A tékozló fiú visszatér

Hanyagoltam több mint öt hónapig a blogolást. Nem éreztem indíttatást rá meg sok minden más is lekötött az utóbbi időben. Különben meggyógyultam a torokbajomból... nagyjából. Volt a nyáron pár olyan hét is, hogy asztmával kezelt 3 különböző tüdőgyógyász... Beletelt vagy két és fél hónapba a felépülés, és úgy érzem, a torkom sosem lesz már a régi, szóval nem volt kis csata. Hiányzik a kocogás, de ebben a hidegben nem merem megkockáztatni, sőt a térdeim is elkezdtek sanyargatni. Tisztára mint egy öregember... de elég a panaszkodásból.

Lassan, de biztosan visszacsordogáltak a melók is, most rendesen el vagyok látva vele, szerencsére.

Az elmúlt hónapokban ezek a dolgok kötöttek le:

The X Factor - hihetetlen profin összerakott és megkomponált danolászós tehetségkutató verseny. Jövőre a magyar RTL is megveszi a licenszt.

Saturday Night Live - Egy olyan műsor ami velem egyidős... Korszakalkotó komikusokat termelt már ki és legendás zenei fellépői voltak. Az idei szezon élvezeti értéke meglehetősen hullámzó volt, de azért volt pár igen mókás pillanat.

Family Guy - Igazi görbe tükör az amerikai fogyasztói társadalomról. Az amerikai "cartoon" (= karikatúra) legszórakoztatóbb és legszínesebb példája, szabadszájú, de nem mocskos mint a South Park. Az idei, nyolcadik szezon nyitóepizódja egyszerűen fenomenális.

The Big Bang Theory - Sitcom. Az idei már a harmadik szezon. Talán a 90-es években a Friends volt hasonlóan kedves és szórakoztató. Ez is bárgyú néha, de van benne jócskán intellektuális humor is. Meg állati jópofa pólók.

Stargate Universe - A Csillagkapu franchise legújabb szériája. Bevallom, engem sose rántott magával a sorozat, de ezt elkezdtem nézni. Rendesen meg is osztotta a közönséget, mert a legtöbb SG rajongónak "minden csak nem SG". Lehet, hogy nekem meg épp ezért tetszik. Kicsit Star Trek Voyager-es az alapszitu, de a kommunikációs kavicsok tényleg nagyon bénák.

Modern Family - Amerika felfedezte magának a mockumentary comedy-t. A BBC-s The Office amerikásított változatát már jó régóta sikeresek futtatják, így ideje volt már alkalmazni a bevált receptet más sorozatokra is. Ez hihetetlen mókásra sikeredett, egy kicsit megöregedett Ed O'Neil (aka Al Bundy a Rém rendes családból) és egy rendkívül mókás és hitelesen eljátszott gyerekvállaló meleg pár elviszi a hátán a sorozatot.

How Not To Live Your Life - Végre egy angol vígjátéksorozat. Ez is egy kicsit rendhagyó, mert amolyan "változatok egy szitura"-szerűen néha megáll a történet és felsorolnak pár kimenetelt, ahogy nem szabadna lereagálni a dolgokat. Természetesen nem élő közönség előtt felvett, röhögés-alákeverős. Mókás úgy is hogy nem "mondják meg" mikor kell röhögni... és szeret benne meztelenkedni is a pasi. Jó arc.

Parks and Recreation - Amy Poehler aki tavaly a Saturday Night Live-ból ment szülni, nem sokat pihent. Csinált magának is (minő meglepő) egy mockumentary-t. Az ál-reality sitcom egy kisváros önkormányzatának parkokkal és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó osztályán játszódik... és még így is sikerült belőle egy mókás és szerethető sorozatot csinálni.

Better off Ted - Nincs új a Nap alatt... Ez meg nem más mint egy gyorstüzelésű áldoku-szerű sitcom. De aranyosra sikeredett. Egy mindentudó és mindenható nagyvállalat mindennapjai az alkalmazottak és kisfőnökeik szemszögéből. Ebben is van egy szép bájgúnár...

Szóval ezek mennek. Más nem nagyon. Azóta se...

További kalandozásaim Fehérköpenyországan

Na akkor most jön a nyomozás. Ugyan mitől is volt ez az egész elájulás. Tisztára Ház Doktor.

