Holy Shit! - Most akkor mi van!?

Tényleg csak kapkodja az ember a fejét. Nemrég olvastam, hogy Angliában azt mondják a buszok oldalán a plakátok, hogy "There's probalby no God, so stop worrying and enjoy your life" - azaz, "Valószínűleg nincs Isten, hagyd hát abba az aggódást és élvezd az életed". Megyek gyanútlanul a postára és mit ad isten (hahaha) ezt látom a helyi busz farán: "Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk." meg egy webcímet.

Hát azon lehetne vitázni, melyik kampány az elfogadóbb vagy támadóbb jellegű, melyik sérthet több embert vagy épp melyik kínál a problémákra megoldást és a kérdésekre választ. Melegként én inkább az ateista megközelítést tartom magamhoz közelebbnek állónak. És NEM azért, mert féktelen tivornyákon veszek részt minduntalan (aki ismer, az tudhatja, hogy mi sem állhatna tőlem távolabb), hanem mert egyszerűen semmi bizodalmam az intézményesült vallásban és tökéletesen hipokratának, kirekesztőnek, gyűlölet és félelemkeltőnek tartok minden megnyilvánulását.

Nemrég, épp e kapcsán gondolkoztam el a magyar nyelv találékonyságán. A képmutatást milyen szólással is fejezzük ki? Bort iszik és vizet prédikál. Nem kell IQ bajnoknak lenni, hogy rájöjjön az ember, honnan is ered ez a szólásunk... A vallás által megfélemlített kisember visszaüt az elnyomójának... egy szólás erejéig legalábbis.

Ha valakit kicsit mélyebben érdekel a dolog, az angliából indult kampányt ezen a honlapon lehet nyomon követni, a magyar ellenkampányt meg ezen. Érdekesség, hogy ugye a BKV-s közlekedési eszközökön pénzbe kerül a hirdetés. Abból meg bevétel folyik a BKV-nak. De miből finanszírozzák ezt a kampányt? Természetesen adományokból, amit a honlapon gyűjtögetnek... meg, gondolom, a vasárnapi szeánszokon. Természetesen az ateista kampányt is adományokból pénzelik, de azért az mégis mókás, hogy a gazdasági válság súlytotta, istenfélő, magyar kisemberek pénzelik a BKV-t, sőt, mint olvasom, a vallásos ellenkampányt a magyar szervezők ki akarják vinni Angliába is, természetesen azt is a honlapon gyűjtött pénzből. Szóval van itt tőkeerő, nem kell félni!

Egyébként a világ legnagyobb és legpofátlanabb átverése a magyar ATV-n is játszott, amúgy a CBN amerikai tévécsatorna által készített tévéműsor, a "The 700 Club". Ha kedved van röhögni (vagy épp szörnyülködni) a sok, jobb szó híján, birka vakhitű amerikain, érdemes belekukkantani... Csak nehogy téged is beszippantson a gépezet! Mert az egy dolog, hogy ha az ember szomorkodik vagy rossz passzban van, de akkor sem csak egy üdvözítő megoldás létezik... ugye, móki?

A bejegyzés írása közben olyan sok dolog jutott eszembe, hogy inkább szétdarabolom több részre. Szóval, hamarosan jönnek a többiek.

Akárhogy is van, nagy nap ez a mai

Történt pár dolog az elmúlt napokban azért (ezekről kicsit később), de amellett már csak nem megyek el szótlanul, hogy ma iktatták be az első színes bőrű amerikai elnököt. Ez a nap is ott lesz a világtörténelem nagykönyvében, és ugyanaznap kisandris írt egy bejegyzést a blogjába. Ide, ni. Eszembe jutott a sok vita a jenkivel a politikáról. Négy évvel ezelőtt totál bolondnak tartottam, hogy a Bushra szavazott. A leginkább az zavart, hogy nem meggyőződésből, hanem tradícióból tette. Most meg azt mondják, hogy Bush a valaha volt legnépszerűtlenebb elnökként köszönt le a posztjáról. Ki tudja, most épp hol tartana a világ, ha már négy éve demokrata lenne az elnöke az amerikaiaknak? De nagy az ünnep meg a vidámság... és valahol a nagy vidásmágtól fél órányi autóútra ott ül a jenki és néz ki a fejéből. Hiányzik, no, pedig tudom, hogy vele se lenne jobb.

