2008. augusztus 4., hétfő

3rd

Fura nap volt a mai is. Amolyan semmittevős. De legalább voltam kocogni. Két dolog történt velem a mai kocogás során, ami az elmúlt három hónap alatt egyszer sem: kocogás közben kikötődött a cipőfűzőm, így meg kellett állnom és kiestem a ritmusból, majd a nagy hevületben benyeltem egy apró bogarat is. Arra gondoltam, ugyan nagyon kevés elhullott állatot étkezek, de most választásom sem volt... Bár ettől frissebb állati eledelt nem igen tudok elképzelni. Gondold el, az egyik pillanatban még önfeledten repülsz, élvezed, hogy a szárnyaid között suhan a szél, közel 360 fokban látod a pontszemeiddel a világot, magadba szívod a kezdetleges érzékszerveiddel a környezetedet, hullámzol egy könnyű szellő szárnyán, aztán mindennek hirtelen vége szakad és egy sötét, nyálkás veremben végzed. Aztán rájöttem, a legtöbb apró bogár így végezheti. Ez csak a természet rendje. Egy légy például csak pár hétig él. Ha kihúzza addig, akkor a végére csak árnyéka önmagának és tragikusan egyszerű akár kézzel is elkapni. Melyik a jobbik vég?

Aztán meg ott van a könyv, amit nemrég kezdtem. Egy hatvanas évekből való könyv egy magyar szerzőtől. Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása. Fura. Pár hónapja olvastam egy bizonyos David Levy által íródott könyvről, aminek a címe "Love and Sex with Robots: The Evolution of Human-Robots Relationships"... de azt hiszem ez megér legalább egy saját bejegyzést. Tessék visszanézni a jövőben, ha felkeltettem a kíváncsiságot!