2008. szeptember 7., vasárnap

Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető

Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.

A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.

Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.

Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.

Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:






Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.

Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.

Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.

Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!

2008. szeptember 6., szombat

Discomgoogolation

...akkor most még egyszer utánam (egy-két-hár) disz-kom-gú-gö-léj-sön.

Na, mit tetszenek szólni? Ezt a szót nemrég alkották a nagy tudós emberek. Azon szorongásos idegállapot kifejezésére találták ki, amikor az ember stresszel amiatt, hogy nem jut internet-közelbe, nem tudja megnézni az e-mail-jeit, nem tud egy kattintásra információhoz jutni.

Ha valakit érdekel, honnan származik a szó, akkor itt egy kis segítség. Van egy ilyen angol szó, hogy discombobulate, ami annyit tesz: frusztrál, összezavar, felzaklat. Ebbe még jól beletömködték a legismertebb keresőmotor nevét és már kész is az új szó, amivel emberek tömegeit lehet ijesztgetni.

A szót egy YouGov nevű szervezet felmérése során alkották, amely felmérésből néhány beszédes, érdekes adat következzék itt.

A Reuters cikke szerint a megkérdezettek 76%-a nem bírna internet nélkül élni. 44%-uk kényelmetlenül érzi magát akkor, mikor a szolgáltató hibájából vagy gépösszeomlás alkalmával nem fér internethez. 27%-uk ilyenkor konkrét stressz-tüneteket produkál, mint például megnövekedett agyi tevékenység és pulzusszám. Több, mint a felük napi 1-4 órát tölt az interneten és 19%-uk több időt tölt a neten szörfözve, mint a családjával.

Az tény, hogy valójában nem sok minden tud versenyezni az internettel - legalábbis ami a tájékozódást, információszerzést, vásárlást, szórakozást, kapcsolattartást vagy épp a párkeresést illeti. De lehet önmegvalósítani, világba kiáltani és még ki tudja mit. Az, hogy mindez ennyire koncentráltan jelentkezik egy dolog kapcsán, még jó hogy stresszeli a jónépet, ha megvonják tőle. De most már azt is tudjuk, hogy neve is van.

Ötletek, hogy hogyan nevezzük ezt magyarul? Talán találjunk ki rá egy ál-latin szót? Diszkomgugoláció? Más ötlet?

2008. szeptember 3., szerda

Felkerültem a listára...

Szóval egyszerűen beírtam a blogom címét a gugliba, csak úgy, kíváncsiságból. És lőn, a gugli megtalálta a saját maga üzemeltette blog-szolgáltatásában ezt a blogot. Ebben még nincs semmi különös, mert ugyebár ezért vannak a keresőmotorok.

De...

Továbbnéztem a találatokat, és meglepetésemre felfedeztem, hogy a blogom listázva van egy meleg linkgyűjtemény blog-rovatában. Mondok, ez fura, hisz egyrészt még csak alig egy hónapos a kicsi (szülinapi bejegyzés itt), másrészt nem hittem volna, hogy csupán a tartalom alapján ez a blog a meleg blogok sorába tartozik. Az egy dolog, hogy a szerzője a homokos tengerpartot jobban szereti a sziklás-bokrosnál... ; )

Félreértés ne essék, nem bánom a dolgot, sőt egy kicsit legyezgeti is a hiúságom ami történt, viszont szeretném megtudni, hogy kinek köszönhetem. Mondjuk van egy sejtésem, és ha már van itt ilyen, hogy megjegyzés-funkció (ami eddig összesen kétszer használódott), akkor kérem, jelentkezzen a jótevőm...

Mostantól egy kicsit komolyabban fogom venni a dolgot, elvégre már listázva vagyok, ki tudja, ki fia-borja téved errefelé. Az már csak mégse járja, hogy holmi hevenyészett irkafirkával találkozzon az idelátogató. Mint ez itt. Hihi.

2008. szeptember 1., hétfő

Legyen ünnep...

... a mai nap. A figyelmes szemlélődő észrevehet egy apró, de annál jelentőségteljesebb változást a kedves naplómban.

