Jelszavak...

... kódok, bejelentkezési információk, azonosítók, bankkártya és mobil SIM-kártya PIN és PUK kódjai, kaputelefon-kódok, weboldal- és e-mail jelszavak és a kis fülemülém tudja még mik. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam már Dunát lehetne rekeszteni az efféle információkkal. Annyi van, hogy már képtelenség fejben tartani. Van olyan bankszámlám, amihez, írd és mondd, nyolc ilyen adattal kell rendelkezni (amiből az egyiket pl háromhavonta meg kell változtatni) hogy használni tudjam. Tudom én, hogy mindez az én személyes biztonságom érdekében történik, de azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy emberek, akit kicsit idősebb korukban értek el a PC-k, az internet meg a mobiltelefonok, mennyire elveszettnek érezhetik magukat ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Már évekkel ezelőtt megpróbáltam (néhányan azt mondanák, hogy eléggé batár módon) összegyűjteni ezeket egy helyre. Egy táblázatba. De folyamatosan bővíteni kell, az adatok cserélődnek, sokasodnak, bővülnek. Továbbá pl. hiába van a kaputelefon vagy a fénymásoló kódja egy táblázatban, mikor az nem elérhető egy adott helyzetben. Épp a napokban rendezgettem ismét a dolgot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mekkora információmennyiséget kell(ene) a fejünkben tartani. Egy ötoldalas, kategóriákba rendezett információkat tartalmazó táblázat kerekedett belőle.

Eszembe jutott egy Stephen King szösszenet a kulcsokról (hogy melyik könyvében olvastam, ne kérdezd), hogy egy ember életét sebészi pontossággal el tudják mesélni a kulcscsomóján levő kulcsok. Ugyanennek a modern változata az én kis táblázatom... amit hogyan is tettem biztonságossá? Hát titkosítottam... mivel mással mint egy szép hosszú, az angol ábécé betűit, számokat és különleges karaktereket tartalmazó jelszóval.