A múlt héten egyik pillanatról a másikra elkezdett hasogatni az oldalam. Rettentő mód beijedtem, mert azt hittem, hogy vakbélgyulladásom van. Anci éjnek évadján átjött hozzám, ő az, akire mindig lehet számítanom. Aznap éjjel nem sokat aludtam, de azt kiderítettem, hogy nagyon nagy valószínűséggel nem vakbél... (mi mindenre jó az internet). Ez másnap megerősítést is nyert, mert elmentem a dokihoz, ugyan addigra már teljesen elmúlt a fájdalom. Aztán közben eszembe jutott Zócsi is, hogy ugyan rettentő nagy sztorizó volt, a vakbél-műtétjétől nem mesélt az alatt a pár hét alatt, csak az maradt meg bennem, hogy mennyire fura tapintású volt a bőr a műtéti hegnél. Szia Zócsi! Remélem nem szomorkodsz nagyon, mert egy jó ideje te sem írtál a blogodba.

Apropó, blogok. Nem követek túl sokat, de meglepődve tapasztaltam, hogy néhány mást se csinál, mint körbeidézgeti egymást... A múlt héten kezdődött az utolsó etapja a Battlestar Galactica-nak és ugyanazokat a gondolatokat olvastam vissza az epizódról meg a keletkezéséről meg az értelmezéséről több blogban is. Meg van egy reklámokkal foglalkozó blog, ahol láttam egy belinkelt videót egy kotonlufinyuszikkal operáló reklámról, amit viszontláttam egy magyar scifi-szerző blogján... teljesen oda nem illő módon, aki ugyancsak szólt a BSG-ről is a blogjában... az már inkább volt odaillő. Szóval kicsit szemöldökhuzogattam.

Azt hiszem, mára ennyi... Ja, holnap kezdődik az új Lost-évad is... Ma meg neveztem a számlalottóra egy taxiszámlával. Olvastam a számlalottóról, hogy nagy kudarc, mert alig neveznek az emberek. Nem baj, annál nagyobb esélyem lesz nekem nyerni egy gurigát. Nem is lenne rossz. Meg csináltam magamról igazolványképet, hogy beletegyem az önéletrajzomba. Egész jól sikerült.

Szóval "barakobama, makakinjomama" ahogy egy elmés sztendupos kanyarintotta az új elnök nevéből csúfot űzve. Csüsz.

Jelszavak...

... kódok, bejelentkezési információk, azonosítók, bankkártya és mobil SIM-kártya PIN és PUK kódjai, kaputelefon-kódok, weboldal- és e-mail jelszavak és a kis fülemülém tudja még mik. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam már Dunát lehetne rekeszteni az efféle információkkal. Annyi van, hogy már képtelenség fejben tartani. Van olyan bankszámlám, amihez, írd és mondd, nyolc ilyen adattal kell rendelkezni (amiből az egyiket pl háromhavonta meg kell változtatni) hogy használni tudjam. Tudom én, hogy mindez az én személyes biztonságom érdekében történik, de azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy emberek, akit kicsit idősebb korukban értek el a PC-k, az internet meg a mobiltelefonok, mennyire elveszettnek érezhetik magukat ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Már évekkel ezelőtt megpróbáltam (néhányan azt mondanák, hogy eléggé batár módon) összegyűjteni ezeket egy helyre. Egy táblázatba. De folyamatosan bővíteni kell, az adatok cserélődnek, sokasodnak, bővülnek. Továbbá pl. hiába van a kaputelefon vagy a fénymásoló kódja egy táblázatban, mikor az nem elérhető egy adott helyzetben. Épp a napokban rendezgettem ismét a dolgot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mekkora információmennyiséget kell(ene) a fejünkben tartani. Egy ötoldalas, kategóriákba rendezett információkat tartalmazó táblázat kerekedett belőle.

Eszembe jutott egy Stephen King szösszenet a kulcsokról (hogy melyik könyvében olvastam, ne kérdezd), hogy egy ember életét sebészi pontossággal el tudják mesélni a kulcscsomóján levő kulcsok. Ugyanennek a modern változata az én kis táblázatom... amit hogyan is tettem biztonságossá? Hát titkosítottam... mivel mással mint egy szép hosszú, az angol ábécé betűit, számokat és különleges karaktereket tartalmazó jelszóval.

