Bundáskenyér à la Bub - a.k.a. bubdáskenyér :)

Mikor elindítottam a blogomat tavaly augusztusban, nem hittem volna, hogy ilyen bejegyzés is szerepelni fog rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy sok hasonló fogja követni... bár ki tudja?

Műfajilag talán az "ételfotó" címke a legmegfelelőbb hozzá, bár kétségtelen, hogy olyan nagy nekikészülést nem rendeztem neki: a tojások feltörése és a készre retusált kép elkészülte között 47 perc telt el a naplófájl szerint.

A történet:
Vasárnapi reggeli, ágyba szervírozva.

A "menü":
Csirkemell-sonkával és sajttal töltött bundás kenyér (alternatív helyesírással: bundáskenyér) salátalevélen, roppanósan friss zöldségekkel körítve, gőzölgős gyümölcsteával, kora nyári reggeli napfénnyel szervírozva.

A fizetség:
Kedves mosoly, puszi, visszabújás az ágyba. Ezen még dolgozni kell kicsit...

Egy kicsit maga a kompozíció még valószínűleg kiforratlan, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg sebtiben készült. Ilyenkor lehet ráfogni a dologra, hogy "rusztikus" :)
Az utómunka viszont elég jól sikerült szerintem, idillikus, kicsit szürreális ragyogás, ami fehér, az hófehér, ami színes, az szépen ki van emelve, szerintem az rendben van.
Kifejezetten jó mozzanat a sajt kicsordulása, ami teljesen spontán történés, bár megmondom őszintén, reméltem, hogy valami hasonló fog történni a képen. Sikerült. Annyira szerencsésen, hogy a képen látható állapot már nem változott, a sajt ekkorra már valószínűleg ki is hűlt.

Jó étvágyat hozzá! A puszit, a mosolyt meg a visszabújást meg türelmetlenül várom.

Ösztönző (leginkább magamnak)

Besenyő Pista bácsival élve, "Itt van a jó időkor!" :)

A múlt héten megint elkezdtem kocogni, az óraátállítás és a kellemes hőmérséklet együttes hatására tűnik elfelé a búskomor téli hangulat.

Találtam egy érdekes cikket az [origo]-n, amiben azt fejtegetik, hogy már a kis mértékű elhízás is akár évekkel lerövidítheti a várható élettartamot és különféle betegségeknek teszi ki az embert.

BMI (testtömeg-index) kalkulátor is van benne. Mármint a cikkben. Ez alapján kiszámoltam, hogy az ideális testsúlyom a 63 és 78 kilós tartományban van. Ha ennek a közepét veszem, akkor kb. 71 kiló lenne a lehető legoptimálisabb testsúlyom.

A normális BMI 22 és 25 között van. A jelenlegi BMI-m 26.8, ami ugyan nem sokkal több, mint a normális felső határa, de a cél a 22,7 (ez felel meg a testmagasságomhoz rendelt optimális 71 kilónak). Ha viszont a normális, 22-25 BMI közepe a cél (23,5), akkor már 73-74kg is elvileg jó versenysúly.

Szóval a cél megvan.
Meglátjuk, mennyi idő kell az eléréséhez.
Az elhatározás dátuma immáron rögzítve van.


A hajnali tengerparti kocogásnál meg kevés jobb dolog van... Tavaly volt szerencsém hozzá.
(a kép csak illusztráció)

Akció! - Ne várj vele holnapig

Hadd lepjek meg minden kedves olvasómat egy rendkívüli kuponnal.
Nekem annyira tetszik, hogy nem bírtam vele holnapig, azaz április elsejéig várni.

Hihihi.

(Az ötlet nem, a megvalósítás is csak félig saját érdem, de a képet én raktam össze. Nyugodtan lehet szabadon terjeszteni, kollégákat, barátokat hülyíteni vele. Még van egy nap holnapig :D )

Remind Me

Röyksopp.
Pont.
Van ám új lemez is (meg is lehet hallgatni itt, meg interjút lehet látni a két senor-ral, Torb Jorn-nal és Svein-nel itt), de legyen itt egy régi videó.

Mókás - vidám animáció... (még azt is megtudhatjuk, hogy hová tűnik a barnaság!!! :)
Elgondolkoztató - vajon tényleg ennyire kiszámítható / sablonos egy nagyvárosi élet?
Melankolikus - zene, ambience, színek...
Metropolita és technokrata - a városi élet minden kellékével.
És jó zene.

(A következő videó sajna csak kis méretben és felbontásban tekinthető meg itt. Azt mondja már meg nekem valaki, hogy a fenenagy Internetes szabadság közepette miért van az, hogy egyes videókat már a jútyúbon se lehet Magyarországról elérni?! Ja, és olyan magyarázatokat nem fogadok el, hogy üzleti érdekeket sért... Milyen üzleti érdeket sért egy hétéves videó, amikor a zenekar saját honlapján rádióminőségben elérhető a legújabb lemezük...?!)




