy boldogultak a körömvágással?

Ki találta azt ki, hogy ha egyik nap viselsz egy inget, aztán hazamész és kimosod, azt másnap nem veheted fel?

Ha valaki kőkorszaki DNS-sel születne meg ma, azt lehetne normális embernek tekinteni?

... és a személyes kedvencem:
Miért dobják fel mindig a talpukat a csótányok, mikor elhullanak?

Nekem mindegyik kérdésre van valami halovány válaszom, sőt ezeket olvasgatva eszembe ötlött egy középiskolás korombeli dal, amit egy kedves társulattal írtunk. Következzék a dalból kis rövid részlet.

Hová tűnik a fehérség, ha elolvad a hó?
[...]
Hová tűnik a barnaság,
Ha megrántjuk azt a láncot?
Lenn a mélyben folytatja a táncot.

Ha valakinek vannak válaszai a fenti kérdésekre, az ne tartsa vissza magát, lehet kommentelni.
Ölelés.

Kicsit megújultam... ja, meg eredményt hirdettek a techline.hu Photoshop pályázatán is

Lassan öt hónapja, hogy ugyanazt a színsémát használom, gondoltam, kicsit újítok rajta. Így sikerült.

Csináltam egy új képet is a bloghoz, de amikor feltöltöttem az oldalsávba (és a profilra) nagyon lebutult, így gondoltam, bebiggyesztem ide is... a képre rákattintva megtekinthető egy jó felbontású, színhelyes változat is.


Itt pedig azt lehet látni, hogy honnan is indultunk:


Csak érdekességképp, a Rumcájsz figura egy netről szedett, feljavított kép, a napocska pedig egy eredeti Rumcájsz filmkockáról kockáról kimásolt, ugyancsak feljavított kép, a háttér és a felirat saját költés. A hajtincset a zseniális útvonal-rajzoló eszköz segítségével hoztam létre - mit ne mondjak, szenvedtem is vele nem keveset. Ja és természetesen nem volt hosszú Ű abban a betűkészletben, amit választottam, úgyhogy az Á ékezetét vágtam ki és másoltam kétszer egy U betűre. Kezdem megszeretni a GIMP-et és megtanulni használatát. Mindig elámulok, hogy ingyen is elérhetőek olyan alkalmazások, amikért súlyos pénzeket kérnek el egyes fejlesztők. Persze a GIMP a legújabb Photoshop-pal nem veszi fel a versenyt, de egy ingyenes alkalmazáshoz képest nagyon sokat tud. És nem kell rettegni attól, hogy jön a szoftverpolísz.

Mint ahogy a címben mondtam, meglett a techline.hu Photoshop pályázatának az eredményhirdetése. Tényleg egy profi munka nyert, nem fér hozzá kétség. Itt meg lehet nézni az összes pályamunkát (kivéve furcsamód épp az én két pályamunkámat, amiket érdekes módon az első ízelítő alkalmával viszont közzétettek... ), itt meg a legjobb tizet a nyertessel egyetemben.

Ajánlom... sci-fi rövidfilm (11 perc, zseniális)

Szeretem az agyas sci-fit. Szeretem az időutazást. Szeretem a novellákat. Szeretem a filmeket. Szeretem a kamaradarabokat. Szeretem a jó színészi játékot. Szeretem a tehetséget. Semmi okom, hogy ne szeressem ezt a szösszenetet. Jó ötlet, kitűnő hangulatfestés, mesteri vágás. Tessék hátradőlni és megnyomni a play gombot. Még csak kukoricát sem kell hozzá pattogtatni.





Egyébként érdemes a http://www.daazo.com -on nézelődni, mert jópofa dolgokra lehet ott találni.

Ajánlom... RSS, Google Chrome

Figyelem! A jelen bejegyzés nem túl érdekes, ha nem izgatnak a netes kütyük. Továbbolvasás csak saját felelősségre! :)

Először is, bocsi, hogy az elmúlt több mint két hétben hanyagoltam a bejegyzéseket. Érdekes módon egész stabilan megmaradt a látogatottsága az oldalnak, köszönhetően leginkább a "pronatáló"-ra rákereső google-t használó netezőkbek. (Leginkább emiatt szoktak rátalálni a blogomra - ominózus bejegyzés itt... Na, most hogy leírtam még egyszer a "pronatáló" szót, szinte biztos a látogatottság fenntartása. Hopp, megint leírtam! :D)

Ez a szünet nem azt jelentette, hogy kifogytam a mondandóból, csak valahogy nem volt érkezésem bejegyzéseket írogatni. Ha nem akarsz minden nap felnézni ide, hogy van-e újabb bejegyzés, akkor ajánlom az RSS-csatornára való feliratkozást. (Ha Firefoxot használsz, akkor a kereső címsorában kattints a narancssárga kis ikonra, amiben fehér koncentrikus köríveket találsz, és add az élő könyvjelzők közé, vagy használd a kedvenc hírolvasó programodat. Ha nincs Firefox, akkor keresd meg a blogon ugyanazt az ikont a jobb oldali menüsávban. Ezek után a kedvencek/könyvjelzők között megtalálod majd az épp aktuális frissítést.)

Nemrég jelent meg a Google webböngészőjének, a Chrome-nak az első hivatalos verziója. Már korábban szemezgettem a bétával, de a bétákban nem bízok. Most viszont letöltöttem innen... és a szavam elállt tőle. Olyan kicsi és olyan gyors, mint semelyik másik böngésző. Nem foglalnak el sok területet a kezelőszervei: míg a Firefox összesen hat sorban helyezi el a kezelőszerveit (ablak címsor, menüsor, kedvencek, kereső címsor, lapfülek és legalul az állapotjelző), addig ezt a Chrome-ban megoldották 3 sorban, beleértve az aktívan használt ablak címsort is. Tehát veszett gyors, és tényleg csak az oldalak megjelenítésére koncentrál, ami nagyon kényelmes és hasznos, főleg olyan weboldalaknál, amik igazán stílusosak. De sajna vannak azért hiányosságai is. Nincs benne például RSS olvasó (tehát a gyakran frissülő tartalmakra, mint pl. a blogok, nem lehet feliratkozni vele) és gondjai akadnak a flash-es weboldalak megjelenítésével... mármint, hogy egyáltalán nem lehet vele megnyitni az ilyen oldalakat. Érdekesség, hogy a gmail-ben nemrég bevezetett videócsevegés funkcióra is összeomlik (a videócsevegést érdemes kipróbálni, ha van gmail-es fiókod: gyorsabb és zökkenőmentesebb mint az msn/live messenger!) . És még egy Chrome-gyermekbetegség: mostanában rászoktam arra, hogy a megnyitott weboldalakat addig nagyítom, amíg a hasznos info be nem tölti az egész képernyőt (jó nagy képernyőm van, szélesvásznú 22"-es). Szóval, ha a Chrome-mal nagyítom a megjelenített weboldalt, akkor csak a szöveges információt nagyítja fel, a többi elemet nem, ezáltal az oldal szétesik. De mindent összevetve tetszik, hihetetlenül gyors, nagyon egyszerű a telepítése, szóval érdemes kipróbálni. Azért én még maradok a Firefoxnál... egy ideig legalábbis.

Asszem, ma írok még... az már nem lesz ennyire unalmas.

