2008. október 2., csütörtök

A nyolcadik ok

Következzék a sorozat nyolcadik része. Ez sem lesz túl hosszú.

8. Készen állás egy új kapcsolatra

Van néhány érzelmi állapot, ami fogékonyabbá teszi az embert a szerelemre. Ha épp alacsony önbecsüléstől szenvedünk amiatt, mert partnerünk elhagyott minket, készek vagyunk "visszakézből" belépni egy új kapcsolatba. Vagy akár más okok miatt átmenetileg megcsappant önbecsülést is tud enyhíteni egy új kapcsolat. Itt újból felmerül a szükség, de ezúttal a szükség inkább a kapcsolatra magára irányul, nem pedig arra, amit esetleg magával hozhat.


Hát igen. A jó öreg "kutyaharapást szőrével"... Nem sok jó szokott kijönni belőle. De lehet, hogy csak én voltam sokszor rossz időben, rossz helyen... Az mindenesetre való igaz, hogy megkönnyíti a szerelmi kapcsolat kialakulását, ha mindkét fél független, és kész arra, hogy mindenféle zavaró tényezőktől mentesen ("ex"-ek, "wannabe"-k vagy "maybe"-k nélkül) új kapcsolatba tud lépni.

2008. szeptember 30., kedd

A hetedik ok

Itt a hetedik pont a sorozatból. A nagyján már túl vagyunk, mégis jöjjön egy evidencia, az idézet is egészen rövid lesz.

7. Sajátságos jelek

Az ember szerelmének tárgya bírhat olyan különleges jellemzővel, ami egy szokatlanul erős kezdeti vonzalmat alakít ki. Ilyen lehet például egy vonzó hangorgánum vagy egy testi jellegzetesség, mint az arc, a szemek vagy a testalkat. Ilyen esetekben beszélhetünk az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenségről.


Sokat ezen talán nem is kell magyarázni, annyira magától értetődő. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy hál' istennek ahány ember, annyi ízlés. Meg hogy nem kell ahhoz adoniszi adottságokkal rendelkezni, hogy valaki az emberbe beleszeressen, bármit is akarnak elhitetni velünk a reklámok meg a színes magazinok... vagy éppen a pornófilmek.

2008. szeptember 25., csütörtök

A hatodik ok

A szerelembe esés okait bemutató sorozatban elérkeztünk a hatodik okhoz.

6 Izgalmi állapot és a szokatlanság érzése

A szituáció, amiben az ember egy potenciális szerelmi partnerrel találkozik, nagy hatással lehet arra, hogy kialakul-e vonzódás kettejük között. Ha az ember maga a szituáció által kiváltott izgalmi állapotban van, akár negatív értelemben is, annak pozitív hatása lehet a vonzalom kialakulására. Például a veszély e jelenség egyik közismert példája.
[...]
Jól ismert tény, hogy pároknál, akik fizikai veszélyt éltek át együtt, például egy autóban utaznak mikor az balesetet szenved, a kötődés gyorsan és erősen kialakul.

Ez utóbbi példa ismerős lehet sok helyről. Hirtelen a Speed című film ugrott be Keanu Reeves-zel meg Sandra Bullock-kal, ahol a két főhős egy lefékezhetetlen buszon együtt száguldozik, majd persze egymásba esnek. De az úgynevezett Stockholm-szindróma is eléggé közismert, mikor egy túszdrámában a fogvatartottakban a szeretetet érzése alakul ki fogvatartóik iránt. Meg ha a hullámvasútra viszed a kedvesed egy randin, az is be tud válni... Azt nem tudom, hogy pl. horror-filmmel működik-e? Főleg pasik között :).

2008. szeptember 24., szerda

Éljen az élet!


Vagy ahogy Coldplay-ék mondják mostanság: Viva la vida.

