2008. szeptember 8., hétfő

Az első ok: hasonlóság

Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.

1. Hasonlóság

Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.


Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.

Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.

Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

no, ez pont ellentmond az ismert közhelynek: az ellentétek vonzzák egymást :) ettől függetlenül én már próbáltam leszokni a cigiről pasi miatt :)

Medvefejű Rumcájsz írta...

Valóban van látszólag ellentmondás, bár két tök egyforma ember nincs - sokszor még magunknak is ellent tudunk mondani, vagy olyat csinálni, ami nem jellemző ránk. Az ellentétek meg lehetnek akár nagyon aprók, akkor is vonzhatják egymást. Egy kis feszültségforrás mindig izgalmat visz egy kapcsolatba... bár itt továbbra is a szerelembe esésről és nem a kapcsolat megtartásáról van szó (ld az előző bejegyzés kommentjeit).

Névtelen írta...

Továbbra sem értem hogy lehet praktikákkal szerelembe esni, majd a "kurzus" végére biztos megértem.

Persze mi értelme egy "hazugsággal" elért szerelemnek? Mire jó? Ha nem kapcsolat a cél... és annak megtartása.

Ha csak a megszerzés a cél, akkor azt meg túlzás szerelemnek hívni.

Medvefejű Rumcájsz írta...

Kedves GB, tessék türelemmel lenni :) . Nem kifejezetten praktikákról van szó, ez a lista egyszerűen tíz olyan dolgot tartalmaz, ami miatt az emberekben kialakul a szerelem. Ha meg szeretnéd magad szerettetni a neked tetsző egyénnel, akkor nincs semmi baj azzal, hogy manipulálsz ezekkel a dolgokkal. Ezt nevezik hódításnak. Akár nevesítjük az összetevőit, akár nem. Mondjuk az már régen rossz, ha nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy kialakuljon a szerelem. Ideális esetben ez hamar megtörténik. Persze nincs tuti recept, minden kapcsolat különböző.

Névtelen írta...

...a nagy Ő dohányz(ik)ott, én nem.

Egy alkalommal otthon én pihentem, Ő bement a fürdőbe... egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy az öngyújtót sokszor egymás után használja. Gondoltam nem működik ezért beviszek neki egy másikat.

Amikor benyitottam mindketten elkezdtünk röhögni, mivel Ő azért ment be mint utóbb kiderült, mert nem szeretett volna előttem cigizni, holott Én soha nem korlátoztam emiatt, nem próbáltam leszoktatni. A helyzet komikus volt, nem számított rá hogy "lebukik", arra meg főleg nem hogy Én viszek neki öngyújtót...

Hogy ez hogy kapcsolódik ide... hmmm... hasonlóság/ellentét/imponálás, egyszerre.

Medvefejű Rumcájsz írta...

GB, ez tényleg bájos történet. Az biztos, hogy egy ilyen után csak még jobban megszereted a másikat. Na ugye, hogy nem ír hülyeségeket ez a fószer?