Remind Me

Röyksopp.
Pont.
Van ám új lemez is (meg is lehet hallgatni itt, meg interjút lehet látni a két senor-ral, Torb Jorn-nal és Svein-nel itt), de legyen itt egy régi videó.

Mókás - vidám animáció... (még azt is megtudhatjuk, hogy hová tűnik a barnaság!!! :)
Elgondolkoztató - vajon tényleg ennyire kiszámítható / sablonos egy nagyvárosi élet?
Melankolikus - zene, ambience, színek...
Metropolita és technokrata - a városi élet minden kellékével.
És jó zene.

(A következő videó sajna csak kis méretben és felbontásban tekinthető meg itt. Azt mondja már meg nekem valaki, hogy a fenenagy Internetes szabadság közepette miért van az, hogy egyes videókat már a jútyúbon se lehet Magyarországról elérni?! Ja, és olyan magyarázatokat nem fogadok el, hogy üzleti érdekeket sért... Milyen üzleti érdeket sért egy hétéves videó, amikor a zenekar saját honlapján rádióminőségben elérhető a legújabb lemezük...?!)




A következőt meg nemrég találtam.
Egy svéd diák, bizonyos Tomas Nilsson, elkészítette a Piroska és a farkas "Remind Me"-s változatát a Linköping Egyetemen. Ugyancsak mókás, ügyes munka.
Josszórakást!
:)

(Ezt a videót meg érdemes teljes képernyős változatban nézni, mert HD minőségű)

Frakkin' Great Series Finale

Eljött ez a nap is... Tegnap este vetítette a Sci-Fi Channel a Battlestar Galactica sorozat utolsó részét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy médiatörténelmet írva - ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A sorozat frissítően új szemszögből mutatott utat a tévés sci-fi műfajnak: jó tévésorozathoz hűen karakterközpontú volt, de egyben dokumentalista jellegű űrcsatározásokat is mutatott, amik lepipálnak minden azelőtt (tévében ÉS mozivásznon) láthatót. Volt benne minden, ami egy igazi sci-fi elengedhetetlen kelléke... a ragacsos alieneken kívül. Csak címszavakban: technológiai fejlettség, az emberiség holokausztja, mesterséges intelligencia, űrhajók, űrcsaták, robotok (cylonok), társadalomkritika, vallás és tudomány viszonya (nem hasonlít valamire nagyon a fenit képen a szereplők száma és elhelyezkedése?), fricska és üzenet a mának. Ezt egy ideig komolyan nehéz lesz felülmúlni.

Aki esetleg lemaradt a dologról, a magyar AXN SciFi-n hamarosan elölről megnézheti a négy évadot. Ugyan a TV2 próbálkozott a bemutatásával, de ott másfél évad után valahogy érdektelenségbe fulladt - sokak számára érthetetlen módon. Jómagam ugyan már leszoktam a tévézésről... illetve csak azt nézek meg, amit én akarok és főleg akkor amikor én akarom, de ha nincs más módja akkor az AXN-en lehet pótolni a lemaradást. Tényleg érdemes.

Sőt! Jó hír, hogy a SciFi Channel úgy gondolta, hogy annyira masszív rajongótábort épített a sorozattal, hogy érdemes előállnia egy spin-off sorozattal is Caprica címmel. Az új sorozat dupla bevezető részének a DVD premierje pont ugyanaznap lesz, mint amikor megjelenik az új DM lemez... Mától számítva pontosan egy hónap múlva.

Come Back

Egy igazi stúdió-felvétel a készülő Depeche Mode lemezről.
Nem olyan zúzós mint a Wrong, hanem egy lassan hömpölygő, igen szép, egyszerű hangszerelésű dal.

Ha minden igaz, ilyen és ehhez hasonló csemegékkel lesz teli az új album full extrás (születési nevén: deluxe box set edition) kiadása.

Ja, és teljesen legális!
:)

Én megmondtam...

... méghozzá itt, hogy valahogy így hangzik az igazi zene, legalábbis szerintem.
A dalt tartalmazó album 6,8 millió példányban kelt el tavaly, ami azt jelentette, hogy a "Coldplay - Viva la Vida or Death and all his Friends" 2008 legnépszerűbb lemeze lett.

7 kategóriában nevezték őket Grammy-re, ebből hármat be is gyűjtöttek. Kettő díjátadás és az élő előadásuk alább láthatóak. Nagyon profik a srácok, örülök, hogy láthattam őket tavaly én is élőben.

Chris Martinnak édesen és nem véletlenül kilóg a köldöke a trikója alól, a többiek meg amúgy olyan rocksztárosan borostásak és Beatles-es Bors őrmesteres szerkóban feszítenek igen fessen. Jó rájuk nézni, na! :)

Akkor következzen a három kategória, amit megnyertek.