Ajánlom... RSS, Google Chrome

Figyelem! A jelen bejegyzés nem túl érdekes, ha nem izgatnak a netes kütyük. Továbbolvasás csak saját felelősségre! :)

Először is, bocsi, hogy az elmúlt több mint két hétben hanyagoltam a bejegyzéseket. Érdekes módon egész stabilan megmaradt a látogatottsága az oldalnak, köszönhetően leginkább a "pronatáló"-ra rákereső google-t használó netezőkbek. (Leginkább emiatt szoktak rátalálni a blogomra - ominózus bejegyzés itt... Na, most hogy leírtam még egyszer a "pronatáló" szót, szinte biztos a látogatottság fenntartása. Hopp, megint leírtam! :D)

Ez a szünet nem azt jelentette, hogy kifogytam a mondandóból, csak valahogy nem volt érkezésem bejegyzéseket írogatni. Ha nem akarsz minden nap felnézni ide, hogy van-e újabb bejegyzés, akkor ajánlom az RSS-csatornára való feliratkozást. (Ha Firefoxot használsz, akkor a kereső címsorában kattints a narancssárga kis ikonra, amiben fehér koncentrikus köríveket találsz, és add az élő könyvjelzők közé, vagy használd a kedvenc hírolvasó programodat. Ha nincs Firefox, akkor keresd meg a blogon ugyanazt az ikont a jobb oldali menüsávban. Ezek után a kedvencek/könyvjelzők között megtalálod majd az épp aktuális frissítést.)

Nemrég jelent meg a Google webböngészőjének, a Chrome-nak az első hivatalos verziója. Már korábban szemezgettem a bétával, de a bétákban nem bízok. Most viszont letöltöttem innen... és a szavam elállt tőle. Olyan kicsi és olyan gyors, mint semelyik másik böngésző. Nem foglalnak el sok területet a kezelőszervei: míg a Firefox összesen hat sorban helyezi el a kezelőszerveit (ablak címsor, menüsor, kedvencek, kereső címsor, lapfülek és legalul az állapotjelző), addig ezt a Chrome-ban megoldották 3 sorban, beleértve az aktívan használt ablak címsort is. Tehát veszett gyors, és tényleg csak az oldalak megjelenítésére koncentrál, ami nagyon kényelmes és hasznos, főleg olyan weboldalaknál, amik igazán stílusosak. De sajna vannak azért hiányosságai is. Nincs benne például RSS olvasó (tehát a gyakran frissülő tartalmakra, mint pl. a blogok, nem lehet feliratkozni vele) és gondjai akadnak a flash-es weboldalak megjelenítésével... mármint, hogy egyáltalán nem lehet vele megnyitni az ilyen oldalakat. Érdekesség, hogy a gmail-ben nemrég bevezetett videócsevegés funkcióra is összeomlik (a videócsevegést érdemes kipróbálni, ha van gmail-es fiókod: gyorsabb és zökkenőmentesebb mint az msn/live messenger!) . És még egy Chrome-gyermekbetegség: mostanában rászoktam arra, hogy a megnyitott weboldalakat addig nagyítom, amíg a hasznos info be nem tölti az egész képernyőt (jó nagy képernyőm van, szélesvásznú 22"-es). Szóval, ha a Chrome-mal nagyítom a megjelenített weboldalt, akkor csak a szöveges információt nagyítja fel, a többi elemet nem, ezáltal az oldal szétesik. De mindent összevetve tetszik, hihetetlenül gyors, nagyon egyszerű a telepítése, szóval érdemes kipróbálni. Azért én még maradok a Firefoxnál... egy ideig legalábbis.

Asszem, ma írok még... az már nem lesz ennyire unalmas.

Csend. Élet. Kilátás.

Csak hogy legyen ma valami szép is. Az első tartósabbnak ígérkező hó is megérkezett és a szememet gyönyörödtetendő beterítette az erkélyem visztáját.

Ezt látni most, ha kikandikálok a meleg szobából. Ilyenkor szoktam nyugtatgatni magam, hogy azért lehet, hogy mégsem olyan rossz helyen élek.