Nahát.... publikáltak!

A november 21.-i bejegyzésemben mutattam be a pályaműveimet a techline.hu fotómanipuláló versenyére. Büszkén vettem észre tegnap, hogy mindkét képem bekerült a "Photoshop bajnokság ízelítő" című cikk galériájába. Tessék megnézni, tényleg ott vannak a képek!

Fura (illetve talán épphogy nem az), hogy több pályázónak is eszébe jutott az örökérvényű hollywood-i bölcselet: "használj kutyát és/vagy gyereket, biztos a siker!" A betonházakat leromboló kislány, vagy a King Kong-ként rémisztgető kisfiú ott van az én óriási "járókájából" kitekintgető bébim mellett. És van egy fennséges, túlnövéses boxer is, aki kétségtelenül hatékonyan védi egy kúria bejáratát, az én, kőtornyot oldalba vizelő huski-keverékem mellett.

Tök jópofa a többi kép is... az egyik lemacerásabb és legötletesebb szerintem - persze az enyémeken kívül :) - a stadionméretű billiárdasztal. De vannak szinte festmény-szerű kompozíciók is. Jó móka, na.

Csend. Élet. Kilátás.

Csak hogy legyen ma valami szép is. Az első tartósabbnak ígérkező hó is megérkezett és a szememet gyönyörödtetendő beterítette az erkélyem visztáját.

Ezt látni most, ha kikandikálok a meleg szobából. Ilyenkor szoktam nyugtatgatni magam, hogy azért lehet, hogy mégsem olyan rossz helyen élek.

Nincs visszaút... (igaz, odaút sem nagyon)

Kezdjük azzal, hogy a Kőbánya-Kispesti BKV csomópont (alias KöKi) szerintem Budapest egyik szégyenfoltja volt már nagyon hosszú ideje. Az utóbbi években (mivel a városba menet és onnan jövet arra visz az utam) kezdtem egyre jobban utálni. A sűrű benzingőzt eregető rozzant buszok, a húgyszagú kukatelep a felüljáró alatti részen, a rikító színű, de már megkopott sárga épületburkolat, a nagy nyolcszögletű ablakok, a nyitható ablak nélküli folyosóján örökké égett olajszagot árasztó lángossütő meg a pörkölt hússzagos roggyantképű gyrosos, a sok naplopó meg mosdatlan hobó, a lépcső tetején álló szórólaposok, akik miatt még lassabban lehetett haladni, hiába akarta volna minél hamarabb átpasszírozni magát az ember ezen a múlt évezredből itt felejtett helyen, hogy addig ne is kelljen rágondolni, amíg legközelebb erre nem hozza a sorsa. Annyira utáltam, hogy sokszor a metróhoz közlekedő közvetlen busz helyett inkább egy hosszú gyaloglást választottam, hogy az Üllői úton felszálljak egy villamosra, ami a Határ útra visz, csak hogy elkerüljem. Arról nem is beszélve, hogy a reptérről busszal érkező turisták ezt látták meg először a városból... szép kis országimázs.

A 85-ös busz megállója, háttérben az idejekorán,
rejtélyes körülmények között megboldogult felüljáróval.
kép forrása: www.blog.hu/ki/kinot

Amikor nyár elején, az ott üzleteket működtető árusok, a BKV meg az önkormányzat közötti hosszú viták után nagy végre elkezdték bontani, miután egy "véletlenül" arra tévedt darus kocsi alulról felszakította a gyorsforgalmi út felett átívelő felüljárójának padlóját, kezdtem hinni, hogy akkor ez már tényleg a kezdet vége. Kiszolgálta az idejét. Brutálisan kettészakították a testét, de aztán hosszú hónapokig nem történt igazából semmi. Csak lezárták és "állapotmegóvó munkálatokat" végeztek rajta, szóltak a híradások.

Saját, mobilkamerás fotó, a 136-os busz megállójából.
Ez a mai állapot. A felüljárónak már nyoma sincs...
de a köpködővel felturbózott kaszinó meg a használt mobilos sincs már ott.

De eljött a múlt hét és vele együtt nagy lánctalpas munkagépek meg vaskerítés meg nagy sárgasisakos és -mellényes munkások. Komolyan mondom kéjelegve néztem egyik délután a buszon üldögélve indulásra várva, ahogy az egyik munkagép rendkívül ügyesen és a hidraulikus karjainak köszönhetően szinte bájosan finnyásan csipegette el darabról darabra a szerencsétlen, jobb napokat látott épületrészeket. Itt feltűnt egy darab a fánkos bódéból, ott meg egy másik a kürtős kalácsos üzletéből, a gyógyszertár utólag beépített, színben tökéletesen elütő, modernebb burkolatdarabjai ugyanúgy végezték, mint a közel három évtizede ott sárgálló üveggyapot elemek.

Szóval nincs visszaút. Már történelem. Helyette-mellette épül egy újabb bevásárlóközpont-buszpályaudvar-komplexum, közvetlen mellette az ország legnagyobb barkácsáruházával. Csak remélhetjük, hogy azok majd szépérzékkel jobban megáldott tervezők munkái lesznek és az emberek jobban fognak vigyázni rájuk és nem csak befogott orral meg félig behunyt szemmel fognak átrohanni rajta.

Hát ma nagyon ráértem...

...mert pályaműveket készítettem egy nyereményjátékra. A techline.hu-n hirdették meg és egy vadi új, $700-os Photoshop CS4 a nyeremény. Na, mondok, erre már jelentkezek én is. A feladat csak annyi, hogy fel kell nagyítani valamit egy képszerkesztő segítségével.
Eddig két képet szerkesztettem (ha lesz időm meg ötletem, akkor csinálok még). Az egyikbe egy bébit, a másikba egy kutyát helyeztem el méretarányaikban eltúlozva. Technikailag a bébit igazából kicsinyítettem, de ez mellékes, remélem majd a bírák is így gondolják.

Akkor itt közlöm a képeket (a két-két eredetit és a komponált végeredményeket), csak az érdekesség kedvéért néhány insider infót is közlök hozzájuk.

Az első kép egy óriásbébit ábrázol, aki a magaslaton lévő "járókájából" néz le egy kisvárosra. Egyébként a kisváros a skóciai Oban nevű település, ami leginkább a szeszfőzdéjéről és erről a Kolosszeum-szerű építményéről híres, amit mellesleg McCraig's Folly-nak hívnak. Már nem is emlékszem, hogy pontosan hogyan találtam rá, pár nappal ezelőttig nem is hallottam róla, be kell valljam. Jó messze, a skót felföldeken egy tengerparti részen van. Érdemes lenne egyszer élőben is meglátogatni... A bébi meg egy online bababolt katalógusában található. (Apropó, bababolt... az nem egy olyan hely, ahol babákat lehet venni...? :D )

Node, hogy egy kicsit elmerüljünk a részletekbe, a manipulált képben a legnagyobb kihívás az volt, hogy a bébi ruhája látszódjon az erődítmény falán lévő ablakrések mögött is. Szerintem jól sikerült. (A képre kattintva megjeleníthető egy nagyobb felbontású változat!)


A másik kép egyik alapanyaga is az Egyesült Királyságból származik - az építmény. A kutya fogalmam sincs kié, amikor rákerestem, akkor csak az volt a lényeg, hogy egy pisilő kankutyát ábrázoljon a kép...

