Mikor elindítottam a blogomat tavaly augusztusban, nem hittem volna, hogy ilyen bejegyzés is szerepelni fog rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy sok hasonló fogja követni... bár ki tudja?
Műfajilag talán az "ételfotó" címke a legmegfelelőbb hozzá, bár kétségtelen, hogy olyan nagy nekikészülést nem rendeztem neki: a tojások feltörése és a készre retusált kép elkészülte között 47 perc telt el a naplófájl szerint.
A történet:
Vasárnapi reggeli, ágyba szervírozva.
A "menü":
Csirkemell-sonkával és sajttal töltött bundás kenyér (alternatív helyesírással: bundáskenyér) salátalevélen, roppanósan friss zöldségekkel körítve, gőzölgős gyümölcsteával, kora nyári reggeli napfénnyel szervírozva.
A fizetség:
Kedves mosoly, puszi, visszabújás az ágyba. Ezen még dolgozni kell kicsit...
Egy kicsit maga a kompozíció még valószínűleg kiforratlan, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg sebtiben készült. Ilyenkor lehet ráfogni a dologra, hogy "rusztikus" :)
Az utómunka viszont elég jól sikerült szerintem, idillikus, kicsit szürreális ragyogás, ami fehér, az hófehér, ami színes, az szépen ki van emelve, szerintem az rendben van.
Kifejezetten jó mozzanat a sajt kicsordulása, ami teljesen spontán történés, bár megmondom őszintén, reméltem, hogy valami hasonló fog történni a képen. Sikerült. Annyira szerencsésen, hogy a képen látható állapot már nem változott, a sajt ekkorra már valószínűleg ki is hűlt.
Jó étvágyat hozzá! A puszit, a mosolyt meg a visszabújást meg türelmetlenül várom.
Bejegyzések
