A második ok

Jöjjön a második idézet a könyvből.

2. A másik kívánatos vonásai

Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.

Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.

Az első ok: hasonlóság

Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.

1. Hasonlóság

Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.


Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.

Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.

Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.

Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető

Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.

A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.

Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.

Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.

Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:






Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.

Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.

Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.

Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!

Discomgoogolation

...akkor most még egyszer utánam (egy-két-hár) disz-kom-gú-gö-léj-sön.

Na, mit tetszenek szólni? Ezt a szót nemrég alkották a nagy tudós emberek. Azon szorongásos idegállapot kifejezésére találták ki, amikor az ember stresszel amiatt, hogy nem jut internet-közelbe, nem tudja megnézni az e-mail-jeit, nem tud egy kattintásra információhoz jutni.

Ha valakit érdekel, honnan származik a szó, akkor itt egy kis segítség. Van egy ilyen angol szó, hogy discombobulate, ami annyit tesz: frusztrál, összezavar, felzaklat. Ebbe még jól beletömködték a legismertebb keresőmotor nevét és már kész is az új szó, amivel emberek tömegeit lehet ijesztgetni.

A szót egy YouGov nevű szervezet felmérése során alkották, amely felmérésből néhány beszédes, érdekes adat következzék itt.

A Reuters cikke szerint a megkérdezettek 76%-a nem bírna internet nélkül élni. 44%-uk kényelmetlenül érzi magát akkor, mikor a szolgáltató hibájából vagy gépösszeomlás alkalmával nem fér internethez. 27%-uk ilyenkor konkrét stressz-tüneteket produkál, mint például megnövekedett agyi tevékenység és pulzusszám. Több, mint a felük napi 1-4 órát tölt az interneten és 19%-uk több időt tölt a neten szörfözve, mint a családjával.

Az tény, hogy valójában nem sok minden tud versenyezni az internettel - legalábbis ami a tájékozódást, információszerzést, vásárlást, szórakozást, kapcsolattartást vagy épp a párkeresést illeti. De lehet önmegvalósítani, világba kiáltani és még ki tudja mit. Az, hogy mindez ennyire koncentráltan jelentkezik egy dolog kapcsán, még jó hogy stresszeli a jónépet, ha megvonják tőle. De most már azt is tudjuk, hogy neve is van.

Ötletek, hogy hogyan nevezzük ezt magyarul? Talán találjunk ki rá egy ál-latin szót? Diszkomgugoláció? Más ötlet?

Felkerültem a listára...

Szóval egyszerűen beírtam a blogom címét a gugliba, csak úgy, kíváncsiságból. És lőn, a gugli megtalálta a saját maga üzemeltette blog-szolgáltatásában ezt a blogot. Ebben még nincs semmi különös, mert ugyebár ezért vannak a keresőmotorok.

De...

Továbbnéztem a találatokat, és meglepetésemre felfedeztem, hogy a blogom listázva van egy meleg linkgyűjtemény blog-rovatában. Mondok, ez fura, hisz egyrészt még csak alig egy hónapos a kicsi (szülinapi bejegyzés itt), másrészt nem hittem volna, hogy csupán a tartalom alapján ez a blog a meleg blogok sorába tartozik. Az egy dolog, hogy a szerzője a homokos tengerpartot jobban szereti a sziklás-bokrosnál... ; )

Félreértés ne essék, nem bánom a dolgot, sőt egy kicsit legyezgeti is a hiúságom ami történt, viszont szeretném megtudni, hogy kinek köszönhetem. Mondjuk van egy sejtésem, és ha már van itt ilyen, hogy megjegyzés-funkció (ami eddig összesen kétszer használódott), akkor kérem, jelentkezzen a jótevőm...

Mostantól egy kicsit komolyabban fogom venni a dolgot, elvégre már listázva vagyok, ki tudja, ki fia-borja téved errefelé. Az már csak mégse járja, hogy holmi hevenyészett irkafirkával találkozzon az idelátogató. Mint ez itt. Hihi.