Az építményt egyébként Broadway Tower-nak hívják és Angliában, Worcestershire megyében egy Broadway nevű falvacska mellett található. Érdekes egy kis története van: csak azért építették, hogy Lady Coventry megtudja, hogy a 35 kilóméterre lévő rezidenciájából vajon látható-e a kis magaslatra épült tornyocska... Látható, sőt a helyiek azt mondják, hogy tiszta időben 13 megyét is belátni a toronyból. Mondjuk biztos rémülten néznének, ha a képen lévő jelenet valóban megtörténne...

A szemfüles szemlélődő biztos észreveszi, hogy a kutyus póráza eltűnik a manipulált képen, és mivel az eredetin nem látszik a farka vége, azt is meg kellett igazítani.

Ha esetleg van további ötlet, amit megosztanál velem, szívesen veszem... Vagy valósítsd meg te magad! December 15-ig még lehet nevezni a nyereményjátékra, de a Photoshop CS4 nekem kell! :)

Én a képeket különben az ingyenes GIMP-pel készítettem... ami a régebbi Photoshop-ok egyszerűbb, nem kevésbé zseniális, de ingyenes alternatívája.

Total Blackout

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.

For a limited time only...

...úgy döntöttem, hogy egy kis ideig megjelenek személyesen a blogon. Aztán majd leveszem a képem, de most ilyen mókás kedvem van.
... észrevehető a hasonlóság :) ?
... meg most látom, hogy milyen jópofán összeintegetek Medvefejű Rumcájsz kollégámmal az oldalsávon.
Mindenkinek boldog halottak napját! ... hangozzék bármilyen morbidul is a dolog... milyen hülye dolog az, hogy kötelezően szomorkodni kell egy ilyen napon.

Spoke too soon...

Spoke too soon...

Leltár 2

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - már nem pislog... hosszú hónapok óta már nem kellett perceket tölteni a felkapcsolásával a héten... remélem így marad.
1 db dekorcsík a nappali falán - fent van, de le akar jönni... nem tudni, miért nem jó ott fent neki, mindenesetre vettem papírragasztót, hátha rá tudom venni arra, hogy ellenálljon a gravitációnak.
1 db mini ultratakarékos számítógép az USA-ból - az USA-ban van és ott is marad. Időközben vettem inkább egyet itthon: egyszerűbb volt (sok-sok szempontot figyelembe véve), bár nem fogom vele zöldebbé tenni a világot. Amit vettem az ugyan zabálja az energiát, de legalább jól muzsikál.
A magán(y)élet sem annyira magányos már, de...
a csap még mindig csöpög a fürdőszobában,
a postaláda zárhatatlan,
a számlák meg még mindig arra várnak, hogy valaki rendbe tegye őket.

Mindent egybevetve egész jó eredmény az előző leltárhoz képest.

It was beautiful

Szóval az este megint nagy koncertet láttam. James Blunt rittyentett oda egy hatalmasat. Ezek az angol zenészek azért tényleg tudnak valamit. Az úriembernek nemcsak hogy élőben is stúdióminőségű hangja van de vér profin kezeli a közönséget úgy, hogy a tenyeréből esznek... és kérnek még.

Volt közönség-megénekeltetés (nem égtünk le, mindenki tudta a szöveget), külön dühöngőbe rohangászós show (úgy látszik ez már-már kötelező show-elem, a Coldplay is eldurrantotta ezt a poént, mondjuk szerintem mindig bejön és valószínűleg a közönség inkább megilletődött ilyenkor, mint veszélyes), azt is megtudtuk, hogy a You're Beautiful klipjének végén nem a halálba ugrik előadónk, hanem találkozik a víz alatt egy sellővel (a kivetítőn továbbgondolták a klip koncepcióját, és ezzel kezdődött a dal - így már annyira nem is tragikus... ja és a "fucking high" frázist átengedte a közönségnek, hadd legyenek ők mocskosszájúak :) ), egy intésre síri csendet tud varázsolni egy teltházas koncerten, nem is egyszer (hogy a tökéletes énekhangja és az akusztikus gitár lehelet-könnyű sikálása legyenek az egyetlen hang a koncertteremben [Really Want You]), és hogy a No Bravery-t Koszovóban írta, mikor még ENSZ-katona volt.

Tökéletesen felépített dinamikájú set-list három eddig nem hallott számmal, kitűnő session-zenészek, szinte kifogásolhatatlan hangzás (ha nagyon figyelt az ember, egy jegy áráért kétszer is végig lehetett hallgatni a koncertet... egy kb 0,2 másodpercnyi időeltolással a visszhang miatt) és igazi közösségi élmény, kedveskedő gesztusok, "koszonom szepan", ígéret, hogy ide legközelebb is el fog jönni, mert annyira jól bántunk vele.

Ott leszünk. De legközelebb a szakállát is hozhatná.

A tizedik ok

Nagy sokára elérkeztünk a sorozat tizedik eleméhez. Ez a könyvben az utolsó, de biztos van még sok-sok apró dolog amiért egy ember bele tud szerelmesedni egy másikba. No, de jöjjön az utolsó idézet és pár gondolat.

10. A titokzatosság

Az az ember, akit a titokzatosság vagy a sejtelem fátyla lengi körül, gyakran találtatik romantikus értelemben vonzónak. Hasonlóképpen egy megmagyarázhatatlan szituáció is katalitikus hatással lehet egy kapcsolatra szinte pont úgy, mint a veszély.

Volt már arról szó, hogy a veszélyhelyzetek olykor érdekes kapcsolatokat szülnek. De a megmagyarázhatatlan dolgokat valószínűleg úgy éljük meg, mint jeleket, hogy akkor biztos egymásnak teremtettünk. Biztos mindenkinek vannak ilyen élményei. Álmok, amik "üzennek", telefonok, amik akkor csörrennek meg, amikor épp a másikra gondolunk, a "nekünk találkoznunk kellett" érzése és még sorolhatnánk. Valószínűleg a pragmatikus emberek mindenre találnak ésszerű magyarázatot, a romantikus lelkületűek pedig valószínűleg a sorsra fogják a dolgot.

Szinte mindegy, a lényeg úgyis az, hogy rátaláljunk valakire, aki épp minket keres... és vica versa. Lehet, hogy vannak fogások, amikkel el lehet csábítani valakit, de az már más lapra tartozik.

Arra gondoltam, hogy mivel több mint 4 hónapja az interneten játszom a keresem a párom nevű össznépi játékot, pár gondolatot LCD panelra fogok vetni, hogy a világba kiáltsam. Segítségemre lesz majd továbbra is a David Levy könyv, mert egy fejezetet kimondottan ennek a 21. századi társkeresési módszernek szentel.

Majd jövök nemsoká megint...

