Tralalla megjött, megérkezett: Depeche Mode - Sounds Of The Universe

Na, ilyen sem volt még, hogy reklámfelületként használjam a blogom - úgy látszik ez a hét úgy alakul, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket eddig sose.

Az alant bebiggyesztett videó a Depeche Mode legújabb albumának extra kiadását hivatott népszerűsíteni.

A nappalimban meg így néz ki:

Igaz, hogy Európában csak tegnap, az USA-ban pedig ma jelent meg, de érdekes módon én már vasárnap belebotlottam a gyűrűs-bolygós műszakicikk-üzletben... és elhoztam az utolsó (!) példányt a számozott dobozos kiadásból. Eladó bácsi azt mondta, hogy péntek óta kint volt a polcon összesen 5 db deluxe box set, a bejáratnál pedig a szimpla CD és a CD+DVD kiadások is ott figyeltek egy külön állványon. Becsületére legyen mondva a boltnak, hogy a box set-et pont annyiért árulják, mint amennyiért pl. az amazon.de-n lehet beszerezni. Meg is lepett... és meglepetésemre meg is vettem a szajrét. Mondok, ha már lemaradtam a koncertről, akkor legalább ez legyen meg... Max megveszem még a turnéról készülő DVD-t is. Szerintem nagyon rendben van. Valahogy így kell 2009-ben eladni egy albumot fizikai hanghordozón. (További részletek a deluxe kiadványról itt)

Az album anyagát már egy ideje hallgatgatom (ha még nem mondtam volna, itt meg lehet hallgatni az egész lemezt, kivéve a bónusz számokat, amik simán helyet kaphattak volna az albumon, annyira jól sikerültek). Szerintem rendben van, teljesen jó anyag. A nagy kedvenceket nem fogja felülmúlni, mint album, de pl. nálam a Wrong nagyon erősen ostromolja a mindenkori legjobb DM dalok társaságát. (Videoklip-ügyileg azért hagy némi kívánnivalót maga után, kicsit túl erőszakosra, sokkolóra sikeredett, személy szerint nem szívesen nézem meg, bár az ötlet egészen egyedi. Klip itt.)

De több nagy slágert nem igazán várhatunk az albumról... ha a promónak hinni lehet, akkor a Peace (ami egy igazi stadionénekeltető dal - hüpp) és a Corrupt dalokból lehet még kislemez és esetleg még az In Sympathy eléggé rédiófrendli. A többi dal pedig a vájtfülű rajongóknak szól. Élvezetesek, izgalmasak de kétdégkívül nincs köztük egy Enjoy The Silence nívójú világsláger (ami mellesleg lassan 20 év távlatából -jesszusom!- pont olyan jó, mint anno).

Személyes kedvencem a Jezebel, ami vérbeli Martin Gore dal, merész dallamvezetéssel, hangnemváltásokkal, ötletes szöveggel és hihetetlenül lágy, kellemes szóló témával. A bónuszdalos lemezen is van egy Martin-dal, ami már-már a Black Celebration-ös (1986) időket idézi. És ha már a bónusz számoknál tartunk, akkor a Ghost-ot is meg kell említeni külön. Szövegében az egyik legerősebb dal - olyan igazi szíventalálós. Zeneileg meg ugyancsak a régi időket idézi meg, ami meg egyáltalán nem meglepő, mert Martin-nak az extra DVD-n lévő egyik dokumentumfilm tanulsága szerint az a legújabb hobbija, hogy az ebay-en muzeális értékű szintiket vásárolgat. És van még egy nagyon ütős dal, a Come Back, amit meglepetésre Dave írt - bár az Hourglass lemez után ez nem is akkora meglepetés. Összesen 4 változatban lehet meghallgatni, de nekem a studio session jön be a leginkább.

Szóval remek egy kiadvány, elleszek vele egy jó darabig, azt hiszem. Az 5.1-re kevert album még plusz csemege az audiofil rajongóknak. Többször kapkodtam a levegőt a meghallgatása közben.