Háziorvoshoz visszamentem a balesetin kapott ambuláns kezelőlappal, amin le van írva az eset meg hogy milyen kezeléseket kaptam. Koponyaröntgen, sebvarrás, tetanusz, kötözés. Azért elmeséltem én is. Megmérte a vérnyomásom, és K magas volt. Ja, és ott ültem a rendelőjében vagy negyed órát és K hideg is volt mert ezerrel ment a légkondi. Mindegy. Szóval beutalt neurológiára, szemészetre, kardiológiára és természetesen laborvizsgálatokra is.

Közben el kellett még menni a fogorvoshoz is, mert a félbetört fogam a zománca nélkül hiperérzékeny lett. Egy kis csiszolás (azt hittem összevizelem magam...), egy kis vakolás és most pont úgy néz ki, mint amit összefoltoztak. :/

Szóval neurológia: minden rendben, de azért egy EEG és egy MR vizsgálatra beutalt. Szeptemberre ( ! ), mikorra meglesznek a vizsgálatok és a leletek, mehetek vissza hozzá. A neurológustól hallottam először, hogy ugyan meg kéne már nézetni a tüdőmet, hogy kiderüljön miért is van a fulladás.

Kardiológia, EKG vizsgálat. Vérnyomás kicsit magas, de az EKG lelet teljesen rendben van. A kardiológus asszisztens is mesélt arról, hogy az egyik főnökének is vannak ilyen asztmás rohamai, meg hogy az mennyire ijesztő, de hozzá lehet szokni... :/

Szemészet: minden rendben. Az eséstől nem sérült a szemem. Sőt. Kb. másfél éve, mikor a jogsit újítottam, rosszabbul láttam, mint most. Az alsó sor akkor már nem ment. Most igen. Szóval egy kis látásjavító hatása legalább volt a dolognak. :)

Visszamentem a gégészetre is. Ott is ámuldoztak a bekötött fejemen, hogy velem meg mi történt. A torkom már csak egy kicsit gyulladt, de azért még leecsetelte, kb. a gyomromig lenyúlt a gézzel... majdnem megbánta. Aztán, miután újból tudtam beszélni (ezalatt azt kell érteni, hogy artikulálni a hangzókat, zöngésítés nélkül...) megpróbáltam előadni, hogy mivel lassan három hete volta először orvosnál a bajommal és azóta nem tudtam dolgozni és akkor nem vettek betegállományba, mert csak "macera lett volna" (idéztem a háziorvost), ezért most nekem kell külön kérvényezni, hogy visszamenőleg mehessen a betegállomány és be kell gyűjtenem a bizonyítékokat arról, hogy hol és mikor láttak el. Aztán, hogy mentse, ami menthető, a gégész ilyet szól "hát én azért csak beutalom a pulmonológiára". Köszi... így, már hogy harmadjára látott el ugyanazzal a panasszal. Ott helyben szinte fel is állított egy diagnózis a tőle idegen területen és azzal kaptam egy beutalót arra a helyre, ahol valószínűleg kezdenem kellett volna.

A következő történet a tüdőgondozóban játszódik. Élő közvetítés a belsőmből, sugárzó jókedv, fulladás, eszközhasználat okítás, elrettentő példák. Jöjjön, aki még bírja!

Tegnap nyomtam egy "reset"-et...

Valójában nem volt annyira mókás, mint ahogy az a címből következhetne. Igazából valószínűleg ettől közelebb még nem voltam ahhoz, hogy ne itt legyek, hanem egy összkomfortos felhőcskéről lóbáljam a lábam.

Lassan három hete küzdök egy makacs torokfájással-köhögéssel. Már többször is azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, de mindig sikerült valami miatt visszaesnem. Körülbelül négy nappal azután hogy a Depeche Mode koncerten bőrig áztunk végleg ledöntött a lábamról egy torokgyulladás. Lázam nem volt, de a torkom kapart. Gondoltam, kihordom lábon, évek óta nem győzött le semmiféle megfázás vagy influenza, amit leginkább szerintem annak köszönhettem, hogy tényleg rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettem, húst és állati eredetű táplálékot pedig volt, hogy egyáltalán nem, de legtöbbször is csak minimálisat. Ezzel tavaly év vége felé felhagytam. Valószínűleg leginkább lustaságból, de köze lehet annak is, hogy kicsit visszafogtam a költéseimet. Szóval ennek lehetett a folyománya, hogy egy egyszerű torokgyulladás tegnap majdnem megölt.

Figyelem! Továbbolvasás csak erős idegzetűeknek és saját felelősségre!!!