Jaj, de finom is a töltött szőlőlevél

Ujjongok. Majszolom a címben emlegetett delikátot és örömködök amiatt, hogy sok hónapi ínséges mobilnetezés után megint van vezetékes netem. Mától. És ma már nem csak a szőlőlevelem töltött, hanem én is... :)

Két furcsaságot azért észrevettem... A vodafone mobilnet szolgáltatása annyira fukar az adatforgalommal, hogy a weboldalak képes jellegű indormációit lebutítva, alacsonyabb felbontással továbbítja csak, ezzel is próbálva spórolni az egyébként igen szűkösre mért havi 5GB-os le- és feltöltéssel, egyúttal rengeteg bosszúságot okozva, mert a legtöbb oldalon olyan förmedvény minőségű képek, ábrák, fejlécek jelentek meg, hogy az már bántotta a szemet. Ezt orvosolni csak egy ctrl+f5 billentyűkombincióval lehet, amire az egész oldal újból betöltődik veszteségmentes képekkel és oda is a nagy nehézségek árán megspórolt adatforgalom. Egyébként csak ha egyszer meg akarja nézni az ember a gmail-es fiókját webes felületen (voda neten keresztül lehetetlen email-klienst használni, egyszerűen nem tudnak adni egy működő kiszolgáló címet...) az már majdnem 1 MB forgalmat generál... és még csak meg sem nyitottunk egy levelet sem.

A másik furcsaság a Firefox 3-voda mobilnet-iwiw.hu tengelyen húzódik. Ebben az együttállásban az iwiw elérhetetlen, egyszerűen egy hibás xml betöltésről szóló üzeneten kívül semmi sem jelenítődik meg a böngészőben. Jeleztem az iwiw-nek, de csak annyit mondtak, hogy tudnak a hibáról, meg hogy válasszak másik böngészőt. Köszi.

Mindegy, ezek a problémák már a múlté és bepótolom a kiesett párhavi sorozatmennyiséget. Van amerikai Little Britain, meg Heroes új szezon, meg egy rakat más jó show.

A kilencedik ok

Figyelem: most következik a kilencedik rész a szerelembe esés tíz alapvető okát feltáró sorozatból. Ez sem lesz túl hosszú. Továbbra is David Levy - Love+Sex_with_Robots könyvéből idézek.

9. Szerelmünkkel való egyedüllét, és az exkluzivitás

Korábban volt már szó arról, hogy hogyan hat a közelség és az ismételt, rendszeres találkozás a szerelem kialakulására. Ez most egy kicsit erősebb formája az ott ecsetelt tényezőknek. Ha az ember magára marad szerelmének tárgyával, az felerősítheti a szerelem érzését és elősegítheti a másikban esetlegesen meglévő érzések viszonzását.

Levy (és még sok más szakértő) azt állítja, hogy ha valakivel többször találkozunk, sokszor a közelében vagyunk, neadjisten kettesben maradunk vele, az (sok más tényező együttállása mellett) elősegíti a szerelem kialakulását. Hát igen, ezért olyan gyakoriak pl. a munkahelyi kapcsolatok, vagy ezért éreznek olyan határtalan nagy borút az amerikai ifjúk a csöpögős amcsi filmekben amikor el kell válni gimis szerelmüktől, mert más-más egyetemre mennek.

Nehéz, bár tapasztalatból mondom, nem lehetetlen az sem, hogy nagyon nagy távolágból alakuljanak ki érzelmek egymás iránt, amik be is teljesednek...

Leltár

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - megjavítandó;
1 db elzárhatatlan csap a fürdőszobában - örökké elzárandó (akkor is, ha már egy órával előtte csontig meghúztam)
1 db nyithatatlan postaláda-zár - kicserélendő;
1 db dekorcsík a nappali tapétájának felső cikcakkos részét eltakarandó - (már megvan, csak) felteendő;
~100 db számla - archiválandó, rendszerezendő;
1 db könyvelés - megoldandó;
1 db szuper, mini, energiatakarékos asztali számítógép - (az USA-ból) beszerzendő;
sok-sok információmorzsa, hogy az előző tétel véghezvihető legyen - megtudakolandó;
.
.
.
1 db magán(y)élet - 1 db társsal feltöltendő

Álomarc

Egy ideje figyelem az egyik kávécég reklámkampányát (... egyáltalán van másik is?!) a köztereken, a - divatos szóval élve - közösségi közlekedés eszközein. Jópofa, humoros, intellektuális és még akár hatásos is lehetne számomra is, aki nem (vagy csak igen ritkán) kávézik... de egyszer csak bekattant valami.

Hál' istennek nem kell minden kora reggel közlekednem a BMV-n (busz-metró-villamos, szakállas vicc, de jópofa), de amikor kellett, nem állhattam a tömeget, a fásult, álmos arcokat, üres tekinteteket vagy az épp bóbiskolókat, akik a testük tehetetlenségétől úgy dülöngélnek, ahogy a sofőr jobb lába ...fütyül (bocs a képzavarért, de ha már kigondoltam, leírom). Volt olyan, hogy valakinek szó szerint belelógott a számba a füle a zsúfolásig telt buszon, azt meg végképp nem bírtam tolerálni, hogy a másik mosatlan szájszagát érezzem akkor is ha nem akarom... Ellátást kérek :) , kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandótól.

Szóval bekattant valami... Huxley Szép új világa vagy Orwell 1984-e vagy épp az Equilibrium c. film. Ami a szóma a Szép új világban, a prózium az Equilibrium-ban na az lehet a valóságban a kávé. Egy szer, amitől pont azt tesszük, amit a rendszer akar tőlünk. Emberek isszák, mert hozzászoktak, mert felélénkíti őket, mikor inkább a másik oldalukra fordulnának az ágyban, mert elhitették velük, hogy az milyen jó nekik... meg, hogy egy másik kávécég ősrégi szlogenjével éljek, ez a legtöbb, mi adható.

Jesszusom, tényleg ennyire birkák lennénk? Mennyire etikus az, hogy szépirodalomból lopott elferdített idézetekkel vagy inkább szánalomra méltó, mint mókás, álmos emberek ábrázatával reklámoznak egy élénkítőszert, amire csak azért van szükség, hogy az ember ne legyen álmos akkor, amikor természetes módon annak kellene lennie?

A nyolcadik ok

Következzék a sorozat nyolcadik része. Ez sem lesz túl hosszú.

8. Készen állás egy új kapcsolatra

Van néhány érzelmi állapot, ami fogékonyabbá teszi az embert a szerelemre. Ha épp alacsony önbecsüléstől szenvedünk amiatt, mert partnerünk elhagyott minket, készek vagyunk "visszakézből" belépni egy új kapcsolatba. Vagy akár más okok miatt átmenetileg megcsappant önbecsülést is tud enyhíteni egy új kapcsolat. Itt újból felmerül a szükség, de ezúttal a szükség inkább a kapcsolatra magára irányul, nem pedig arra, amit esetleg magával hozhat.

Hát igen. A jó öreg "kutyaharapást szőrével"... Nem sok jó szokott kijönni belőle. De lehet, hogy csak én voltam sokszor rossz időben, rossz helyen... Az mindenesetre való igaz, hogy megkönnyíti a szerelmi kapcsolat kialakulását, ha mindkét fél független, és kész arra, hogy mindenféle zavaró tényezőktől mentesen ("ex"-ek, "wannabe"-k vagy "maybe"-k nélkül) új kapcsolatba tud lépni.

A hetedik ok

Itt a hetedik pont a sorozatból. A nagyján már túl vagyunk, mégis jöjjön egy evidencia, az idézet is egészen rövid lesz.