Nincs visszaút... (igaz, odaút sem nagyon)

Kezdjük azzal, hogy a Kőbánya-Kispesti BKV csomópont (alias KöKi) szerintem Budapest egyik szégyenfoltja volt már nagyon hosszú ideje. Az utóbbi években (mivel a városba menet és onnan jövet arra visz az utam) kezdtem egyre jobban utálni. A sűrű benzingőzt eregető rozzant buszok, a húgyszagú kukatelep a felüljáró alatti részen, a rikító színű, de már megkopott sárga épületburkolat, a nagy nyolcszögletű ablakok, a nyitható ablak nélküli folyosóján örökké égett olajszagot árasztó lángossütő meg a pörkölt hússzagos roggyantképű gyrosos, a sok naplopó meg mosdatlan hobó, a lépcső tetején álló szórólaposok, akik miatt még lassabban lehetett haladni, hiába akarta volna minél hamarabb átpasszírozni magát az ember ezen a múlt évezredből itt felejtett helyen, hogy addig ne is kelljen rágondolni, amíg legközelebb erre nem hozza a sorsa. Annyira utáltam, hogy sokszor a metróhoz közlekedő közvetlen busz helyett inkább egy hosszú gyaloglást választottam, hogy az Üllői úton felszálljak egy villamosra, ami a Határ útra visz, csak hogy elkerüljem. Arról nem is beszélve, hogy a reptérről busszal érkező turisták ezt látták meg először a városból... szép kis országimázs.

A 85-ös busz megállója, háttérben az idejekorán,
rejtélyes körülmények között megboldogult felüljáróval.
kép forrása: www.blog.hu/ki/kinot

Amikor nyár elején, az ott üzleteket működtető árusok, a BKV meg az önkormányzat közötti hosszú viták után nagy végre elkezdték bontani, miután egy "véletlenül" arra tévedt darus kocsi alulról felszakította a gyorsforgalmi út felett átívelő felüljárójának padlóját, kezdtem hinni, hogy akkor ez már tényleg a kezdet vége. Kiszolgálta az idejét. Brutálisan kettészakították a testét, de aztán hosszú hónapokig nem történt igazából semmi. Csak lezárták és "állapotmegóvó munkálatokat" végeztek rajta, szóltak a híradások.

Saját, mobilkamerás fotó, a 136-os busz megállójából.
Ez a mai állapot. A felüljárónak már nyoma sincs...
de a köpködővel felturbózott kaszinó meg a használt mobilos sincs már ott.

De eljött a múlt hét és vele együtt nagy lánctalpas munkagépek meg vaskerítés meg nagy sárgasisakos és -mellényes munkások. Komolyan mondom kéjelegve néztem egyik délután a buszon üldögélve indulásra várva, ahogy az egyik munkagép rendkívül ügyesen és a hidraulikus karjainak köszönhetően szinte bájosan finnyásan csipegette el darabról darabra a szerencsétlen, jobb napokat látott épületrészeket. Itt feltűnt egy darab a fánkos bódéból, ott meg egy másik a kürtős kalácsos üzletéből, a gyógyszertár utólag beépített, színben tökéletesen elütő, modernebb burkolatdarabjai ugyanúgy végezték, mint a közel három évtizede ott sárgálló üveggyapot elemek.

Szóval nincs visszaút. Már történelem. Helyette-mellette épül egy újabb bevásárlóközpont-buszpályaudvar-komplexum, közvetlen mellette az ország legnagyobb barkácsáruházával. Csak remélhetjük, hogy azok majd szépérzékkel jobban megáldott tervezők munkái lesznek és az emberek jobban fognak vigyázni rájuk és nem csak befogott orral meg félig behunyt szemmel fognak átrohanni rajta.

Total Blackout

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.

Leltár 2

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - már nem pislog... hosszú hónapok óta már nem kellett perceket tölteni a felkapcsolásával a héten... remélem így marad.
1 db dekorcsík a nappali falán - fent van, de le akar jönni... nem tudni, miért nem jó ott fent neki, mindenesetre vettem papírragasztót, hátha rá tudom venni arra, hogy ellenálljon a gravitációnak.
1 db mini ultratakarékos számítógép az USA-ból - az USA-ban van és ott is marad. Időközben vettem inkább egyet itthon: egyszerűbb volt (sok-sok szempontot figyelembe véve), bár nem fogom vele zöldebbé tenni a világot. Amit vettem az ugyan zabálja az energiát, de legalább jól muzsikál.
A magán(y)élet sem annyira magányos már, de...
a csap még mindig csöpög a fürdőszobában,
a postaláda zárhatatlan,
a számlák meg még mindig arra várnak, hogy valaki rendbe tegye őket.