Életemben nem volt olyan köhögőrohamom, ami alatt asztmás típusú belégzéssel is meg kellett küzdenem. Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy a köhögéshez sok levegőre van szükség, főleg akkor, ha az ember fel is akar köhögni valamit, ami kikívánkozik. Az elmúlt két hétben leginkább beszélni sem nagyon tudtam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy levegőt tudjak kapni. Háziorvos látott, és két olyan gyógyszert írt fel, amit a betegtájékoztatók szerint egymással párhuzamosan NEM LEHET SZEDNI. Gégészhez kétszer mentem, kaptam antibiotikumot, torokecsetelést meg kanalas orvosságot, tehát lényegében ő is csak tünetileg kezelt. Hiába említettem meg ezeket az asztmás jellegű köhögőrohamokat.

Többször jött rám úgy, hogy már szédelegtem, annyira nem kaptam levegőt, aztán valahogy mindig megoldódott a dolog. Az elmúlt két hétben a legtöbb amit egyhuzamban tudtam aludni, az kb. két óra volt. Legtöbbször inkább le sem feküdtem, mert hihetetlen ijesztő dolog arra kelni, hogy nem kap az ember levegőt. Mindez múlt csütörtökre csillapodni látszott. Nagyságrendekkel ritkábban jöttek rám a rohamok, sőt már az éjszakát is 5-6 óra alvással csináltam végig. A pénteki napom szinte zavartalan volt, aztán szombat délutánra megint visszaestem. Ismét csak pár órás éjszakai alvás és megint egyre sűrűbb rohamok. Aztán vasárnapra megint csitulni látszott. Kora estig.

Ülök a tv előtt és érzem, hogy megint jön egy roham. Felpattanok, és elindulok a fürdőszoba felé. Aztán a következő vágás az az, hogy egy vértócsában ébredek az előszoba kőpadlóján. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de a vértócsa mérete és elhelyezkedése megdöbbentő volt. Amikor, meglepő hidegvérrel elkezdtem lemosni az arcomról a vért, egy alvadt vérdarabot is találtam. Ez sem keletkezik egy-két percen belül. Aztán megláttam a sebeket.

A homlokomon a bal szemem fölött középtájt két, egymástól alig pár milliméternyire lévő kb. négycentis nyílás tátongott egy lila, kb 8 centis átmérőjű kráter közepén. Aztán egy kisebb sebet is találtam a jobb szemöldököm fölött. Valamint a bal arcomon a szemem alatt és az orrom és a felső ajkam között is zúzódásokat. A nyelvemmel meg éreztem, hogy nincs minden rendben a számban sem, több fogamról kisebb darabok törtek le, a bal alsó metszőfogam pedig átlósan kettétört és csak a csonkja látszott.

Egyszóval rendesen összetörtem magam. Nem vagyok egy helyszínelő, de az eszméletvesztésem után térdre eshettem, onnan meg bal arccal a járólapra. Aztán snitt, nagylevegő és jött az említett "reset".

Mentők. Mentőorvos elképedt ábrázata, mikor megmutatom a sebeket. "Jó, akkor tessék jönni!..." Elsősegély a kocsiban, baleseti sebészet. Hordágyra fel, vérvétel, tologatnak ide-oda, mennyezeti lámpák úsznak a látóteremben, koponyaröntgen fentről és oldalról, sebvarrás (minden egyes szúrást és öltést tisztán éreztem, a doki még egy kis viccet is eleresztett a szabás-varrás közben, valószínűleg tesztelve a tudatállapotomat) aztán végeláthatatlan várakozás a laboreredményekre. Az ambuláns ellátás természetesen hibás névre állították ki. "... A beteg térben, időben orientált..." És még búcsúzóul behúztak egy gyors tetanuszra is. De aztán csak hazakerültem úgy éjfélre, két bazi nagy kötéssel a fejemen.

Mit ne mondjak, meglettem volna a fenti élmények nélkül. "Reset" megvolt, remélem, hogy a sok spyware meg működést lassító gonosz szoftver is törlődött. Köhögök még kicsit, meg a letört fogammal nem kellemes az evés-ivás. Mindenesetre azt hiszem, épp itt az ideje visszaállni az egészséges kajákra. Meg másra is.

Erre az estére aztán érdemes volt várni! - szubjektív koncertbeszámoló

A night that was well worth waiting for.
Depeche Mode - Tour of the Universe - Budapest, 2009

Tegnap este látogattak meg minket a basildoni skacok. Micsoda este volt!

Június 23, este fél kilenc körül. A remény megvan az összegyűltekben, hogy talán mára már eleget esett, de azért szokatlanul hamar sötétedik.

Jó hangulatú feszült várakozás, tevés-vevés a színpadon a hihetetlen rossz hangtechnikájú, amúgy jobb sorsra érdemes Zagar előzenekar után. Aztán pár perccel 9 után a húrokba csapnak a fiúk.