Hát mi tagadás, a ma esti koncert ott van a három legjobb között! Egyszerűen kitűnő show-t szolgáltattak a népnek. Természetesen a legnagyobb számok ott voltak a playlistben (kivéve a Trouble-t, ami nekem kicsit hiányzott), meg Chris Martin elpuffogtatta az összes lehengerlő allűrt a betanult magyar mondatokkal (nagyon helyes volt, a közönség persze imádta is érte), de több olyan dolog is történt a koncerten, amilyet én még nem láttam. Két dalt például úgy adtak elő, hogy a színpadról leszaladtak és a dühöngő közönségén keresztül felcaplattak a tribün egyik középmagasan lévő közlekedő részére és ott álltak neki danászni. Még egy folk dalt is előadtak. Tökéletes hangostással. Itt ki is derült, hogy a dobos hihetetlen jó hanggal rendelkezik. Lehetett hallani remixeket a koncert pihenős részében, de ami a legnagyobb benyomást keltette, az az, hogy egy daluk szövegét átköltötték úgy, hogy aktualizálva legyen a koncert budapesti helyszínére. Ami még örvendetesebb tény, az az, hogy nagyon sokan észre is vették és üdvrivalgással köszönték meg a dolgot. Volt egy dalban dobgép is (érdekesen hatott a nagy élőzés közepedte) meg olyan is, hogy egy szál zongora-ének (The hardest part - mit ne mondjak, megindító volt), konfetti eső meg vetített tüzijáték - "panem et circenses"... szóval volt minden, mi szem-fülnek ingere. Bármerre utánuk mennék, hogy megnézzem megint... Azt hiszem, a dvd-verziót amint megjelenik, beszerzem... És az oázós rész a viva la vidából nem csak nekem tetszik. Többezer ember a koncert végén spontán énekelte. Igazi közösségi élmény volt.

Itt egy kis ízelítő arról, hogy körülbelül hogy is hangzott és nézett ki a koncert.

Na, megyek is és hallgatok egy kis muzsikát, nehogy elfelejtsem egyhamar az esti élményt. Éljen soká az élet!

2008. szeptember 21., vasárnap

Az ötödik ok

Íme, elérkeztünk a kurzus feléhez, jöjjön hát az ötödik ok. David Levy könyvéből fordítom továbbra is az idézeteket. Fontosnak tartom megint leszögezni, hogy ezen idézetek nem feltétlenül tükrözik a saját véleményemet, inkább gondolat- és vitaébresztőnek szánom a közlésüket.


5. Szükségletek kielégítése

A szerelembe esés egyik legfontosabb oka a szükség - szükség az intimitásra, a közelségre, a szexuális kielégülésre, a családalapításra. Néhány esetben ez a szükség a mások általi elismerésre való vágy - vágy egy megemelkedett státusz iránt, amit azzal nyer el az ember, hogy megszerzett egy igazi "trófeát". Így mikor valaki azt mondja "szeretlek", lehet hogy épp azt érti ez alatt, hogy "szükségem van rád"; tudatalattija ezzel próbálja palástolni "szerelme" tárgya felé kialakult érzésének igazi okát.


Az egyik dolog, ami nekem szemet szúrt ebben a pontban, az a család. Mármint az már régen rossz, ha csak és kizárólag a szexualitás vezérel egy szerelmet, de ugye itt nem is erről van szó... ez csak egy a tíz ok közül. A család viszont, jómagam meleg ember lévén, már más tészta. Biztosra veszem, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy eljátszogatunk a család gondolatával, de az előző pontban említett társadalmi elvárások folyományaképp, inkább elhessegetjük azt. Szomorú dolog ez, akárhogy is van. Nemrég olvastam egy interjút Havas tanár úrral. Felment beszélgetni egy meleg pornóproducer lakására. Elmondása szerint a legmodernebb berendezési tárgyak, bútorok vették körül, házigazdája mégis arról beszélt, hogy mindazok semmit sem érnek, úgyis "egyedül fog megdögleni", mert nem lesz mellette senki, gondolván ezzel a családra és/vagy egy társra. Nem feltétlenül gondolom ezt így, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy társa, akit meg is talál, ha nagyon akarja. A gyermeknemzés problémájra pedig vannak alternatív módszerek is. Minden megoldható, ha van rá szándék. If there is a will, there is a way.

A másik meg ez a trófea-dolog. Van benne valami, de kicsit erős. Szerintem igenis jó érzés, büszkeséggel telíti el az embert, ha párját "mutogathatja", csak akkor válik visszássá a dolog, ha csak ezért hódította meg a párját. Persze az már rég nem szerelem, és megint ott tartunk, hogy ez csak egy a sok ok közül.

2008. szeptember 18., csütörtök

A negyedik ok

OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.

De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.

4. Társadalmi hatások

Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."


Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.

2008. szeptember 11., csütörtök

Zene, zene, zene

Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...

De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.


Melee - Built to Last



Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"

And now for something completely different...

Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.

Röyskopp - What else is there



Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.

Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)