Álomarc

Egy ideje figyelem az egyik kávécég reklámkampányát (... egyáltalán van másik is?!) a köztereken, a - divatos szóval élve - közösségi közlekedés eszközein. Jópofa, humoros, intellektuális és még akár hatásos is lehetne számomra is, aki nem (vagy csak igen ritkán) kávézik... de egyszer csak bekattant valami.

Hál' istennek nem kell minden kora reggel közlekednem a BMV-n (busz-metró-villamos, szakállas vicc, de jópofa), de amikor kellett, nem állhattam a tömeget, a fásult, álmos arcokat, üres tekinteteket vagy az épp bóbiskolókat, akik a testük tehetetlenségétől úgy dülöngélnek, ahogy a sofőr jobb lába ...fütyül (bocs a képzavarért, de ha már kigondoltam, leírom). Volt olyan, hogy valakinek szó szerint belelógott a számba a füle a zsúfolásig telt buszon, azt meg végképp nem bírtam tolerálni, hogy a másik mosatlan szájszagát érezzem akkor is ha nem akarom... Ellátást kérek :) , kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandótól.

Szóval bekattant valami... Huxley Szép új világa vagy Orwell 1984-e vagy épp az Equilibrium c. film. Ami a szóma a Szép új világban, a prózium az Equilibrium-ban na az lehet a valóságban a kávé. Egy szer, amitől pont azt tesszük, amit a rendszer akar tőlünk. Emberek isszák, mert hozzászoktak, mert felélénkíti őket, mikor inkább a másik oldalukra fordulnának az ágyban, mert elhitették velük, hogy az milyen jó nekik... meg, hogy egy másik kávécég ősrégi szlogenjével éljek, ez a legtöbb, mi adható.

Jesszusom, tényleg ennyire birkák lennénk? Mennyire etikus az, hogy szépirodalomból lopott elferdített idézetekkel vagy inkább szánalomra méltó, mint mókás, álmos emberek ábrázatával reklámoznak egy élénkítőszert, amire csak azért van szükség, hogy az ember ne legyen álmos akkor, amikor természetes módon annak kellene lennie?