Mindent egybevetve egész jó eredmény az előző leltárhoz képest.

A tizedik ok

Nagy sokára elérkeztünk a sorozat tizedik eleméhez. Ez a könyvben az utolsó, de biztos van még sok-sok apró dolog amiért egy ember bele tud szerelmesedni egy másikba. No, de jöjjön az utolsó idézet és pár gondolat.

10. A titokzatosság

Az az ember, akit a titokzatosság vagy a sejtelem fátyla lengi körül, gyakran találtatik romantikus értelemben vonzónak. Hasonlóképpen egy megmagyarázhatatlan szituáció is katalitikus hatással lehet egy kapcsolatra szinte pont úgy, mint a veszély.

Volt már arról szó, hogy a veszélyhelyzetek olykor érdekes kapcsolatokat szülnek. De a megmagyarázhatatlan dolgokat valószínűleg úgy éljük meg, mint jeleket, hogy akkor biztos egymásnak teremtettünk. Biztos mindenkinek vannak ilyen élményei. Álmok, amik "üzennek", telefonok, amik akkor csörrennek meg, amikor épp a másikra gondolunk, a "nekünk találkoznunk kellett" érzése és még sorolhatnánk. Valószínűleg a pragmatikus emberek mindenre találnak ésszerű magyarázatot, a romantikus lelkületűek pedig valószínűleg a sorsra fogják a dolgot.

Szinte mindegy, a lényeg úgyis az, hogy rátaláljunk valakire, aki épp minket keres... és vica versa. Lehet, hogy vannak fogások, amikkel el lehet csábítani valakit, de az már más lapra tartozik.

Arra gondoltam, hogy mivel több mint 4 hónapja az interneten játszom a keresem a párom nevű össznépi játékot, pár gondolatot LCD panelra fogok vetni, hogy a világba kiáltsam. Segítségemre lesz majd továbbra is a David Levy könyv, mert egy fejezetet kimondottan ennek a 21. századi társkeresési módszernek szentel.

Majd jövök nemsoká megint...

A kilencedik ok

Figyelem: most következik a kilencedik rész a szerelembe esés tíz alapvető okát feltáró sorozatból. Ez sem lesz túl hosszú. Továbbra is David Levy - Love+Sex_with_Robots könyvéből idézek.

9. Szerelmünkkel való egyedüllét, és az exkluzivitás

Korábban volt már szó arról, hogy hogyan hat a közelség és az ismételt, rendszeres találkozás a szerelem kialakulására. Ez most egy kicsit erősebb formája az ott ecsetelt tényezőknek. Ha az ember magára marad szerelmének tárgyával, az felerősítheti a szerelem érzését és elősegítheti a másikban esetlegesen meglévő érzések viszonzását.

Levy (és még sok más szakértő) azt állítja, hogy ha valakivel többször találkozunk, sokszor a közelében vagyunk, neadjisten kettesben maradunk vele, az (sok más tényező együttállása mellett) elősegíti a szerelem kialakulását. Hát igen, ezért olyan gyakoriak pl. a munkahelyi kapcsolatok, vagy ezért éreznek olyan határtalan nagy borút az amerikai ifjúk a csöpögős amcsi filmekben amikor el kell válni gimis szerelmüktől, mert más-más egyetemre mennek.

Nehéz, bár tapasztalatból mondom, nem lehetetlen az sem, hogy nagyon nagy távolágból alakuljanak ki érzelmek egymás iránt, amik be is teljesednek...

Leltár

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - megjavítandó;
1 db elzárhatatlan csap a fürdőszobában - örökké elzárandó (akkor is, ha már egy órával előtte csontig meghúztam)
1 db nyithatatlan postaláda-zár - kicserélendő;
1 db dekorcsík a nappali tapétájának felső cikcakkos részét eltakarandó - (már megvan, csak) felteendő;
~100 db számla - archiválandó, rendszerezendő;
1 db könyvelés - megoldandó;
1 db szuper, mini, energiatakarékos asztali számítógép - (az USA-ból) beszerzendő;
sok-sok információmorzsa, hogy az előző tétel véghezvihető legyen - megtudakolandó;
.
.
.
1 db magán(y)élet - 1 db társsal feltöltendő

Álomarc

Egy ideje figyelem az egyik kávécég reklámkampányát (... egyáltalán van másik is?!) a köztereken, a - divatos szóval élve - közösségi közlekedés eszközein. Jópofa, humoros, intellektuális és még akár hatásos is lehetne számomra is, aki nem (vagy csak igen ritkán) kávézik... de egyszer csak bekattant valami.