7. Sajátságos jelek

Az ember szerelmének tárgya bírhat olyan különleges jellemzővel, ami egy szokatlanul erős kezdeti vonzalmat alakít ki. Ilyen lehet például egy vonzó hangorgánum vagy egy testi jellegzetesség, mint az arc, a szemek vagy a testalkat. Ilyen esetekben beszélhetünk az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenségről.

Sokat ezen talán nem is kell magyarázni, annyira magától értetődő. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy hál' istennek ahány ember, annyi ízlés. Meg hogy nem kell ahhoz adoniszi adottságokkal rendelkezni, hogy valaki az emberbe beleszeressen, bármit is akarnak elhitetni velünk a reklámok meg a színes magazinok... vagy éppen a pornófilmek.

A hatodik ok

A szerelembe esés okait bemutató sorozatban elérkeztünk a hatodik okhoz.

6 Izgalmi állapot és a szokatlanság érzése

A szituáció, amiben az ember egy potenciális szerelmi partnerrel találkozik, nagy hatással lehet arra, hogy kialakul-e vonzódás kettejük között. Ha az ember maga a szituáció által kiváltott izgalmi állapotban van, akár negatív értelemben is, annak pozitív hatása lehet a vonzalom kialakulására. Például a veszély e jelenség egyik közismert példája.
[...]
Jól ismert tény, hogy pároknál, akik fizikai veszélyt éltek át együtt, például egy autóban utaznak mikor az balesetet szenved, a kötődés gyorsan és erősen kialakul.

Ez utóbbi példa ismerős lehet sok helyről. Hirtelen a Speed című film ugrott be Keanu Reeves-zel meg Sandra Bullock-kal, ahol a két főhős egy lefékezhetetlen buszon együtt száguldozik, majd persze egymásba esnek. De az úgynevezett Stockholm-szindróma is eléggé közismert, mikor egy túszdrámában a fogvatartottakban a szeretetet érzése alakul ki fogvatartóik iránt. Meg ha a hullámvasútra viszed a kedvesed egy randin, az is be tud válni... Azt nem tudom, hogy pl. horror-filmmel működik-e? Főleg pasik között :).

Éljen az élet!

Vagy ahogy Coldplay-ék mondják mostanság: Viva la vida.

Hát mi tagadás, a ma esti koncert ott van a három legjobb között! Egyszerűen kitűnő show-t szolgáltattak a népnek. Természetesen a legnagyobb számok ott voltak a playlistben (kivéve a Trouble-t, ami nekem kicsit hiányzott), meg Chris Martin elpuffogtatta az összes lehengerlő allűrt a betanult magyar mondatokkal (nagyon helyes volt, a közönség persze imádta is érte), de több olyan dolog is történt a koncerten, amilyet én még nem láttam. Két dalt például úgy adtak elő, hogy a színpadról leszaladtak és a dühöngő közönségén keresztül felcaplattak a tribün egyik középmagasan lévő közlekedő részére és ott álltak neki danászni. Még egy folk dalt is előadtak. Tökéletes hangostással. Itt ki is derült, hogy a dobos hihetetlen jó hanggal rendelkezik. Lehetett hallani remixeket a koncert pihenős részében, de ami a legnagyobb benyomást keltette, az az, hogy egy daluk szövegét átköltötték úgy, hogy aktualizálva legyen a koncert budapesti helyszínére. Ami még örvendetesebb tény, az az, hogy nagyon sokan észre is vették és üdvrivalgással köszönték meg a dolgot. Volt egy dalban dobgép is (érdekesen hatott a nagy élőzés közepedte) meg olyan is, hogy egy szál zongora-ének (The hardest part - mit ne mondjak, megindító volt), konfetti eső meg vetített tüzijáték - "panem et circenses"... szóval volt minden, mi szem-fülnek ingere. Bármerre utánuk mennék, hogy megnézzem megint... Azt hiszem, a dvd-verziót amint megjelenik, beszerzem... És az oázós rész a viva la vidából nem csak nekem tetszik. Többezer ember a koncert végén spontán énekelte. Igazi közösségi élmény volt.

Itt egy kis ízelítő arról, hogy körülbelül hogy is hangzott és nézett ki a koncert.

Na, megyek is és hallgatok egy kis muzsikát, nehogy elfelejtsem egyhamar az esti élményt. Éljen soká az élet!

Az ötödik ok

Íme, elérkeztünk a kurzus feléhez, jöjjön hát az ötödik ok. David Levy könyvéből fordítom továbbra is az idézeteket. Fontosnak tartom megint leszögezni, hogy ezen idézetek nem feltétlenül tükrözik a saját véleményemet, inkább gondolat- és vitaébresztőnek szánom a közlésüket.


5. Szükségletek kielégítése

A szerelembe esés egyik legfontosabb oka a szükség - szükség az intimitásra, a közelségre, a szexuális kielégülésre, a családalapításra. Néhány esetben ez a szükség a mások általi elismerésre való vágy - vágy egy megemelkedett státusz iránt, amit azzal nyer el az ember, hogy megszerzett egy igazi "trófeát". Így mikor valaki azt mondja "szeretlek", lehet hogy épp azt érti ez alatt, hogy "szükségem van rád"; tudatalattija ezzel próbálja palástolni "szerelme" tárgya felé kialakult érzésének igazi okát.


Az egyik dolog, ami nekem szemet szúrt ebben a pontban, az a család. Mármint az már régen rossz, ha csak és kizárólag a szexualitás vezérel egy szerelmet, de ugye itt nem is erről van szó... ez csak egy a tíz ok közül. A család viszont, jómagam meleg ember lévén, már más tészta. Biztosra veszem, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy eljátszogatunk a család gondolatával, de az előző pontban említett társadalmi elvárások folyományaképp, inkább elhessegetjük azt. Szomorú dolog ez, akárhogy is van. Nemrég olvastam egy interjút Havas tanár úrral. Felment beszélgetni egy meleg pornóproducer lakására. Elmondása szerint a legmodernebb berendezési tárgyak, bútorok vették körül, házigazdája mégis arról beszélt, hogy mindazok semmit sem érnek, úgyis "egyedül fog megdögleni", mert nem lesz mellette senki, gondolván ezzel a családra és/vagy egy társra. Nem feltétlenül gondolom ezt így, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy társa, akit meg is talál, ha nagyon akarja. A gyermeknemzés problémájra pedig vannak alternatív módszerek is. Minden megoldható, ha van rá szándék. If there is a will, there is a way.

A másik meg ez a trófea-dolog. Van benne valami, de kicsit erős. Szerintem igenis jó érzés, büszkeséggel telíti el az embert, ha párját "mutogathatja", csak akkor válik visszássá a dolog, ha csak ezért hódította meg a párját. Persze az már rég nem szerelem, és megint ott tartunk, hogy ez csak egy a sok ok közül.

A negyedik ok

OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.

De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.

4. Társadalmi hatások

Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."

Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.

Zene, zene, zene

Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...

De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.


Melee - Built to Last



Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"

And now for something completely different...

Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.

Röyskopp - What else is there



Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.

Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)

A harmadik ok

Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.

3. Viszonzott vonzódás

A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".

* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.

** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.

Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.

Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe

A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.

Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.

Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.

A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...

A második ok

Jöjjön a második idézet a könyvből.

2. A másik kívánatos vonásai

Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.

Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.

Az első ok: hasonlóság

Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.

1. Hasonlóság

Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.


Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.

Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.

Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.

Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető

Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.

A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.

Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.

Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.

Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:






Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.

Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.

Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.

Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!

Discomgoogolation

...akkor most még egyszer utánam (egy-két-hár) disz-kom-gú-gö-léj-sön.

Na, mit tetszenek szólni? Ezt a szót nemrég alkották a nagy tudós emberek. Azon szorongásos idegállapot kifejezésére találták ki, amikor az ember stresszel amiatt, hogy nem jut internet-közelbe, nem tudja megnézni az e-mail-jeit, nem tud egy kattintásra információhoz jutni.

Ha valakit érdekel, honnan származik a szó, akkor itt egy kis segítség. Van egy ilyen angol szó, hogy discombobulate, ami annyit tesz: frusztrál, összezavar, felzaklat. Ebbe még jól beletömködték a legismertebb keresőmotor nevét és már kész is az új szó, amivel emberek tömegeit lehet ijesztgetni.

A szót egy YouGov nevű szervezet felmérése során alkották, amely felmérésből néhány beszédes, érdekes adat következzék itt.

A Reuters cikke szerint a megkérdezettek 76%-a nem bírna internet nélkül élni. 44%-uk kényelmetlenül érzi magát akkor, mikor a szolgáltató hibájából vagy gépösszeomlás alkalmával nem fér internethez. 27%-uk ilyenkor konkrét stressz-tüneteket produkál, mint például megnövekedett agyi tevékenység és pulzusszám. Több, mint a felük napi 1-4 órát tölt az interneten és 19%-uk több időt tölt a neten szörfözve, mint a családjával.

Az tény, hogy valójában nem sok minden tud versenyezni az internettel - legalábbis ami a tájékozódást, információszerzést, vásárlást, szórakozást, kapcsolattartást vagy épp a párkeresést illeti. De lehet önmegvalósítani, világba kiáltani és még ki tudja mit. Az, hogy mindez ennyire koncentráltan jelentkezik egy dolog kapcsán, még jó hogy stresszeli a jónépet, ha megvonják tőle. De most már azt is tudjuk, hogy neve is van.

Ötletek, hogy hogyan nevezzük ezt magyarul? Talán találjunk ki rá egy ál-latin szót? Diszkomgugoláció? Más ötlet?

Felkerültem a listára...

Szóval egyszerűen beírtam a blogom címét a gugliba, csak úgy, kíváncsiságból. És lőn, a gugli megtalálta a saját maga üzemeltette blog-szolgáltatásában ezt a blogot. Ebben még nincs semmi különös, mert ugyebár ezért vannak a keresőmotorok.

De...

Továbbnéztem a találatokat, és meglepetésemre felfedeztem, hogy a blogom listázva van egy meleg linkgyűjtemény blog-rovatában. Mondok, ez fura, hisz egyrészt még csak alig egy hónapos a kicsi (szülinapi bejegyzés itt), másrészt nem hittem volna, hogy csupán a tartalom alapján ez a blog a meleg blogok sorába tartozik. Az egy dolog, hogy a szerzője a homokos tengerpartot jobban szereti a sziklás-bokrosnál... ; )

Félreértés ne essék, nem bánom a dolgot, sőt egy kicsit legyezgeti is a hiúságom ami történt, viszont szeretném megtudni, hogy kinek köszönhetem. Mondjuk van egy sejtésem, és ha már van itt ilyen, hogy megjegyzés-funkció (ami eddig összesen kétszer használódott), akkor kérem, jelentkezzen a jótevőm...

Mostantól egy kicsit komolyabban fogom venni a dolgot, elvégre már listázva vagyok, ki tudja, ki fia-borja téved errefelé. Az már csak mégse járja, hogy holmi hevenyészett irkafirkával találkozzon az idelátogató. Mint ez itt. Hihi.

Legyen ünnep...

... a mai nap. A figyelmes szemlélődő észrevehet egy apró, de annál jelentőségteljesebb változást a kedves naplómban.

Szereltem egyet rajta. Megajándékoztam egy látogató-számlálóval és most mint büszke apa, gondoltam, publikálom a tettemet. (Munkafázisok: webkutatás, válogatás, regisztráció, konfigurálás, kódgenerálás, elrendezés-módosítás, java script beillesztése... )

Jubilálunk, ugyanis. Ma vagyunk egy hónaposak.

Jól van már! Valakinek csak ez jut, na.

:)

"... akkor ide beírom, hogy meghalt."

A fenti mondat ma délután hangzott el a kecses, vonalas telefonkészülékem hallgatóján keresztül, nekem címezve.

Annyira felbőszültem, hogy csak lecsaptam a kagylót - mint minden egyes kéretlen telemarketing hívás után - és csak azután esett le, hogy mit is hallottam. Az előzmények valahogy így hangozhattak el - a hívó fél és a szolgáltatás neve persze nem pontos, mert már az első szavak után kezdett a fejem vörösleni, nem arra figyeltem, hogy adatbiztos módjára rögzítsem az elhangzottakat, de meglehetőst hasonló információk értek hozzám a telefonon keresztül.


- Jó napot kívánok! Gipsz Jakabot keresem.

- Én vagyok az, tessék. (Persze mondanom sem kell, hogy nem Gipsz Jakab a becsületes nevem, de a blogomat szeretném, ha az anonimitás jótékony fátyla fedné.)

- Üdvözlöm, Gipsz úr. Kissné Erdélyi Jolánka, Joli vagyok és a Plömplöm Kft. nevében telefonálok. (Már az is ritka, ha egy ilyen hívásban ennyi adat elhangzik a telemarketinges szájából... Ezen a ponton kezd nálam felmenni a pumpa, és van mikor már ilyenkor lecsapom. Lehet, hogy ma jó napom volt, mert van mikor szeretek elszórakozni a hívókkal, megnézni mire, hogy reagálnak.) Egy utazás-bemutatóra szeretném Önt és kedves feleségét meghívni... (Itt már közbevágtam, hadd spóroljunk az idővel, pénzzel, erőforrással, energiával)

- Köszönöm szépen, ne is tessék folytatni, nem érdekel az ajánlat. (Ha utazni akarok, akkor megszervezem magam az utat, bemutatókra meg elvből nem járok... tettem volna még hozzá, ha nem sajnáltam volna a levegőt is, amit ezért pluszban a tüdőmbe kellett volna szívnom, valamint az izommunkát, amivel a fenti szavakat kimondandó a hangképző szerveimmel kellet volna elvégeznem. Inkább emígy folytattam: ) Viszont, ha megkérhetném, ezt a telefonszámot töröljék az illegálisan létrehozott adatbankjukból.

(Egy leheletnyi hosszúságú hezitálás után...)
- De hát ezeket a számokat vagy tizenöt cég használja. A többiekért nem vállalom a felelősséget, de akkor ide beírom, hogy meghalt.

- Lekötelez - mondtam volna eléggé idétlenül, ha már előtte nem lendült volna a karom arra, hogy a kagylót visszahelyezzem a készülékre. Így csak annyi maradt, hogy hülyén meredtem a telefonra és valami olyasmi járt az eszemben, hogy azért ennyire drasztikus megoldásra sosem gondoltam volna. Nomeg, hogy hiába haltam meg, attól még a hétvégi rendszerinti 2-3, utazási szokásaimról, egészségügyi állapotomról, sörfogyasztási szokásaimról érdeklődő vagy ingyen vacsorát, számítógép-kezelői és angol tanfolyamot ajánló hívás azért még be fog futni. Ha felveszem egyáltalán a kagylót.