Szereltem egyet rajta. Megajándékoztam egy látogató-számlálóval és most mint büszke apa, gondoltam, publikálom a tettemet. (Munkafázisok: webkutatás, válogatás, regisztráció, konfigurálás, kódgenerálás, elrendezés-módosítás, java script beillesztése... )

Jubilálunk, ugyanis. Ma vagyunk egy hónaposak.

Jól van már! Valakinek csak ez jut, na.

:)

2008. augusztus 29., péntek

"... akkor ide beírom, hogy meghalt."

A fenti mondat ma délután hangzott el a kecses, vonalas telefonkészülékem hallgatóján keresztül, nekem címezve.

Annyira felbőszültem, hogy csak lecsaptam a kagylót - mint minden egyes kéretlen telemarketing hívás után - és csak azután esett le, hogy mit is hallottam. Az előzmények valahogy így hangozhattak el - a hívó fél és a szolgáltatás neve persze nem pontos, mert már az első szavak után kezdett a fejem vörösleni, nem arra figyeltem, hogy adatbiztos módjára rögzítsem az elhangzottakat, de meglehetőst hasonló információk értek hozzám a telefonon keresztül.


- Jó napot kívánok! Gipsz Jakabot keresem.

- Én vagyok az, tessék. (Persze mondanom sem kell, hogy nem Gipsz Jakab a becsületes nevem, de a blogomat szeretném, ha az anonimitás jótékony fátyla fedné.)

- Üdvözlöm, Gipsz úr. Kissné Erdélyi Jolánka, Joli vagyok és a Plömplöm Kft. nevében telefonálok. (Már az is ritka, ha egy ilyen hívásban ennyi adat elhangzik a telemarketinges szájából... Ezen a ponton kezd nálam felmenni a pumpa, és van mikor már ilyenkor lecsapom. Lehet, hogy ma jó napom volt, mert van mikor szeretek elszórakozni a hívókkal, megnézni mire, hogy reagálnak.) Egy utazás-bemutatóra szeretném Önt és kedves feleségét meghívni... (Itt már közbevágtam, hadd spóroljunk az idővel, pénzzel, erőforrással, energiával)

- Köszönöm szépen, ne is tessék folytatni, nem érdekel az ajánlat. (Ha utazni akarok, akkor megszervezem magam az utat, bemutatókra meg elvből nem járok... tettem volna még hozzá, ha nem sajnáltam volna a levegőt is, amit ezért pluszban a tüdőmbe kellett volna szívnom, valamint az izommunkát, amivel a fenti szavakat kimondandó a hangképző szerveimmel kellet volna elvégeznem. Inkább emígy folytattam: ) Viszont, ha megkérhetném, ezt a telefonszámot töröljék az illegálisan létrehozott adatbankjukból.

(Egy leheletnyi hosszúságú hezitálás után...)
- De hát ezeket a számokat vagy tizenöt cég használja. A többiekért nem vállalom a felelősséget, de akkor ide beírom, hogy meghalt.

- Lekötelez - mondtam volna eléggé idétlenül, ha már előtte nem lendült volna a karom arra, hogy a kagylót visszahelyezzem a készülékre. Így csak annyi maradt, hogy hülyén meredtem a telefonra és valami olyasmi járt az eszemben, hogy azért ennyire drasztikus megoldásra sosem gondoltam volna. Nomeg, hogy hiába haltam meg, attól még a hétvégi rendszerinti 2-3, utazási szokásaimról, egészségügyi állapotomról, sörfogyasztási szokásaimról érdeklődő vagy ingyen vacsorát, számítógép-kezelői és angol tanfolyamot ajánló hívás azért még be fog futni. Ha felveszem egyáltalán a kagylót.

2008. augusztus 22., péntek

All is full of love

... Minden mindennel összefügg...


