2008. szeptember 11., csütörtök

Zene, zene, zene

Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...

De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.


Melee - Built to Last



Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"

And now for something completely different...

Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.

Röyskopp - What else is there



Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.

Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)

A harmadik ok

Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.

3. Viszonzott vonzódás

A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".


* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.

** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.


Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.

Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe

A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.

Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.

Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.

A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...