Nincs visszaút... (igaz, odaút sem nagyon)

Kezdjük azzal, hogy a Kőbánya-Kispesti BKV csomópont (alias KöKi) szerintem Budapest egyik szégyenfoltja volt már nagyon hosszú ideje. Az utóbbi években (mivel a városba menet és onnan jövet arra visz az utam) kezdtem egyre jobban utálni. A sűrű benzingőzt eregető rozzant buszok, a húgyszagú kukatelep a felüljáró alatti részen, a rikító színű, de már megkopott sárga épületburkolat, a nagy nyolcszögletű ablakok, a nyitható ablak nélküli folyosóján örökké égett olajszagot árasztó lángossütő meg a pörkölt hússzagos roggyantképű gyrosos, a sok naplopó meg mosdatlan hobó, a lépcső tetején álló szórólaposok, akik miatt még lassabban lehetett haladni, hiába akarta volna minél hamarabb átpasszírozni magát az ember ezen a múlt évezredből itt felejtett helyen, hogy addig ne is kelljen rágondolni, amíg legközelebb erre nem hozza a sorsa. Annyira utáltam, hogy sokszor a metróhoz közlekedő közvetlen busz helyett inkább egy hosszú gyaloglást választottam, hogy az Üllői úton felszálljak egy villamosra, ami a Határ útra visz, csak hogy elkerüljem. Arról nem is beszélve, hogy a reptérről busszal érkező turisták ezt látták meg először a városból... szép kis országimázs.

A 85-ös busz megállója, háttérben az idejekorán,
rejtélyes körülmények között megboldogult felüljáróval.
kép forrása: www.blog.hu/ki/kinot

Amikor nyár elején, az ott üzleteket működtető árusok, a BKV meg az önkormányzat közötti hosszú viták után nagy végre elkezdték bontani, miután egy "véletlenül" arra tévedt darus kocsi alulról felszakította a gyorsforgalmi út felett átívelő felüljárójának padlóját, kezdtem hinni, hogy akkor ez már tényleg a kezdet vége. Kiszolgálta az idejét. Brutálisan kettészakították a testét, de aztán hosszú hónapokig nem történt igazából semmi. Csak lezárták és "állapotmegóvó munkálatokat" végeztek rajta, szóltak a híradások.

Saját, mobilkamerás fotó, a 136-os busz megállójából.
Ez a mai állapot. A felüljárónak már nyoma sincs...
de a köpködővel felturbózott kaszinó meg a használt mobilos sincs már ott.

De eljött a múlt hét és vele együtt nagy lánctalpas munkagépek meg vaskerítés meg nagy sárgasisakos és -mellényes munkások. Komolyan mondom kéjelegve néztem egyik délután a buszon üldögélve indulásra várva, ahogy az egyik munkagép rendkívül ügyesen és a hidraulikus karjainak köszönhetően szinte bájosan finnyásan csipegette el darabról darabra a szerencsétlen, jobb napokat látott épületrészeket. Itt feltűnt egy darab a fánkos bódéból, ott meg egy másik a kürtős kalácsos üzletéből, a gyógyszertár utólag beépített, színben tökéletesen elütő, modernebb burkolatdarabjai ugyanúgy végezték, mint a közel három évtizede ott sárgálló üveggyapot elemek.

Szóval nincs visszaút. Már történelem. Helyette-mellette épül egy újabb bevásárlóközpont-buszpályaudvar-komplexum, közvetlen mellette az ország legnagyobb barkácsáruházával. Csak remélhetjük, hogy azok majd szépérzékkel jobban megáldott tervezők munkái lesznek és az emberek jobban fognak vigyázni rájuk és nem csak befogott orral meg félig behunyt szemmel fognak átrohanni rajta.

Hát ma nagyon ráértem...

...mert pályaműveket készítettem egy nyereményjátékra. A techline.hu-n hirdették meg és egy vadi új, $700-os Photoshop CS4 a nyeremény. Na, mondok, erre már jelentkezek én is. A feladat csak annyi, hogy fel kell nagyítani valamit egy képszerkesztő segítségével.
Eddig két képet szerkesztettem (ha lesz időm meg ötletem, akkor csinálok még). Az egyikbe egy bébit, a másikba egy kutyát helyeztem el méretarányaikban eltúlozva. Technikailag a bébit igazából kicsinyítettem, de ez mellékes, remélem majd a bírák is így gondolják.