Az a fikázás, ami meg néhány nevesincs blogon történik, magukat zenekritikusnak képzelő bolháktól, akik azt hiszik, minél nagyobbat rúgnak bele egy klasszikus zenekarba, annál menőbbek lesznek, szóval az meg egészen nevetséges. Majd ha munkásságukkal megtöltenek egy stadiont (mit egyet?! több mint 80-at, csak idén), akkor nyugodtan fikázhatnának. Addig jobb inkább csöndben maradniuk. (Nem szívesen népszerűsíteném az oldal címét ahol ezeket a "kritikákat" olvastam. Egy igazi rajongó szerintem inkább örül annak, hogy nem kell mindig ugyanazt a jól bevált lemezt meghallgatnia, és hogy a kedvence, aki zenészek generációira volt elementális hatással, új dalok, új utak felé tör. Ha meg az ember nem igazi rajongó, akkor nem neki készült a lemez és kész. Mást kell hallgatni. Urambocsá', megvenni.)

(Szolgálati közlemény: mostantól mellőzöm a youtube-os videókat, mert megbízhatatlanok. Jónéhány pár hónapos link már nem is működik... :S Alternatív megoldásokat fogok keresni kiváltásukra.)

Bundáskenyér à la Bub - a.k.a. bubdáskenyér :)

Mikor elindítottam a blogomat tavaly augusztusban, nem hittem volna, hogy ilyen bejegyzés is szerepelni fog rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy sok hasonló fogja követni... bár ki tudja?

Műfajilag talán az "ételfotó" címke a legmegfelelőbb hozzá, bár kétségtelen, hogy olyan nagy nekikészülést nem rendeztem neki: a tojások feltörése és a készre retusált kép elkészülte között 47 perc telt el a naplófájl szerint.

A történet:
Vasárnapi reggeli, ágyba szervírozva.

A "menü":
Csirkemell-sonkával és sajttal töltött bundás kenyér (alternatív helyesírással: bundáskenyér) salátalevélen, roppanósan friss zöldségekkel körítve, gőzölgős gyümölcsteával, kora nyári reggeli napfénnyel szervírozva.

A fizetség:
Kedves mosoly, puszi, visszabújás az ágyba. Ezen még dolgozni kell kicsit...

Egy kicsit maga a kompozíció még valószínűleg kiforratlan, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg sebtiben készült. Ilyenkor lehet ráfogni a dologra, hogy "rusztikus" :)
Az utómunka viszont elég jól sikerült szerintem, idillikus, kicsit szürreális ragyogás, ami fehér, az hófehér, ami színes, az szépen ki van emelve, szerintem az rendben van.
Kifejezetten jó mozzanat a sajt kicsordulása, ami teljesen spontán történés, bár megmondom őszintén, reméltem, hogy valami hasonló fog történni a képen. Sikerült. Annyira szerencsésen, hogy a képen látható állapot már nem változott, a sajt ekkorra már valószínűleg ki is hűlt.

Jó étvágyat hozzá! A puszit, a mosolyt meg a visszabújást meg türelmetlenül várom.

Ösztönző (leginkább magamnak)

Besenyő Pista bácsival élve, "Itt van a jó időkor!" :)

A múlt héten megint elkezdtem kocogni, az óraátállítás és a kellemes hőmérséklet együttes hatására tűnik elfelé a búskomor téli hangulat.

Találtam egy érdekes cikket az [origo]-n, amiben azt fejtegetik, hogy már a kis mértékű elhízás is akár évekkel lerövidítheti a várható élettartamot és különféle betegségeknek teszi ki az embert.

BMI (testtömeg-index) kalkulátor is van benne. Mármint a cikkben. Ez alapján kiszámoltam, hogy az ideális testsúlyom a 63 és 78 kilós tartományban van. Ha ennek a közepét veszem, akkor kb. 71 kiló lenne a lehető legoptimálisabb testsúlyom.

A normális BMI 22 és 25 között van. A jelenlegi BMI-m 26.8, ami ugyan nem sokkal több, mint a normális felső határa, de a cél a 22,7 (ez felel meg a testmagasságomhoz rendelt optimális 71 kilónak). Ha viszont a normális, 22-25 BMI közepe a cél (23,5), akkor már 73-74kg is elvileg jó versenysúly.

Szóval a cél megvan.
Meglátjuk, mennyi idő kell az eléréséhez.
Az elhatározás dátuma immáron rögzítve van.


A hajnali tengerparti kocogásnál meg kevés jobb dolog van... Tavaly volt szerencsém hozzá.
(a kép csak illusztráció)