Song Of The Year - díjátadás



Best Rock Album - díjátadás



Best Pop Performance By A Duo Or Group With Vocals - ez a díjátadás nem szerepelt a televíziós változatban, de bebiggyesztem a "Lost & Viva la Vida" medley-t, amit előadtak a show keretein belül. A rap-es betét szerintem megbocsájtható baklövés volt. :)



És ezt nem hagyhattam ki...
Álljon itt egy alternatív klip a Viva la Vida dalhoz. Depeche Mode rajongóknak külön a figyelmébe ajánlom: a palástot viselő császkáló király-figura szerintem mindenkinek ismerős egy immáron 19-20 éves örökbecsűből... a klip végén még egy napozóágy is előkerül.



Hihetetlen mennyire nagy hatással volt az emberekre a dal. Végtelen feldolgozás született, egy szál zongoristától vagy saját magát kísérő hegedűstől kezdve, technós mixeken át egy egész szimfonikus zenekarig sok mindenkit megihletett ez a mindössze négy akkordból álló szerzemény. Az iTunes-os eladásokat például egy külön félperces klippel segítették elő.

Egyébként egy (számomra) nevesincs gitáros is úgy gondolta, hogy szeretne a sikerükben osztozni és beperelte a Coldplay-t állítva, hogy ellopták tőle a Viva la Vida dallamát. Érdemes rákeresni a tyúbon, Joe Satriani a fent nevezett zenész. Kétségtelen, hogy vannak hasonlóságok a két dal között, de az még nem jelent semmit, hogy ha két dalt egymásra kopírozunk, és nem hallunk disszonanciákat, akkor az a két dal egy és ugyanaz lenne. Egyébként a tyúbon más dalokkal is összehozták ezt a gitárost, ami legalább annyira (vagy annyira nem) hasonlít a dalához, mint a Viva la Vida.

Hát azt hiszem erről legyen ennyi elég is. Gratulálok annak, aki ide elért az olvasásban úgy, hogy megnézte a videókat meg a hivatkozásokat!

Csüsz.

Ez is Budapest

Nem vagyok hú de nagy lokálpatrióta, de azért vannak Budapesten olyan helyek, ahol felvillannak a szépség olykor nem is olyan halovány szikrái. Az alant sorakozó képek, ha jól emlékszem, január 25-én készültek, egy verőfényesnek induló, aztán kicsit komorba hajló vasárnap délután a kispesti Wekerle-telepen. (Érdekes, hogy háromféleképp is írják a nevet: kötőjellel, egy szóban és külön is... másképp mondjuk nem is lehetne...)

Régóta tervezgettem, hogy csinálok ott egy pár képet. Nem igazán tartom nagyra az épület-fotókat. Leginkább az építészek érdeme, ha jól sikerülnek a képek, bár biztos van rengeteg olyan szemszög, napszak, fényviszony, amire az építész vagy a várostervező sem gondolt, hogy milyen nagyszerűen fog kinézni... Meg jól el is lehet szúrni a képeket, ha amatőr módon, csak rábízzuk magunkat a gépünk automatikus generál beállításaira. Szóval a következő fotók nem művészi jelleggel készültek (főleg azok, amiken az ég egy kiégett fehér folt...), csupán dokumentációk, kéretik őket így is kezelni. Mindezek ellenére az én kedvencem a perspektivitást kiemelő, narancssárga-házas kép. Mindjárt itt az első képen a szemétlerakást tiltó tábla melletti megboldogult, kiszolgált fenyőfa azért érdekes téma is lehetne... :)








És végül a Google Earth jóvoltából íme madártávlatból a telep. Ha szereted a labirintusokat, akkor mindenféleképp látogasd meg a helyet térkép vagy GPS nélkül. Annak ellenére, hogy szép rendezett rajzolatúak az utcák, garantált jó pár tanácstalan körbetekintgetés! Arra gondoltam, hogy virtuális rajzszegekkel bejelölöm a képek készülésének helyeit, de mivel nem emlékszem az összes kép pontos keletkezési helyére, nem akarván összezavarni a nyájas olvasót, inkáb ettől eltekintettem. Néhány képen azért láthatóak utcanév táblák kis segítség gyanánt.

Akárhogy is van, nagy nap ez a mai

Történt pár dolog az elmúlt napokban azért (ezekről kicsit később), de amellett már csak nem megyek el szótlanul, hogy ma iktatták be az első színes bőrű amerikai elnököt. Ez a nap is ott lesz a világtörténelem nagykönyvében, és ugyanaznap kisandris írt egy bejegyzést a blogjába. Ide, ni. Eszembe jutott a sok vita a jenkivel a politikáról. Négy évvel ezelőtt totál bolondnak tartottam, hogy a Bushra szavazott. A leginkább az zavart, hogy nem meggyőződésből, hanem tradícióból tette. Most meg azt mondják, hogy Bush a valaha volt legnépszerűtlenebb elnökként köszönt le a posztjáról. Ki tudja, most épp hol tartana a világ, ha már négy éve demokrata lenne az elnöke az amerikaiaknak? De nagy az ünnep meg a vidámság... és valahol a nagy vidásmágtól fél órányi autóútra ott ül a jenki és néz ki a fejéből. Hiányzik, no, pedig tudom, hogy vele se lenne jobb.

