A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sci-fi. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 24., hétfő

Timecrowave

A Saturday Night Live lehet, hogy annyi idős, mint én (ami tévéműsoroknál azért igazán tiszteletre méltó kor), de még mindig hihetetlenül szórakoztató. Az egyik legnagyobb arc benne Kristen Wiig , aki ha megjelenik a színen, akkor garantált a röhögéstől való dőlés.

Ebben az instant klasszikusban épp egy forradalmi találmányt kínál a nagyérdeműnek tévéshopos stílusban. A jelenetben az épp aktuális vendégművész, Alec Baldwin a másik szereplő. Nem lőném le előre a poénokat, itt a videó:
(vigyázat! angolul van... nem szöszöltem most a fordítással, bocsi)


2009. március 21., szombat

Frakkin' Great Series Finale


Eljött ez a nap is... Tegnap este vetítette a Sci-Fi Channel a Battlestar Galactica sorozat utolsó részét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy médiatörténelmet írva - ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A sorozat frissítően új szemszögből mutatott utat a tévés sci-fi műfajnak: jó tévésorozathoz hűen karakterközpontú volt, de egyben dokumentalista jellegű űrcsatározásokat is mutatott, amik lepipálnak minden azelőtt (tévében ÉS mozivásznon) láthatót. Volt benne minden, ami egy igazi sci-fi elengedhetetlen kelléke... a ragacsos alieneken kívül. Csak címszavakban: technológiai fejlettség, az emberiség holokausztja, mesterséges intelligencia, űrhajók, űrcsaták, robotok (cylonok), társadalomkritika, vallás és tudomány viszonya (nem hasonlít valamire nagyon a fenit képen a szereplők száma és elhelyezkedése?), fricska és üzenet a mának. Ezt egy ideig komolyan nehéz lesz felülmúlni.

Aki esetleg lemaradt a dologról, a magyar AXN SciFi-n hamarosan elölről megnézheti a négy évadot. Ugyan a TV2 próbálkozott a bemutatásával, de ott másfél évad után valahogy érdektelenségbe fulladt - sokak számára érthetetlen módon. Jómagam ugyan már leszoktam a tévézésről... illetve csak azt nézek meg, amit én akarok és főleg akkor amikor én akarom, de ha nincs más módja akkor az AXN-en lehet pótolni a lemaradást. Tényleg érdemes.

Sőt! Jó hír, hogy a SciFi Channel úgy gondolta, hogy annyira masszív rajongótábort épített a sorozattal, hogy érdemes előállnia egy spin-off sorozattal is Caprica címmel. Az új sorozat dupla bevezető részének a DVD premierje pont ugyanaznap lesz, mint amikor megjelenik az új DM lemez... Mától számítva pontosan egy hónap múlva.

2008. december 15., hétfő

Ajánlom... sci-fi rövidfilm (11 perc, zseniális)

Szeretem az agyas sci-fit. Szeretem az időutazást. Szeretem a novellákat. Szeretem a filmeket. Szeretem a kamaradarabokat. Szeretem a jó színészi játékot. Szeretem a tehetséget. Semmi okom, hogy ne szeressem ezt a szösszenetet. Jó ötlet, kitűnő hangulatfestés, mesteri vágás. Tessék hátradőlni és megnyomni a play gombot. Még csak kukoricát sem kell hozzá pattogtatni.





Egyébként érdemes a http://www.daazo.com -on nézelődni, mert jópofa dolgokra lehet ott találni.

2008. szeptember 7., vasárnap

Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető

Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.

A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.

Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.

Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.

Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:






Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.

Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.

Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.

Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!

2008. augusztus 22., péntek

All is full of love

... Minden mindennel összefügg...


Még mindig olvasom a Kibernerosz-könyvet (előző bejegyzések a témában itt és itt vagy egyszerűbben a sci-fi címke alatt az oldalsávban), ami lehet, hogy azt jelenti, hogy annyira nem izgalmas a könyv, hogy le sem lehet tenni, de amikor a kezembe veszem, azért mégis magával ragad. Nem csak azért mert egy viszonylag jó sci-fi, de azért is mert ahhoz képest, hogy '63-ban íródott, elég merész témával foglalkozik és korrajznak sem utolsó, mert ugye egy bizonyos korból másféleképp lehet vizionálni a jövőt, mint egy másikból. Mondjuk a kényesebb részeket egy kis szeméremmel kezeli és a kor szellemének megfelelően pl. a homoszexualitással csak érintőlegesen és eléggé lekezelő módon foglalkozik. Viszont meglepő viszontlátni ilyen szavakat a könyvben, mint "luxusadó" meg a "bizalmatlansági indítvány" - úgy látszik, vannak örökké divatos hívószavak...