Hál' istennek nem kell minden kora reggel közlekednem a BMV-n (busz-metró-villamos, szakállas vicc, de jópofa), de amikor kellett, nem állhattam a tömeget, a fásult, álmos arcokat, üres tekinteteket vagy az épp bóbiskolókat, akik a testük tehetetlenségétől úgy dülöngélnek, ahogy a sofőr jobb lába ...fütyül (bocs a képzavarért, de ha már kigondoltam, leírom). Volt olyan, hogy valakinek szó szerint belelógott a számba a füle a zsúfolásig telt buszon, azt meg végképp nem bírtam tolerálni, hogy a másik mosatlan szájszagát érezzem akkor is ha nem akarom... Ellátást kérek :) , kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandótól.

Szóval bekattant valami... Huxley Szép új világa vagy Orwell 1984-e vagy épp az Equilibrium c. film. Ami a szóma a Szép új világban, a prózium az Equilibrium-ban na az lehet a valóságban a kávé. Egy szer, amitől pont azt tesszük, amit a rendszer akar tőlünk. Emberek isszák, mert hozzászoktak, mert felélénkíti őket, mikor inkább a másik oldalukra fordulnának az ágyban, mert elhitették velük, hogy az milyen jó nekik... meg, hogy egy másik kávécég ősrégi szlogenjével éljek, ez a legtöbb, mi adható.

Jesszusom, tényleg ennyire birkák lennénk? Mennyire etikus az, hogy szépirodalomból lopott elferdített idézetekkel vagy inkább szánalomra méltó, mint mókás, álmos emberek ábrázatával reklámoznak egy élénkítőszert, amire csak azért van szükség, hogy az ember ne legyen álmos akkor, amikor természetes módon annak kellene lennie?

A nyolcadik ok

Következzék a sorozat nyolcadik része. Ez sem lesz túl hosszú.

8. Készen állás egy új kapcsolatra

Van néhány érzelmi állapot, ami fogékonyabbá teszi az embert a szerelemre. Ha épp alacsony önbecsüléstől szenvedünk amiatt, mert partnerünk elhagyott minket, készek vagyunk "visszakézből" belépni egy új kapcsolatba. Vagy akár más okok miatt átmenetileg megcsappant önbecsülést is tud enyhíteni egy új kapcsolat. Itt újból felmerül a szükség, de ezúttal a szükség inkább a kapcsolatra magára irányul, nem pedig arra, amit esetleg magával hozhat.

Hát igen. A jó öreg "kutyaharapást szőrével"... Nem sok jó szokott kijönni belőle. De lehet, hogy csak én voltam sokszor rossz időben, rossz helyen... Az mindenesetre való igaz, hogy megkönnyíti a szerelmi kapcsolat kialakulását, ha mindkét fél független, és kész arra, hogy mindenféle zavaró tényezőktől mentesen ("ex"-ek, "wannabe"-k vagy "maybe"-k nélkül) új kapcsolatba tud lépni.

A hetedik ok

Itt a hetedik pont a sorozatból. A nagyján már túl vagyunk, mégis jöjjön egy evidencia, az idézet is egészen rövid lesz.

7. Sajátságos jelek

Az ember szerelmének tárgya bírhat olyan különleges jellemzővel, ami egy szokatlanul erős kezdeti vonzalmat alakít ki. Ilyen lehet például egy vonzó hangorgánum vagy egy testi jellegzetesség, mint az arc, a szemek vagy a testalkat. Ilyen esetekben beszélhetünk az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenségről.

Sokat ezen talán nem is kell magyarázni, annyira magától értetődő. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy hál' istennek ahány ember, annyi ízlés. Meg hogy nem kell ahhoz adoniszi adottságokkal rendelkezni, hogy valaki az emberbe beleszeressen, bármit is akarnak elhitetni velünk a reklámok meg a színes magazinok... vagy éppen a pornófilmek.

