Valójában nem volt annyira mókás, mint ahogy az a címből következhetne. Igazából valószínűleg ettől közelebb még nem voltam ahhoz, hogy ne itt legyek, hanem egy összkomfortos felhőcskéről lóbáljam a lábam.Lassan három hete küzdök egy makacs torokfájással-köhögéssel. Már többször is azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, de mindig sikerült valami miatt visszaesnem. Körülbelül négy nappal azután hogy a Depeche Mode koncerten bőrig áztunk végleg ledöntött a lábamról egy torokgyulladás. Lázam nem volt, de a torkom kapart. Gondoltam, kihordom lábon, évek óta nem győzött le semmiféle megfázás vagy influenza, amit leginkább szerintem annak köszönhettem, hogy tényleg rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettem, húst és állati eredetű táplálékot pedig volt, hogy egyáltalán nem, de legtöbbször is csak minimálisat. Ezzel tavaly év vége felé felhagytam. Valószínűleg leginkább lustaságból, de köze lehet annak is, hogy kicsit visszafogtam a költéseimet. Szóval ennek lehetett a folyománya, hogy egy egyszerű torokgyulladás tegnap majdnem megölt.
Figyelem! Továbbolvasás csak erős idegzetűeknek és saját felelősségre!!!Életemben nem volt olyan köhögőrohamom, ami alatt asztmás típusú belégzéssel is meg kellett küzdenem. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy a köhögéshez sok levegőre van szükség, főleg akkor, ha az ember fel is akar köhögni valamit, ami kikívánkozik. Az elmúlt két hétben leginkább beszélni sem nagyon tudtam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy levegőt tudjak kapni. Háziorvos látott, és két olyan gyógyszert írt fel, amit a betegtájékoztatók szerint egymással párhuzamosan NEM LEHET SZEDNI. Gégészhez kétszer mentem, kaptam antibiotikumot, torokecsetelést meg kanalas orvosságot, tehát lényegében ő is csak tünetileg kezelt. Hiába említettem meg ezeket az asztmás jellegű köhögőrohamokat.
Többször jött rám úgy, hogy már szédelegtem, annyira nem kaptam levegőt, aztán valahogy mindig megoldódott a dolog. Az elmúlt két hétben a legtöbb amit egyhuzamban tudtam aludni, az kb. két óra volt. Legtöbbször inkább le sem feküdtem, mert hihetetlen ijesztő dolog arra kelni, hogy nem kap az ember levegőt. Mindez múlt csütörtökre csillapodni látszott. Nagyságrendekkel ritkábban jöttek rám a rohamok, sőt már az éjszakát is 5-6 óra alvással csináltam végig. A pénteki napom szinte zavartalan volt, aztán szombat délutánra megint visszaestem. Ismét csak pár órás éjszakai alvás és megint egyre sűrűbb rohamok. Aztán vasárnapra megint csitulni látszott. Kora estig.
Ülök a tv előtt és érzem, hogy megint jön egy roham. Felpattanok, és elindulok a fürdőszoba felé. Aztán a következő vágás az az, hogy egy vértócsában ébredek az előszoba kőpadlóján. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de a vértócsa mérete és elhelyezkedése megdöbbentő volt. Amikor, meglepő hidegvérrel elkezdtem lemosni az arcomról a vért, egy alvadt vérdarabot is találtam. Ez sem keletkezik egy-két percen belül. Aztán megláttam a sebeket.
A homlokomon a bal szemem fölött középtájt két, egymástól alig pár milliméternyire lévő kb. négycentis nyílás tátongott egy lila, kb 8 centis átmérőjű kráter közepén. Aztán egy kisebb sebet is találtam a jobb szemöldököm fölött. Valamint a bal arcomon a szemem alatt és az orrom és a felső ajkam között is zúzódásokat. A nyelvemmel meg éreztem, hogy nincs minden rendben a számban sem, több fogamról kisebb darabok törtek le, a bal alsó metszőfogam pedig átlósan kettétört és csak a csonkja látszott.
Egyszóval rendesen összetörtem magam. Nem vagyok egy helyszínelő, de az eszméletvesztésem után térdre eshettem, onnan meg bal arccal a járólapra. Aztán snitt, nagylevegő és jött az említett "reset".
Mentők. Mentőorvos elképedt ábrázata, mikor megmutatom a sebeket. "Jó, akkor tessék jönni!..." Elsősegély a kocsiban, baleseti sebészet. Hordágyra fel, vérvétel, tologatnak ide-oda, mennyezeti lámpák úsznak a látóteremben, koponyaröntgen fentről és oldalról, sebvarrás (minden egyes szúrást és öltést tisztán éreztem, a doki még egy kis viccet is eleresztett a szabás-varrás közben, valószínűleg tesztelve a tudatállapotomat) aztán végeláthatatlan várakozás a laboreredményekre. Az ambuláns ellátás természetesen hibás névre állították ki. "... A beteg térben, időben orientált..." És még búcsúzóul behúztak egy gyors tetanuszra is. De aztán csak hazakerültem úgy éjfélre, két bazi nagy kötéssel a fejemen.
Mit ne mondjak, meglettem volna a fenti élmények nélkül. "Reset" megvolt, remélem, hogy a sok spyware meg működést lassító gonosz szoftver is törlődött. Köhögök még kicsit, meg a letört fogammal nem kellemes az evés-ivás. Mindenesetre azt hiszem, épp itt az ideje visszaállni az egészséges kajákra. Meg másra is.
Bejegyzések