Időközben megjött a kacifántos módon megrendelt David Levy könyv is. Ez a könyv már nem a fikció szintjén játszik el azzal a gondolattal, hogy a testiség és a szerelem (?!) a jövőben nem csak ember és ember között jöhet létre. Az író egy nemzetközi számítógépes játékokkal foglalkozó egyesületnek az elnöke és beszélgető szoftverek díjnyertes programozója. Biztos tudja, miről beszél. Pygmaliontól kezdve Asimov robot-történetein keresztül a Battlestar Galactica cylonjaiig azért elég sok helyütt felvetődik ez a kérdés. Björk egy kicsit még tovább is gondolta a dolgot. A klip víziója szerint egészen odáig fog fejlődni a dolog, hogy az ember már ki is szorul a folyamatból. Személy szerint úgy gondolom, hogy a mechanikus ember helyett inkább végső soron a tökéletesített organikus ember felé fog tendálni a folyamat. A kérdés csak az lesz, hogy hol lesz a határ a természetes és a mesterséges között. Vagy lesz-e egyáltalán? Vajon, a természetes evolúciónak nem része-e az, hogy az adott faj saját maga szól bele a fejlődésébe?

...Mindezek mellett azért mindenhol ott van a szerelem is. Így függ össze minden mindennel.

2008. augusztus 6., szerda

Egy igazi nagyvonalúság

Igen, felhagytam a nem túl fantáziadús angol sorszámneves bejegyzés-címekkel. Friss élmény ihlette a mai bejegyzést. A kedvenc zenék listámhoz hozzáadtam a Keane nevű bandát. Ahogy a linkhez kerestem az oldaluk címét, rábukkantam a lehetőségre, hogy letölthessem (ingyen ÉS legálisan!) a legújabb dalukat, ami a következő lemezükről való. Csak egy emailcímre volt hozzá szükség, meg arra, hogy megmondjam nekik, hol lakom és már küldték is a linket az email fiókomba. Na, ezt neveztem a címben nagyvonalúságnak. A dalt te is megkaphatod, ha ellátogatsz erre az oldalra , szerintem érdemes. Siess, mert csak 2008. augusztus 11-ig érvényes az ajánlat!

Más... mármint csak egy kicsit, mert hogy az ingyenességről jutott az eszembe. Elkötelezett híve vagyok a freeware / open programoknak. Rengeteg nagyon hasznos program vár arra, hogy az emberek felocsúdjanak és megszabaduljanak a fizetős programok béklyójából és felfedezzék azt, hogy ingyen, legálisan és mindenféle kellemetlen érzéstől mentesen nagyon pöpec programokhoz lehet jutni. Hamarosan látható lesz egy gyűjtemény az ilyen programokból az oldalsávban.

Ha esetleg az előző bejegyzésben megemlített izgalmas című kicsit sci-fi, kicsit erotikus töltetű történet folytatására vagy kíváncsi, akkor még idejegyzem, hogy hamarosan megérkezik a postán az eredeti David Levy könyv. És hogy még tovább fokozzam a hangulatot, hogy a hatvanas évekből származó hasonló témájú regényben (Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása, Albatrosz könyvek, 1963) a kor általános prüdériájától elütő módon, igaz inkább a komikum eszközével élve, nagyon ügyesen beleszőve az egészen éles társadalomkritikát és a tudomány és a vallás közt feszülő ellentmondásokat is, kerekedik egy nagyon szórakoztató történet. Tényleg szívesen ajánlom elolvasásra.

Még egy. A mai nappal megszületett az első megjegyzés a blogon! :) Köszönet a küldőjének. Aki nem hiszi, járjon utána... (fél lábon, úgy három és egynegyed évig) :)

2008. augusztus 4., hétfő

3rd

Fura nap volt a mai is. Amolyan semmittevős. De legalább voltam kocogni. Két dolog történt velem a mai kocogás során, ami az elmúlt három hónap alatt egyszer sem: kocogás közben kikötődött a cipőfűzőm, így meg kellett állnom és kiestem a ritmusból, majd a nagy hevületben benyeltem egy apró bogarat is. Arra gondoltam, ugyan nagyon kevés elhullott állatot étkezek, de most választásom sem volt... Bár ettől frissebb állati eledelt nem igen tudok elképzelni. Gondold el, az egyik pillanatban még önfeledten repülsz, élvezed, hogy a szárnyaid között suhan a szél, közel 360 fokban látod a pontszemeiddel a világot, magadba szívod a kezdetleges érzékszerveiddel a környezetedet, hullámzol egy könnyű szellő szárnyán, aztán mindennek hirtelen vége szakad és egy sötét, nyálkás veremben végzed. Aztán rájöttem, a legtöbb apró bogár így végezheti. Ez csak a természet rendje. Egy légy például csak pár hétig él. Ha kihúzza addig, akkor a végére csak árnyéka önmagának és tragikusan egyszerű akár kézzel is elkapni. Melyik a jobbik vég?

Aztán meg ott van a könyv, amit nemrég kezdtem. Egy hatvanas évekből való könyv egy magyar szerzőtől. Gyertyán Ervin: A kibernerosz tündöklése és bukása. Fura. Pár hónapja olvastam egy bizonyos David Levy által íródott könyvről, aminek a címe "Love and Sex with Robots: The Evolution of Human-Robots Relationships"... de azt hiszem ez megér legalább egy saját bejegyzést. Tessék visszanézni a jövőben, ha felkeltettem a kíváncsiságot!