A múlt héten egyik pillanatról a másikra elkezdett hasogatni az oldalam. Rettentő mód beijedtem, mert azt hittem, hogy vakbélgyulladásom van. Anci éjnek évadján átjött hozzám, ő az, akire mindig lehet számítanom. Aznap éjjel nem sokat aludtam, de azt kiderítettem, hogy nagyon nagy valószínűséggel nem vakbél... (mi mindenre jó az internet). Ez másnap megerősítést is nyert, mert elmentem a dokihoz, ugyan addigra már teljesen elmúlt a fájdalom. Aztán közben eszembe jutott Zócsi is, hogy ugyan rettentő nagy sztorizó volt, a vakbél-műtétjétől nem mesélt az alatt a pár hét alatt, csak az maradt meg bennem, hogy mennyire fura tapintású volt a bőr a műtéti hegnél. Szia Zócsi! Remélem nem szomorkodsz nagyon, mert egy jó ideje te sem írtál a blogodba.

Apropó, blogok. Nem követek túl sokat, de meglepődve tapasztaltam, hogy néhány mást se csinál, mint körbeidézgeti egymást... A múlt héten kezdődött az utolsó etapja a Battlestar Galactica-nak és ugyanazokat a gondolatokat olvastam vissza az epizódról meg a keletkezéséről meg az értelmezéséről több blogban is. Meg van egy reklámokkal foglalkozó blog, ahol láttam egy belinkelt videót egy kotonlufinyuszikkal operáló reklámról, amit viszontláttam egy magyar scifi-szerző blogján... teljesen oda nem illő módon, aki ugyancsak szólt a BSG-ről is a blogjában... az már inkább volt odaillő. Szóval kicsit szemöldökhuzogattam.

Azt hiszem, mára ennyi... Ja, holnap kezdődik az új Lost-évad is... Ma meg neveztem a számlalottóra egy taxiszámlával. Olvastam a számlalottóról, hogy nagy kudarc, mert alig neveznek az emberek. Nem baj, annál nagyobb esélyem lesz nekem nyerni egy gurigát. Nem is lenne rossz. Meg csináltam magamról igazolványképet, hogy beletegyem az önéletrajzomba. Egész jól sikerült.

Szóval "barakobama, makakinjomama" ahogy egy elmés sztendupos kanyarintotta az új elnök nevéből csúfot űzve. Csüsz.

Jelszavak...

... kódok, bejelentkezési információk, azonosítók, bankkártya és mobil SIM-kártya PIN és PUK kódjai, kaputelefon-kódok, weboldal- és e-mail jelszavak és a kis fülemülém tudja még mik. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam már Dunát lehetne rekeszteni az efféle információkkal. Annyi van, hogy már képtelenség fejben tartani. Van olyan bankszámlám, amihez, írd és mondd, nyolc ilyen adattal kell rendelkezni (amiből az egyiket pl háromhavonta meg kell változtatni) hogy használni tudjam. Tudom én, hogy mindez az én személyes biztonságom érdekében történik, de azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy emberek, akit kicsit idősebb korukban értek el a PC-k, az internet meg a mobiltelefonok, mennyire elveszettnek érezhetik magukat ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Már évekkel ezelőtt megpróbáltam (néhányan azt mondanák, hogy eléggé batár módon) összegyűjteni ezeket egy helyre. Egy táblázatba. De folyamatosan bővíteni kell, az adatok cserélődnek, sokasodnak, bővülnek. Továbbá pl. hiába van a kaputelefon vagy a fénymásoló kódja egy táblázatban, mikor az nem elérhető egy adott helyzetben. Épp a napokban rendezgettem ismét a dolgot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mekkora információmennyiséget kell(ene) a fejünkben tartani. Egy ötoldalas, kategóriákba rendezett információkat tartalmazó táblázat kerekedett belőle.

Eszembe jutott egy Stephen King szösszenet a kulcsokról (hogy melyik könyvében olvastam, ne kérdezd), hogy egy ember életét sebészi pontossággal el tudják mesélni a kulcscsomóján levő kulcsok. Ugyanennek a modern változata az én kis táblázatom... amit hogyan is tettem biztonságossá? Hát titkosítottam... mivel mással mint egy szép hosszú, az angol ábécé betűit, számokat és különleges karaktereket tartalmazó jelszóval.