All is full of love

... Minden mindennel összefügg...


Még mindig olvasom a Kibernerosz-könyvet (előző bejegyzések a témában itt és itt vagy egyszerűbben a sci-fi címke alatt az oldalsávban), ami lehet, hogy azt jelenti, hogy annyira nem izgalmas a könyv, hogy le sem lehet tenni, de amikor a kezembe veszem, azért mégis magával ragad. Nem csak azért mert egy viszonylag jó sci-fi, de azért is mert ahhoz képest, hogy '63-ban íródott, elég merész témával foglalkozik és korrajznak sem utolsó, mert ugye egy bizonyos korból másféleképp lehet vizionálni a jövőt, mint egy másikból. Mondjuk a kényesebb részeket egy kis szeméremmel kezeli és a kor szellemének megfelelően pl. a homoszexualitással csak érintőlegesen és eléggé lekezelő módon foglalkozik. Viszont meglepő viszontlátni ilyen szavakat a könyvben, mint "luxusadó" meg a "bizalmatlansági indítvány" - úgy látszik, vannak örökké divatos hívószavak...

Időközben megjött a kacifántos módon megrendelt David Levy könyv is. Ez a könyv már nem a fikció szintjén játszik el azzal a gondolattal, hogy a testiség és a szerelem (?!) a jövőben nem csak ember és ember között jöhet létre. Az író egy nemzetközi számítógépes játékokkal foglalkozó egyesületnek az elnöke és beszélgető szoftverek díjnyertes programozója. Biztos tudja, miről beszél. Pygmaliontól kezdve Asimov robot-történetein keresztül a Battlestar Galactica cylonjaiig azért elég sok helyütt felvetődik ez a kérdés. Björk egy kicsit még tovább is gondolta a dolgot. A klip víziója szerint egészen odáig fog fejlődni a dolog, hogy az ember már ki is szorul a folyamatból. Személy szerint úgy gondolom, hogy a mechanikus ember helyett inkább végső soron a tökéletesített organikus ember felé fog tendálni a folyamat. A kérdés csak az lesz, hogy hol lesz a határ a természetes és a mesterséges között. Vagy lesz-e egyáltalán? Vajon, a természetes evolúciónak nem része-e az, hogy az adott faj saját maga szól bele a fejlődésébe?

...Mindezek mellett azért mindenhol ott van a szerelem is. Így függ össze minden mindennel.

Valahogy így hangzik és néz ki az igazi zene... (szerintem, persze)

Tessék rákattintani a lejátszó gombra a fenti videoablakban, megnézni a klipet, majd ha lement egyszer, akkor újrakezdeni. Esetleg utána továbbolvasni a bejegyzést...

Ha nem vagy fából, akkor szerintem téged sem hagyott hidegen a Coldplay - Viva La Vida című dala. A zenekar nevével ellentétben és az új lemez borítóján látható (és ha jól figyelsz, a klipben is feltűnő) Delacroix festmény hangulatára rímelve, rendesen tűzbehozós a nóta. A videoklippel együtt szerintem tökéletes audiovizuális élményt ad, egyszerűen, ahogy a címben is írtam, valahogy így hangzik a tökéletes popdal. Lendületes, hihetetlenül fülbemászó (kiváltképp a harmadik percben kezdődő "oázós" rész). Ennél többet egy számról el sem lehet mondani, egyszerűen hallani kell és kész. Én ott leszek a budapesti koncertjükön.

A youtube-on, a klipet keresve leltem rá egy tehetséges, szimpatikus zenekar munkásságára. Szerintem megtestesítik az igazi 21. századi zenekarrier prototípusát: van egy pár tehetséges srác (legtöbben egy családból származnak), felvételeket csinálnak arról ahogy élőben, otthon dalokat adnak elő, felteszik magukat a youtube-ra és most már ott tartanak, hogy az iTunes-on lehet őket megvásárolni. Se kiadó, se menedzser. Hajrá! ... Ja, úgy hívják őket, hogy boyceavenue. Tessék utánanézni, meg fel is lehet iratkozni a csatornájukra, hogy a legfrissebb felvételeket még azon melegében megnézhessük. Előadják ezt a Coldplay számot is (itt meg lehet nézni), úgy találtam rájuk. Hihetetlen ez a youtube.

Amúgy meg már majdnem egy hete fülig ér a szám! :D

Ha van öt nyugodt perced...

... akkor nézd meg az alábbi videót, szerintem szenzációs. A művésznő élőben ad elő, rögzít és kever. Ha láttál már ennél lenyűgözőbbet, küldd el a megjegyzésben! Ha a szöveg is érdekel, akkor nézd meg itt: Imogen Heap - Just for now .

Egyébként tegnap Szigeteltünk. Magyar Dal Napja. A hátam-vállam leszakadt a nyolc órás koncertet végignézve, de megérte. Lenyűgöző volt. Akiket szerettem hallgatni, azok jók voltak, akiket nem, őket meg elnézegettem. Kicsit összeborulós fíling volt, de kellett már valami hasonló nagyközösségi élmény. Van remény.

Blog-ajánló

Az eredeti napló megírása után napra pontosan 60 évvel kezdték el a napokban azt a blogot publikálni, ami nem kisebb ember tollából származik, mint George Orwell, akinek az Állatfarm és az 1984 című örökbecsűket köszönheti a világ. Az angol nyelvű blogban eddig két bejegyjés született, az egyik egy kertben megfogott sikló és a házi kedvenc találkozásáról, a másik pedig az épp aktuális időjárási helyzetről szólt igen szűkszavúan. Az Orwell Trust nevű szervezet gondozásában jelenik meg a blog és azt mondják, ne várjunk szépirodalmi jellegű bejegyzáseket, mindenesetre érdekes betekinteni egy hatvan évvel ezelőtti naplóba, főleg akkor, ha azt egy írólegenda vezette. Természetesen hivatkozások és magyarázatok tarkítják a bejegyzéseket, például a Google Maps-en nyomon lehet követni, hogy pontosan hol születtek az éppen aktuális írások. Én már feliratkoztam rá.

2008.08.08., este 8:08 CST (Chinese Standard Time)

Az igaz, hogy minden dátum és időpont csak egyszer fordul elő az életben (kivéve a SF írók által kitalált univerzumokban - legalábbis a legtöbbünk tudása szerint), de azért ez eléggé jól összejött. Örülök, hogy ezt is megélhetem, csakúgy, mint a szinte pontosan 9 éve történt teljes magyarországi napfogyatkozást (1999 augusztus 11) vagy az ezredfordulót. A kínai horoszkóp szerint idén a patkány éve van és a nyolcas szám különleges szerencsét hordoz magában. Rengeteg pár vesz ma részt odaát tömeges esküvőkön. Legalább egy könnyen megjegyezhető dátumról van szó. Ha van kivel, kelj vele egybe, akár másodjára is. Szóval szerencsés egy nap, mert a nyolcas szám a pénzcsinálással vagyon kapcsolatban... :) Meglátjuk a megnyitó után. Szorítok.