Az új lemezről arcpirítóan kevés számot játszanak (szám szerint ötöt, azokat viszont páratlanul szépen), inkább biztosra mennek és kiszolgálják a jónépet a régi nagy numerákkal. A koncert érzelmi és technikai csúcspontjai egészen meglepően alakultak. Hihetetlenül jól szólt a legújabb kislemez, a Peace, Dave pedig egészen megdöbbentően szívhez szólóan énekelte a Precious-t. Nem álltunk messze tőlük, de így is sokat segítettek a kivetítőkön látható közeli élőképek. Egészen drámai módon énekelt. És hál' istennek tisztán és nem elnagyolva.

A hangtechnika döbbenetesen jó volt - mikor a mély, öblös hangok hallatán nem csak a dobhártyád, hanem az egész tested beremeg, de torz hangot egyszer sem hallasz, na akkor lehet profi hangosításról beszélni. A kivetítők már megszokott tűéles képe tökéletes volt, az ott futó Anton Corbijn filmecskék is jópofák voltak, de fura módon a Strangelove kicsit túlfűtött leszbi jelenetét mintha cenzúrázták volna. (A zenekar amúgy arra szánt még egy kis időt, hogy a Ludwig múzeumban megnézze az épp még futó Corbijn kiállítást... amit nekem volt szerencsém épp a múlt szombaton látni.)

Martin csak két számmal szólózott. A Jezebel-t már zuhogó esőben adta elő, a Question of Lust pedig egy szál zongorával is hihetetlenül ütős tud lenni még 23 évvel a megjelenése után is. Dícséretére legyen mondva, hogy a szakadó eső ellenére kijött ázni a kifutóra egy kicsit a néppel. Ezt megtette talán kétszer Dave is, de túlzásba, érthető okok miatt nem vitte. Együttérzőn kérdezgette a közönséget, hogy velük vagyunk-e még?

A Never Let Me Down Again rituális karlengetős őrületét most már nagy végre én is kiemelt állóhelyről élhettem át. A Waiting for the Night pedig egyszerűen döbbeneteset szólt a koncert legvégén az utolsó ráadás utolsó számaként, mikor az egész stadionnyi 35 ezer ember lélegzetvisszafojtva hallgatta a dalt úgy, hogy még az eső kopogását is lehetett hallani. Ilyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak.

Szóval akkor is megérte, ha az énekléstől (ordibálástól) meg az esőtől (bőrig ázástól) fáj a torkom, meg beállt a nyakam. Hiába no, nem vagyunk már napos csibék.

Holy Shit! - Most akkor mi van!?

Tényleg csak kapkodja az ember a fejét. Nemrég olvastam, hogy Angliában azt mondják a buszok oldalán a plakátok, hogy "There's probalby no God, so stop worrying and enjoy your life" - azaz, "Valószínűleg nincs Isten, hagyd hát abba az aggódást és élvezd az életed". Megyek gyanútlanul a postára és mit ad isten (hahaha) ezt látom a helyi busz farán: "Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk." meg egy webcímet.

Hát azon lehetne vitázni, melyik kampány az elfogadóbb vagy támadóbb jellegű, melyik sérthet több embert vagy épp melyik kínál a problémákra megoldást és a kérdésekre választ. Melegként én inkább az ateista megközelítést tartom magamhoz közelebbnek állónak. És NEM azért, mert féktelen tivornyákon veszek részt minduntalan (aki ismer, az tudhatja, hogy mi sem állhatna tőlem távolabb), hanem mert egyszerűen semmi bizodalmam az intézményesült vallásban és tökéletesen hipokratának, kirekesztőnek, gyűlölet és félelemkeltőnek tartok minden megnyilvánulását.

Nemrég, épp e kapcsán gondolkoztam el a magyar nyelv találékonyságán. A képmutatást milyen szólással is fejezzük ki? Bort iszik és vizet prédikál. Nem kell IQ bajnoknak lenni, hogy rájöjjön az ember, honnan is ered ez a szólásunk... A vallás által megfélemlített kisember visszaüt az elnyomójának... egy szólás erejéig legalábbis.