Akkor itt közlöm a képeket (a két-két eredetit és a komponált végeredményeket), csak az érdekesség kedvéért néhány insider infót is közlök hozzájuk.

Az első kép egy óriásbébit ábrázol, aki a magaslaton lévő "járókájából" néz le egy kisvárosra. Egyébként a kisváros a skóciai Oban nevű település, ami leginkább a szeszfőzdéjéről és erről a Kolosszeum-szerű építményéről híres, amit mellesleg McCraig's Folly-nak hívnak. Már nem is emlékszem, hogy pontosan hogyan találtam rá, pár nappal ezelőttig nem is hallottam róla, be kell valljam. Jó messze, a skót felföldeken egy tengerparti részen van. Érdemes lenne egyszer élőben is meglátogatni... A bébi meg egy online bababolt katalógusában található. (Apropó, bababolt... az nem egy olyan hely, ahol babákat lehet venni...? :D )

Node, hogy egy kicsit elmerüljünk a részletekbe, a manipulált képben a legnagyobb kihívás az volt, hogy a bébi ruhája látszódjon az erődítmény falán lévő ablakrések mögött is. Szerintem jól sikerült. (A képre kattintva megjeleníthető egy nagyobb felbontású változat!)


A másik kép egyik alapanyaga is az Egyesült Királyságból származik - az építmény. A kutya fogalmam sincs kié, amikor rákerestem, akkor csak az volt a lényeg, hogy egy pisilő kankutyát ábrázoljon a kép...

Az építményt egyébként Broadway Tower-nak hívják és Angliában, Worcestershire megyében egy Broadway nevű falvacska mellett található. Érdekes egy kis története van: csak azért építették, hogy Lady Coventry megtudja, hogy a 35 kilóméterre lévő rezidenciájából vajon látható-e a kis magaslatra épült tornyocska... Látható, sőt a helyiek azt mondják, hogy tiszta időben 13 megyét is belátni a toronyból. Mondjuk biztos rémülten néznének, ha a képen lévő jelenet valóban megtörténne...

A szemfüles szemlélődő biztos észreveszi, hogy a kutyus póráza eltűnik a manipulált képen, és mivel az eredetin nem látszik a farka vége, azt is meg kellett igazítani.

Ha esetleg van további ötlet, amit megosztanál velem, szívesen veszem... Vagy valósítsd meg te magad! December 15-ig még lehet nevezni a nyereményjátékra, de a Photoshop CS4 nekem kell! :)

Én a képeket különben az ingyenes GIMP-pel készítettem... ami a régebbi Photoshop-ok egyszerűbb, nem kevésbé zseniális, de ingyenes alternatívája.

Total Blackout

Hétfő reggel. Korai kelés. Kibotorkálás a fürdőszobába, aztán ébredezés a gép előtt. Egyszer csak eszmélés, hogy a laptop mindjárt lemerül. Nincs áram a lakásban. Beugrik, hogy hetek óta ki van írva a lépcsőházban, hogy valamikor egész napos áramkimaradás lesz karbantartás miatt. Na, most van az a valamikor. Kapkodás, hogy mindent még el tudjak intézni, mielőtt teljesen lemerül a gép. Netezni tudok, mert van mobilnetem is, csak ha online vagyok, akkor vagy háromszor olyan gyorsan eszi az aksit a gép, mint ha nem. Telefonokat kéne intézni, de a kábeltelefon sem működik, mert ahhoz a modem csak árammal megy. A mobil is már csak percekig bírja, mert már előző este rinyált, mint egy zakkant tamagocsi, akit meg kell etetni, mert meghal ha nem kap dzsúszt. Nem baj, az mp3 majd megnyugtat az úton a városba. De nem, mert az aksiját fel kellett volna tölteni. Gyertyafényes zuhanyzás... még akár romantikus is lehetne... de nem az. Még jó, hogy alig van hajam, legalább azt nem kell megszárítani. Nem baj, legalább lesz időm megborotválkozni... vagy mégsem, mert a szakállnyíró sem fog működni áram nélkül, akármilyen szépen megkérem. Jól esne egy jó nagy csöbör forró tea. Ásványvíz és filter a bögrébe, bögre a mikróba... aminek tök sötét a kijelzője... meg én is... mármint sötét, merthogy még mindig nem esik le, hogy ha nincs áram, akkor nincs és kész. Utolsó pillanatban rohanvást zárom az ajtót... és reflexből hívom a liftet.... Hívnám a liftet... Rohanás le a lépcsőn. Kapuzár nem nyílik első gombnyomásra. Másodikra sem. Elő a kulcsot... és már kint is vagyok a szabadban... - Itt már tényleg nem érhet meglepetés, a busz nem árammal megy... - nyugtatgatom magam.