Amúgy pont az ilyen alkalmak lennének a legjobbak arra, hogy az emberek kicsit felocsúdjanak a mindennapi taposómalom-életükből, ami során végül is a világ népességének 1%-a részére játsszák át a világon létező összes vagyon 40%-át, a népesség "alsó" 50%-a pedig a világ vagyonának 1%-án osztozik (angol nyelvű cikk itt olvasható a témában). Aki ezt a blogot otthonról, saját gépről olvassa, az is igen szerencsés ember, mert az azt jelenti, hogy a világ népességének azon meghökkentően kicsi hányadába tartozik, akinek van hol laknia ÉS megengedheti magának a privát Internet "luxusát". Ha pontosan meg szeretnéd tudni, hogy a világ hányadik leggazdagabb embere vagy, látogasd meg ezt a linket , ahol nincs többre szükség, minthogy anonim módon, be kell írni az éves kereseted összegét pl. euróban (ez az oldal is angol nyelvű, de minimális nyelvtudással is megoldható a rajta való navigálás). Ígérem, meg fogsz döbbenni azon, hogy mennyi ember él nálad rosszabb sorban a világon. Nem mintha ettől sokunknak jobb érzése lenne, mint ahogy azt az oldal állítja. De talán még szemléletesebbé teszi a fent említett 1%/40% - 50%/1% aránypárokat.

Egy igazi nagyvonalúság

Igen, felhagytam a nem túl fantáziadús angol sorszámneves bejegyzés-címekkel. Friss élmény ihlette a mai bejegyzést. A kedvenc zenék listámhoz hozzáadtam a Keane nevű bandát. Ahogy a linkhez kerestem az oldaluk címét, rábukkantam a lehetőségre, hogy letölthessem (ingyen ÉS legálisan!) a legújabb dalukat, ami a következő lemezükről való. Csak egy emailcímre volt hozzá szükség, meg arra, hogy megmondjam nekik, hol lakom és már küldték is a linket az email fiókomba. Na, ezt neveztem a címben nagyvonalúságnak. A dalt te is megkaphatod, ha ellátogatsz erre az oldalra , szerintem érdemes. Siess, mert csak 2008. augusztus 11-ig érvényes az ajánlat!

Más... mármint csak egy kicsit, mert hogy az ingyenességről jutott az eszembe. Elkötelezett híve vagyok a freeware / open programoknak. Rengeteg nagyon hasznos program vár arra, hogy az emberek felocsúdjanak és megszabaduljanak a fizetős programok béklyójából és felfedezzék azt, hogy ingyen, legálisan és mindenféle kellemetlen érzéstől mentesen nagyon pöpec programokhoz lehet jutni. Hamarosan látható lesz egy gyűjtemény az ilyen programokból az oldalsávban.

Ha esetleg az előző bejegyzésben megemlített izgalmas című kicsit sci-fi, kicsit erotikus töltetű történet folytatására vagy kíváncsi, akkor még idejegyzem, hogy hamarosan megérkezik a postán az eredeti David Levy könyv. És hogy még tovább fokozzam a hangulatot, hogy a hatvanas évekből származó hasonló témájú regényben (Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása, Albatrosz könyvek, 1963) a kor általános prüdériájától elütő módon, igaz inkább a komikum eszközével élve, nagyon ügyesen beleszőve az egészen éles társadalomkritikát és a tudomány és a vallás közt feszülő ellentmondásokat is, kerekedik egy nagyon szórakoztató történet. Tényleg szívesen ajánlom elolvasásra.

Még egy. A mai nappal megszületett az első megjegyzés a blogon! :) Köszönet a küldőjének. Aki nem hiszi, járjon utána... (fél lábon, úgy három és egynegyed évig) :)

3rd

Fura nap volt a mai is. Amolyan semmittevős. De legalább voltam kocogni. Két dolog történt velem a mai kocogás során, ami az elmúlt három hónap alatt egyszer sem: kocogás közben kikötődött a cipőfűzőm, így meg kellett állnom és kiestem a ritmusból, majd a nagy hevületben benyeltem egy apró bogarat is. Arra gondoltam, ugyan nagyon kevés elhullott állatot étkezek, de most választásom sem volt... Bár ettől frissebb állati eledelt nem igen tudok elképzelni. Gondold el, az egyik pillanatban még önfeledten repülsz, élvezed, hogy a szárnyaid között suhan a szél, közel 360 fokban látod a pontszemeiddel a világot, magadba szívod a kezdetleges érzékszerveiddel a környezetedet, hullámzol egy könnyű szellő szárnyán, aztán mindennek hirtelen vége szakad és egy sötét, nyálkás veremben végzed. Aztán rájöttem, a legtöbb apró bogár így végezheti. Ez csak a természet rendje. Egy légy például csak pár hétig él. Ha kihúzza addig, akkor a végére csak árnyéka önmagának és tragikusan egyszerű akár kézzel is elkapni. Melyik a jobbik vég?

Aztán meg ott van a könyv, amit nemrég kezdtem. Egy hatvanas évekből való könyv egy magyar szerzőtől. Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása. Fura. Pár hónapja olvastam egy bizonyos David Levy által íródott könyvről, aminek a címe "Love and Sex with Robots: The Evolution of Human-Robots Relationships"... de azt hiszem ez megér legalább egy saját bejegyzést. Tessék visszanézni a jövőben, ha felkeltettem a kíváncsiságot!

2nd

Kicsit volt időm rendezgetni a blog kialakításán, felfedezgettem néhány funkciót és hozzáadtam két listát a mozgóképes és hangzóanyagos kedvenceimből. A lista közel sem teljes és leginkább amolyan "all time favourite"-lista minthogy az épp aktuális kedvencek lennének. Ez alól talán egy kivétel Tracey Thorn, akit nemrég fedeztem fel és most hallgatom ezerrel.

Időközben megküzdöttem hőn szeretett Internet szolgáltatómmal (Vodafone mobil Internet), akik önkényesen áthelyeztek egy új szolgáltatási tarifacsomagba, ami pontosan olyan feltételekkel rendelkezik, mint amiket szerződéskor aláírtam, és első csalódásomat is át kellett élnem Firefox böngészőmmel kapcsolatban, mert elkezdett furán viselkedni meg lefagyogatni. Megjegyzem, tartok tőle hogy a két dolog valahol összefügg, mert a hibák akkor kezdtek el megjelenni, amikor az USB modememen kicseréltem a firmware-t (a szolgáltató kérésére).

Jó unalmas az életem, mi?

Igazából nem is az, csak még nem tudom, hogy az izgalmas részéről írjak-e ide.

1st

*Let's start at the very beginning / It's a very good place to start...
When you read you start with A-B-C / When you sing you start with do-re-mi.*
... and I guess when you blog you start with... typing characters on a keyboard :D

Szóval most próbálgatom az oroszlánkörmeimet... vagy a medvemancsaimat... a 21. századi naplóírással kapcsolatban. Majd meglátjuk, mi sikeredik belőle. Egyelőre még nincs kialakult dizájn, idővel valami olyan lesz ami igazán tetszik is. Ez a barna, gondoltam, illik a képhez meg a macis névhez (de a rózsaszín sáv kicsit giccses).

Ja... és ha már itt tartunk, beillesztek ide egy Gnarles Barkley klipet, csak hogy megadjam a hangulatot :) Amilyen sokkoló, annyira zseniális.