Ha valakit kicsit mélyebben érdekel a dolog, az angliából indult kampányt ezen a honlapon lehet nyomon követni, a magyar ellenkampányt meg ezen. Érdekesség, hogy ugye a BKV-s közlekedési eszközökön pénzbe kerül a hirdetés. Abból meg bevétel folyik a BKV-nak. De miből finanszírozzák ezt a kampányt? Természetesen adományokból, amit a honlapon gyűjtögetnek... meg, gondolom, a vasárnapi szeánszokon. Természetesen az ateista kampányt is adományokból pénzelik, de azért az mégis mókás, hogy a gazdasági válság súlytotta, istenfélő, magyar kisemberek pénzelik a BKV-t, sőt, mint olvasom, a vallásos ellenkampányt a magyar szervezők ki akarják vinni Angliába is, természetesen azt is a honlapon gyűjtött pénzből. Szóval van itt tőkeerő, nem kell félni!

Egyébként a világ legnagyobb és legpofátlanabb átverése a magyar ATV-n is játszott, amúgy a CBN amerikai tévécsatorna által készített tévéműsor, a "The 700 Club". Ha kedved van röhögni (vagy épp szörnyülködni) a sok, jobb szó híján, birka vakhitű amerikain, érdemes belekukkantani... Csak nehogy téged is beszippantson a gépezet! Mert az egy dolog, hogy ha az ember szomorkodik vagy rossz passzban van, de akkor sem csak egy üdvözítő megoldás létezik... ugye, móki?

A bejegyzés írása közben olyan sok dolog jutott eszembe, hogy inkább szétdarabolom több részre. Szóval, hamarosan jönnek a többiek.

Home

Holnap lesz a világpremierje egy nagystílű, látványos, megrázó, elgondolkodtató és a remények szerint cselekvésre ösztönző dokumentumfilmnek, a Home-nak. A rendező, Yann Arthus-Bertrand, 2004-ben már csinált egy hasonló filmet. A Home egy non-profit film, ha jól tudom, az első, ami legálisan, teljes hosszában elérhetővé tesznek a youtube-on . Itt a trailer. (Érdemes a HD változatot megnézni teljes képernyőn) Holnaptól pedig a teljes filmet itt.



Magyarul:

Az élet.
Az univerzum csodája, ami körülbelül 4 milliárd éve keletkezett.
Mi, emberek, kürölbelül kétszázezer évvel ezelőtt.
Mégis sikerült megzavarnunk azt az egyensúlyt, ami az élethez
elengedhetetlen.
50 év, egy emberöltő alatt, a Földet drasztikusabban átformáltuk, mint az
összes előző generáció együttvéve.
Tudjuk, hogy a megoldások már léteznek.
Mindnyájunknak hatalmunkban áll megváltozni.
Mire várunk még?

Hippy dal, Laurie módra

Ez a felvétel megint egy gyöngyszem a Saturday Night Live c. tévéshow-ból. Hugh Laurie, akit az USA-ban csak leginkább mint House dokit ismernek, előkapott egy gitárt meg egy szájharmonikát, leporolt egy közel húszéves dalát, amit még valamikor a '90-es évek elején az "A Bit of Fry and Laurie" c. angol humorshow-ban adott elő és hülyére vette az amerikai közönséget egy blődli-ál-hippy dallal. Bírom a fejét, de komikusként mondjuk a Fekete Vipera sorozatban Rowan Atkinson és Stephen Fry oldalán valahogy nekem sokkal szimpatikusabb és szórakoztatóbb, mint egy morcos amcsi dokiként.

Következzen akkor a dalocska az SNL-ből, amiben ő volt a vendégműsorvezető és rendesen megvillantotta a komikusi vénáját jó néhány jelenetben. (Megvan az egész, ha valakit érdekel... ;)... sőt megvan az említett angol humorshow mind a négy szezonja is!) Páran biztos megdöbbentek, mikor megszólalt a saját akcentusával. Ugyanis odakint úgy tekintettek rá a sorozat kezdetekor, mint egy amerikai színészre, mert a tévésorozatban amerikai akcentussal játszik. A dal - jó hippy dalként - ugyancsak amerikai akcentussal van előadva. Íme.



(itt a dalszöveg is... ma nem akartam rávarázsolni a videóra feliratként... babramunka nagyon):

Hugh Laurie - Protest Song
Well, the poor keep getting hungry and the rich keep getting fat
Politicians change but they're never gonna change that.
Girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

Well, the winds of war are blowin' and the tide is comin' in
Don't you be hopin' for the good times because the good times have already been.
But, girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

It's so easy to see
If only they'd listen, to you and me.
We got to... as fast as we can
We got to... every woman, every man
We got to... time after time
We got to... vodka and lime.

Well, the world is gettin' weary, and it wants to go to bed
Everybody's dyin', except the ones who are already dead.
Girl, we got the answer, starin' us right in the face
All we gotta do is...