Total Blackout

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.

For a limited time only...

...úgy döntöttem, hogy egy kis ideig megjelenek személyesen a blogon. Aztán majd leveszem a képem, de most ilyen mókás kedvem van.
... észrevehető a hasonlóság :) ?
... meg most látom, hogy milyen jópofán összeintegetek Medvefejű Rumcájsz kollégámmal az oldalsávon.
Mindenkinek boldog halottak napját! ... hangozzék bármilyen morbidul is a dolog... milyen hülye dolog az, hogy kötelezően szomorkodni kell egy ilyen napon.

Spoke too soon...

Spoke too soon...

Leltár 2

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - már nem pislog... hosszú hónapok óta már nem kellett perceket tölteni a felkapcsolásával a héten... remélem így marad.
1 db dekorcsík a nappali falán - fent van, de le akar jönni... nem tudni, miért nem jó ott fent neki, mindenesetre vettem papírragasztót, hátha rá tudom venni arra, hogy ellenálljon a gravitációnak.
1 db mini ultratakarékos számítógép az USA-ból - az USA-ban van és ott is marad. Időközben vettem inkább egyet itthon: egyszerűbb volt (sok-sok szempontot figyelembe véve), bár nem fogom vele zöldebbé tenni a világot. Amit vettem az ugyan zabálja az energiát, de legalább jól muzsikál.
A magán(y)élet sem annyira magányos már, de...
a csap még mindig csöpög a fürdőszobában,
a postaláda zárhatatlan,
a számlák meg még mindig arra várnak, hogy valaki rendbe tegye őket.

Mindent egybevetve egész jó eredmény az előző leltárhoz képest.

It was beautiful

Szóval az este megint nagy koncertet láttam. James Blunt rittyentett oda egy hatalmasat. Ezek az angol zenészek azért tényleg tudnak valamit. Az úriembernek nemcsak hogy élőben is stúdióminőségű hangja van de vér profin kezeli a közönséget úgy, hogy a tenyeréből esznek... és kérnek még.

Volt közönség-megénekeltetés (nem égtünk le, mindenki tudta a szöveget), külön dühöngőbe rohangászós show (úgy látszik ez már-már kötelező show-elem, a Coldplay is eldurrantotta ezt a poént, mondjuk szerintem mindig bejön és valószínűleg a közönség inkább megilletődött ilyenkor, mint veszélyes), azt is megtudtuk, hogy a You're Beautiful klipjének végén nem a halálba ugrik előadónk, hanem találkozik a víz alatt egy sellővel (a kivetítőn továbbgondolták a klip koncepcióját, és ezzel kezdődött a dal - így már annyira nem is tragikus... ja és a "fucking high" frázist átengedte a közönségnek, hadd legyenek ők mocskosszájúak :) ), egy intésre síri csendet tud varázsolni egy teltházas koncerten, nem is egyszer (hogy a tökéletes énekhangja és az akusztikus gitár lehelet-könnyű sikálása legyenek az egyetlen hang a koncertteremben [Really Want You]), és hogy a No Bravery-t Koszovóban írta, mikor még ENSZ-katona volt.

Tökéletesen felépített dinamikájú set-list három eddig nem hallott számmal, kitűnő session-zenészek, szinte kifogásolhatatlan hangzás (ha nagyon figyelt az ember, egy jegy áráért kétszer is végig lehetett hallgatni a koncertet... egy kb 0,2 másodpercnyi időeltolással a visszhang miatt) és igazi közösségi élmény, kedveskedő gesztusok, "koszonom szepan", ígéret, hogy ide legközelebb is el fog jönni, mert annyira jól bántunk vele.

Ott leszünk. De legközelebb a szakállát is hozhatná.

A tizedik ok

Nagy sokára elérkeztünk a sorozat tizedik eleméhez. Ez a könyvben az utolsó, de biztos van még sok-sok apró dolog amiért egy ember bele tud szerelmesedni egy másikba. No, de jöjjön az utolsó idézet és pár gondolat.

10. A titokzatosság

Az az ember, akit a titokzatosság vagy a sejtelem fátyla lengi körül, gyakran találtatik romantikus értelemben vonzónak. Hasonlóképpen egy megmagyarázhatatlan szituáció is katalitikus hatással lehet egy kapcsolatra szinte pont úgy, mint a veszély.

Volt már arról szó, hogy a veszélyhelyzetek olykor érdekes kapcsolatokat szülnek. De a megmagyarázhatatlan dolgokat valószínűleg úgy éljük meg, mint jeleket, hogy akkor biztos egymásnak teremtettünk. Biztos mindenkinek vannak ilyen élményei. Álmok, amik "üzennek", telefonok, amik akkor csörrennek meg, amikor épp a másikra gondolunk, a "nekünk találkoznunk kellett" érzése és még sorolhatnánk. Valószínűleg a pragmatikus emberek mindenre találnak ésszerű magyarázatot, a romantikus lelkületűek pedig valószínűleg a sorsra fogják a dolgot.

Szinte mindegy, a lényeg úgyis az, hogy rátaláljunk valakire, aki épp minket keres... és vica versa. Lehet, hogy vannak fogások, amikkel el lehet csábítani valakit, de az már más lapra tartozik.

Arra gondoltam, hogy mivel több mint 4 hónapja az interneten játszom a keresem a párom nevű össznépi játékot, pár gondolatot LCD panelra fogok vetni, hogy a világba kiáltsam. Segítségemre lesz majd továbbra is a David Levy könyv, mert egy fejezetet kimondottan ennek a 21. századi társkeresési módszernek szentel.

Majd jövök nemsoká megint...

Jaj, de finom is a töltött szőlőlevél

Ujjongok. Majszolom a címben emlegetett delikátot és örömködök amiatt, hogy sok hónapi ínséges mobilnetezés után megint van vezetékes netem. Mától. És ma már nem csak a szőlőlevelem töltött, hanem én is... :)

Két furcsaságot azért észrevettem... A vodafone mobilnet szolgáltatása annyira fukar az adatforgalommal, hogy a weboldalak képes jellegű indormációit lebutítva, alacsonyabb felbontással továbbítja csak, ezzel is próbálva spórolni az egyébként igen szűkösre mért havi 5GB-os le- és feltöltéssel, egyúttal rengeteg bosszúságot okozva, mert a legtöbb oldalon olyan förmedvény minőségű képek, ábrák, fejlécek jelentek meg, hogy az már bántotta a szemet. Ezt orvosolni csak egy ctrl+f5 billentyűkombincióval lehet, amire az egész oldal újból betöltődik veszteségmentes képekkel és oda is a nagy nehézségek árán megspórolt adatforgalom. Egyébként csak ha egyszer meg akarja nézni az ember a gmail-es fiókját webes felületen (voda neten keresztül lehetetlen email-klienst használni, egyszerűen nem tudnak adni egy működő kiszolgáló címet...) az már majdnem 1 MB forgalmat generál... és még csak meg sem nyitottunk egy levelet sem.

A másik furcsaság a Firefox 3-voda mobilnet-iwiw.hu tengelyen húzódik. Ebben az együttállásban az iwiw elérhetetlen, egyszerűen egy hibás xml betöltésről szóló üzeneten kívül semmi sem jelenítődik meg a böngészőben. Jeleztem az iwiw-nek, de csak annyit mondtak, hogy tudnak a hibáról, meg hogy válasszak másik böngészőt. Köszi.

Mindegy, ezek a problémák már a múlté és bepótolom a kiesett párhavi sorozatmennyiséget. Van amerikai Little Britain, meg Heroes új szezon, meg egy rakat más jó show.