Legyen ünnep...

... a mai nap. A figyelmes szemlélődő észrevehet egy apró, de annál jelentőségteljesebb változást a kedves naplómban.

Szereltem egyet rajta. Megajándékoztam egy látogató-számlálóval és most mint büszke apa, gondoltam, publikálom a tettemet. (Munkafázisok: webkutatás, válogatás, regisztráció, konfigurálás, kódgenerálás, elrendezés-módosítás, java script beillesztése... )

Jubilálunk, ugyanis. Ma vagyunk egy hónaposak.

Jól van már! Valakinek csak ez jut, na.

:)

"... akkor ide beírom, hogy meghalt."

A fenti mondat ma délután hangzott el a kecses, vonalas telefonkészülékem hallgatóján keresztül, nekem címezve.

Annyira felbőszültem, hogy csak lecsaptam a kagylót - mint minden egyes kéretlen telemarketing hívás után - és csak azután esett le, hogy mit is hallottam. Az előzmények valahogy így hangozhattak el - a hívó fél és a szolgáltatás neve persze nem pontos, mert már az első szavak után kezdett a fejem vörösleni, nem arra figyeltem, hogy adatbiztos módjára rögzítsem az elhangzottakat, de meglehetőst hasonló információk értek hozzám a telefonon keresztül.


- Jó napot kívánok! Gipsz Jakabot keresem.

- Én vagyok az, tessék. (Persze mondanom sem kell, hogy nem Gipsz Jakab a becsületes nevem, de a blogomat szeretném, ha az anonimitás jótékony fátyla fedné.)

- Üdvözlöm, Gipsz úr. Kissné Erdélyi Jolánka, Joli vagyok és a Plömplöm Kft. nevében telefonálok. (Már az is ritka, ha egy ilyen hívásban ennyi adat elhangzik a telemarketinges szájából... Ezen a ponton kezd nálam felmenni a pumpa, és van mikor már ilyenkor lecsapom. Lehet, hogy ma jó napom volt, mert van mikor szeretek elszórakozni a hívókkal, megnézni mire, hogy reagálnak.) Egy utazás-bemutatóra szeretném Önt és kedves feleségét meghívni... (Itt már közbevágtam, hadd spóroljunk az idővel, pénzzel, erőforrással, energiával)

- Köszönöm szépen, ne is tessék folytatni, nem érdekel az ajánlat. (Ha utazni akarok, akkor megszervezem magam az utat, bemutatókra meg elvből nem járok... tettem volna még hozzá, ha nem sajnáltam volna a levegőt is, amit ezért pluszban a tüdőmbe kellett volna szívnom, valamint az izommunkát, amivel a fenti szavakat kimondandó a hangképző szerveimmel kellet volna elvégeznem. Inkább emígy folytattam: ) Viszont, ha megkérhetném, ezt a telefonszámot töröljék az illegálisan létrehozott adatbankjukból.

(Egy leheletnyi hosszúságú hezitálás után...)
- De hát ezeket a számokat vagy tizenöt cég használja. A többiekért nem vállalom a felelősséget, de akkor ide beírom, hogy meghalt.

- Lekötelez - mondtam volna eléggé idétlenül, ha már előtte nem lendült volna a karom arra, hogy a kagylót visszahelyezzem a készülékre. Így csak annyi maradt, hogy hülyén meredtem a telefonra és valami olyasmi járt az eszemben, hogy azért ennyire drasztikus megoldásra sosem gondoltam volna. Nomeg, hogy hiába haltam meg, attól még a hétvégi rendszerinti 2-3, utazási szokásaimról, egészségügyi állapotomról, sörfogyasztási szokásaimról érdeklődő vagy ingyen vacsorát, számítógép-kezelői és angol tanfolyamot ajánló hívás azért még be fog futni. Ha felveszem egyáltalán a kagylót.