Még mindig olvasom a Kibernerosz-könyvet (előző bejegyzések a témában itt és itt vagy egyszerűbben a sci-fi címke alatt az oldalsávban), ami lehet, hogy azt jelenti, hogy annyira nem izgalmas a könyv, hogy le sem lehet tenni, de amikor a kezembe veszem, azért mégis magával ragad. Nem csak azért mert egy viszonylag jó sci-fi, de azért is mert ahhoz képest, hogy '63-ban íródott, elég merész témával foglalkozik és korrajznak sem utolsó, mert ugye egy bizonyos korból másféleképp lehet vizionálni a jövőt, mint egy másikból. Mondjuk a kényesebb részeket egy kis szeméremmel kezeli és a kor szellemének megfelelően pl. a homoszexualitással csak érintőlegesen és eléggé lekezelő módon foglalkozik. Viszont meglepő viszontlátni ilyen szavakat a könyvben, mint "luxusadó" meg a "bizalmatlansági indítvány" - úgy látszik, vannak örökké divatos hívószavak...

Időközben megjött a kacifántos módon megrendelt David Levy könyv is. Ez a könyv már nem a fikció szintjén játszik el azzal a gondolattal, hogy a testiség és a szerelem (?!) a jövőben nem csak ember és ember között jöhet létre. Az író egy nemzetközi számítógépes játékokkal foglalkozó egyesületnek az elnöke és beszélgető szoftverek díjnyertes programozója. Biztos tudja, miről beszél. Pygmaliontól kezdve Asimov robot-történetein keresztül a Battlestar Galactica cylonjaiig azért elég sok helyütt felvetődik ez a kérdés. Björk egy kicsit még tovább is gondolta a dolgot. A klip víziója szerint egészen odáig fog fejlődni a dolog, hogy az ember már ki is szorul a folyamatból. Személy szerint úgy gondolom, hogy a mechanikus ember helyett inkább végső soron a tökéletesített organikus ember felé fog tendálni a folyamat. A kérdés csak az lesz, hogy hol lesz a határ a természetes és a mesterséges között. Vagy lesz-e egyáltalán? Vajon, a természetes evolúciónak nem része-e az, hogy az adott faj saját maga szól bele a fejlődésébe?

...Mindezek mellett azért mindenhol ott van a szerelem is. Így függ össze minden mindennel.

2008. augusztus 18., hétfő

Valahogy így hangzik és néz ki az igazi zene... (szerintem, persze)



Tessék rákattintani a lejátszó gombra a fenti videoablakban, megnézni a klipet, majd ha lement egyszer, akkor újrakezdeni. Esetleg utána továbbolvasni a bejegyzést...

Ha nem vagy fából, akkor szerintem téged sem hagyott hidegen a Coldplay - Viva La Vida című dala. A zenekar nevével ellentétben és az új lemez borítóján látható (és ha jól figyelsz, a klipben is feltűnő) Delacroix festmény hangulatára rímelve, rendesen tűzbehozós a nóta. A videoklippel együtt szerintem tökéletes audiovizuális élményt ad, egyszerűen, ahogy a címben is írtam, valahogy így hangzik a tökéletes popdal. Lendületes, hihetetlenül fülbemászó (kiváltképp a harmadik percben kezdődő "oázós" rész). Ennél többet egy számról el sem lehet mondani, egyszerűen hallani kell és kész. Én ott leszek a budapesti koncertjükön.

A youtube-on, a klipet keresve leltem rá egy tehetséges, szimpatikus zenekar munkásságára. Szerintem megtestesítik az igazi 21. századi zenekarrier prototípusát: van egy pár tehetséges srác (legtöbben egy családból származnak), felvételeket csinálnak arról ahogy élőben, otthon dalokat adnak elő, felteszik magukat a youtube-ra és most már ott tartanak, hogy az iTunes-on lehet őket megvásárolni. Se kiadó, se menedzser. Hajrá! ... Ja, úgy hívják őket, hogy boyceavenue. Tessék utánanézni, meg fel is lehet iratkozni a csatornájukra, hogy a legfrissebb felvételeket még azon melegében megnézhessük. Előadják ezt a Coldplay számot is (itt meg lehet nézni), úgy találtam rájuk. Hihetetlen ez a youtube.

Amúgy meg már majdnem egy hete fülig ér a szám! :D