For a limited time only...

...úgy döntöttem, hogy egy kis ideig megjelenek személyesen a blogon. Aztán majd leveszem a képem, de most ilyen mókás kedvem van.
... észrevehető a hasonlóság :) ?
... meg most látom, hogy milyen jópofán összeintegetek Medvefejű Rumcájsz kollégámmal az oldalsávon.
Mindenkinek boldog halottak napját! ... hangozzék bármilyen morbidul is a dolog... milyen hülye dolog az, hogy kötelezően szomorkodni kell egy ilyen napon.

Spoke too soon...

Spoke too soon...

Leltár 2

1 db pislogó lámpa a fürdőszobában - már nem pislog... hosszú hónapok óta már nem kellett perceket tölteni a felkapcsolásával a héten... remélem így marad.
1 db dekorcsík a nappali falán - fent van, de le akar jönni... nem tudni, miért nem jó ott fent neki, mindenesetre vettem papírragasztót, hátha rá tudom venni arra, hogy ellenálljon a gravitációnak.
1 db mini ultratakarékos számítógép az USA-ból - az USA-ban van és ott is marad. Időközben vettem inkább egyet itthon: egyszerűbb volt (sok-sok szempontot figyelembe véve), bár nem fogom vele zöldebbé tenni a világot. Amit vettem az ugyan zabálja az energiát, de legalább jól muzsikál.
A magán(y)élet sem annyira magányos már, de...
a csap még mindig csöpög a fürdőszobában,
a postaláda zárhatatlan,
a számlák meg még mindig arra várnak, hogy valaki rendbe tegye őket.

Mindent egybevetve egész jó eredmény az előző leltárhoz képest.

It was beautiful

Szóval az este megint nagy koncertet láttam. James Blunt rittyentett oda egy hatalmasat. Ezek az angol zenészek azért tényleg tudnak valamit. Az úriembernek nemcsak hogy élőben is stúdióminőségű hangja van de vér profin kezeli a közönséget úgy, hogy a tenyeréből esznek... és kérnek még.

Volt közönség-megénekeltetés (nem égtünk le, mindenki tudta a szöveget), külön dühöngőbe rohangászós show (úgy látszik ez már-már kötelező show-elem, a Coldplay is eldurrantotta ezt a poént, mondjuk szerintem mindig bejön és valószínűleg a közönség inkább megilletődött ilyenkor, mint veszélyes), azt is megtudtuk, hogy a You're Beautiful klipjének végén nem a halálba ugrik előadónk, hanem találkozik a víz alatt egy sellővel (a kivetítőn továbbgondolták a klip koncepcióját, és ezzel kezdődött a dal - így már annyira nem is tragikus... ja és a "fucking high" frázist átengedte a közönségnek, hadd legyenek ők mocskosszájúak :) ), egy intésre síri csendet tud varázsolni egy teltházas koncerten, nem is egyszer (hogy a tökéletes énekhangja és az akusztikus gitár lehelet-könnyű sikálása legyenek az egyetlen hang a koncertteremben [Really Want You]), és hogy a No Bravery-t Koszovóban írta, mikor még ENSZ-katona volt.

Tökéletesen felépített dinamikájú set-list három eddig nem hallott számmal, kitűnő session-zenészek, szinte kifogásolhatatlan hangzás (ha nagyon figyelt az ember, egy jegy áráért kétszer is végig lehetett hallgatni a koncertet... egy kb 0,2 másodpercnyi időeltolással a visszhang miatt) és igazi közösségi élmény, kedveskedő gesztusok, "koszonom szepan", ígéret, hogy ide legközelebb is el fog jönni, mert annyira jól bántunk vele.

Ott leszünk. De legközelebb a szakállát is hozhatná.