A hatodik ok

A szerelembe esés okait bemutató sorozatban elérkeztünk a hatodik okhoz.

6 Izgalmi állapot és a szokatlanság érzése

A szituáció, amiben az ember egy potenciális szerelmi partnerrel találkozik, nagy hatással lehet arra, hogy kialakul-e vonzódás kettejük között. Ha az ember maga a szituáció által kiváltott izgalmi állapotban van, akár negatív értelemben is, annak pozitív hatása lehet a vonzalom kialakulására. Például a veszély e jelenség egyik közismert példája.
[...]
Jól ismert tény, hogy pároknál, akik fizikai veszélyt éltek át együtt, például egy autóban utaznak mikor az balesetet szenved, a kötődés gyorsan és erősen kialakul.

Ez utóbbi példa ismerős lehet sok helyről. Hirtelen a Speed című film ugrott be Keanu Reeves-zel meg Sandra Bullock-kal, ahol a két főhős egy lefékezhetetlen buszon együtt száguldozik, majd persze egymásba esnek. De az úgynevezett Stockholm-szindróma is eléggé közismert, mikor egy túszdrámában a fogvatartottakban a szeretetet érzése alakul ki fogvatartóik iránt. Meg ha a hullámvasútra viszed a kedvesed egy randin, az is be tud válni... Azt nem tudom, hogy pl. horror-filmmel működik-e? Főleg pasik között :).

Az ötödik ok

Íme, elérkeztünk a kurzus feléhez, jöjjön hát az ötödik ok. David Levy könyvéből fordítom továbbra is az idézeteket. Fontosnak tartom megint leszögezni, hogy ezen idézetek nem feltétlenül tükrözik a saját véleményemet, inkább gondolat- és vitaébresztőnek szánom a közlésüket.


5. Szükségletek kielégítése

A szerelembe esés egyik legfontosabb oka a szükség - szükség az intimitásra, a közelségre, a szexuális kielégülésre, a családalapításra. Néhány esetben ez a szükség a mások általi elismerésre való vágy - vágy egy megemelkedett státusz iránt, amit azzal nyer el az ember, hogy megszerzett egy igazi "trófeát". Így mikor valaki azt mondja "szeretlek", lehet hogy épp azt érti ez alatt, hogy "szükségem van rád"; tudatalattija ezzel próbálja palástolni "szerelme" tárgya felé kialakult érzésének igazi okát.


Az egyik dolog, ami nekem szemet szúrt ebben a pontban, az a család. Mármint az már régen rossz, ha csak és kizárólag a szexualitás vezérel egy szerelmet, de ugye itt nem is erről van szó... ez csak egy a tíz ok közül. A család viszont, jómagam meleg ember lévén, már más tészta. Biztosra veszem, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy eljátszogatunk a család gondolatával, de az előző pontban említett társadalmi elvárások folyományaképp, inkább elhessegetjük azt. Szomorú dolog ez, akárhogy is van. Nemrég olvastam egy interjút Havas tanár úrral. Felment beszélgetni egy meleg pornóproducer lakására. Elmondása szerint a legmodernebb berendezési tárgyak, bútorok vették körül, házigazdája mégis arról beszélt, hogy mindazok semmit sem érnek, úgyis "egyedül fog megdögleni", mert nem lesz mellette senki, gondolván ezzel a családra és/vagy egy társra. Nem feltétlenül gondolom ezt így, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy társa, akit meg is talál, ha nagyon akarja. A gyermeknemzés problémájra pedig vannak alternatív módszerek is. Minden megoldható, ha van rá szándék. If there is a will, there is a way.

A másik meg ez a trófea-dolog. Van benne valami, de kicsit erős. Szerintem igenis jó érzés, büszkeséggel telíti el az embert, ha párját "mutogathatja", csak akkor válik visszássá a dolog, ha csak ezért hódította meg a párját. Persze az már rég nem szerelem, és megint ott tartunk, hogy ez csak egy a sok ok közül.

A negyedik ok

OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.

De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.

4. Társadalmi hatások

Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."

Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.

A harmadik ok

Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.

3. Viszonzott vonzódás

A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".

* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.

** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.

Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.

Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe

A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.

Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.

Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.

A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...

A második ok

Jöjjön a második idézet a könyvből.

2. A másik kívánatos vonásai

Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.

Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.