A következőt meg nemrég találtam.
Egy svéd diák, bizonyos Tomas Nilsson, elkészítette a Piroska és a farkas "Remind Me"-s változatát a Linköping Egyetemen. Ugyancsak mókás, ügyes munka.
Josszórakást!
:)

(Ezt a videót meg érdemes teljes képernyős változatban nézni, mert HD minőségű)

Frakkin' Great Series Finale

Eljött ez a nap is... Tegnap este vetítette a Sci-Fi Channel a Battlestar Galactica sorozat utolsó részét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy médiatörténelmet írva - ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A sorozat frissítően új szemszögből mutatott utat a tévés sci-fi műfajnak: jó tévésorozathoz hűen karakterközpontú volt, de egyben dokumentalista jellegű űrcsatározásokat is mutatott, amik lepipálnak minden azelőtt (tévében ÉS mozivásznon) láthatót. Volt benne minden, ami egy igazi sci-fi elengedhetetlen kelléke... a ragacsos alieneken kívül. Csak címszavakban: technológiai fejlettség, az emberiség holokausztja, mesterséges intelligencia, űrhajók, űrcsaták, robotok (cylonok), társadalomkritika, vallás és tudomány viszonya (nem hasonlít valamire nagyon a fenit képen a szereplők száma és elhelyezkedése?), fricska és üzenet a mának. Ezt egy ideig komolyan nehéz lesz felülmúlni.

Aki esetleg lemaradt a dologról, a magyar AXN SciFi-n hamarosan elölről megnézheti a négy évadot. Ugyan a TV2 próbálkozott a bemutatásával, de ott másfél évad után valahogy érdektelenségbe fulladt - sokak számára érthetetlen módon. Jómagam ugyan már leszoktam a tévézésről... illetve csak azt nézek meg, amit én akarok és főleg akkor amikor én akarom, de ha nincs más módja akkor az AXN-en lehet pótolni a lemaradást. Tényleg érdemes.

Sőt! Jó hír, hogy a SciFi Channel úgy gondolta, hogy annyira masszív rajongótábort épített a sorozattal, hogy érdemes előállnia egy spin-off sorozattal is Caprica címmel. Az új sorozat dupla bevezető részének a DVD premierje pont ugyanaznap lesz, mint amikor megjelenik az új DM lemez... Mától számítva pontosan egy hónap múlva.

Come Back

Egy igazi stúdió-felvétel a készülő Depeche Mode lemezről.
Nem olyan zúzós mint a Wrong, hanem egy lassan hömpölygő, igen szép, egyszerű hangszerelésű dal.

Ha minden igaz, ilyen és ehhez hasonló csemegékkel lesz teli az új album full extrás (születési nevén: deluxe box set edition) kiadása.

Ja, és teljesen legális!
:)

Én megmondtam...

... méghozzá itt, hogy valahogy így hangzik az igazi zene, legalábbis szerintem.
A dalt tartalmazó album 6,8 millió példányban kelt el tavaly, ami azt jelentette, hogy a "Coldplay - Viva la Vida or Death and all his Friends" 2008 legnépszerűbb lemeze lett.

7 kategóriában nevezték őket Grammy-re, ebből hármat be is gyűjtöttek. Kettő díjátadás és az élő előadásuk alább láthatóak. Nagyon profik a srácok, örülök, hogy láthattam őket tavaly én is élőben.

Chris Martinnak édesen és nem véletlenül kilóg a köldöke a trikója alól, a többiek meg amúgy olyan rocksztárosan borostásak és Beatles-es Bors őrmesteres szerkóban feszítenek igen fessen. Jó rájuk nézni, na! :)

Akkor következzen a három kategória, amit megnyertek.

Song Of The Year - díjátadás



Best Rock Album - díjátadás



Best Pop Performance By A Duo Or Group With Vocals - ez a díjátadás nem szerepelt a televíziós változatban, de bebiggyesztem a "Lost & Viva la Vida" medley-t, amit előadtak a show keretein belül. A rap-es betét szerintem megbocsájtható baklövés volt. :)



És ezt nem hagyhattam ki...
Álljon itt egy alternatív klip a Viva la Vida dalhoz. Depeche Mode rajongóknak külön a figyelmébe ajánlom: a palástot viselő császkáló király-figura szerintem mindenkinek ismerős egy immáron 19-20 éves örökbecsűből... a klip végén még egy napozóágy is előkerül.



Hihetetlen mennyire nagy hatással volt az emberekre a dal. Végtelen feldolgozás született, egy szál zongoristától vagy saját magát kísérő hegedűstől kezdve, technós mixeken át egy egész szimfonikus zenekarig sok mindenkit megihletett ez a mindössze négy akkordból álló szerzemény. Az iTunes-os eladásokat például egy külön félperces klippel segítették elő.

Egyébként egy (számomra) nevesincs gitáros is úgy gondolta, hogy szeretne a sikerükben osztozni és beperelte a Coldplay-t állítva, hogy ellopták tőle a Viva la Vida dallamát. Érdemes rákeresni a tyúbon, Joe Satriani a fent nevezett zenész. Kétségtelen, hogy vannak hasonlóságok a két dal között, de az még nem jelent semmit, hogy ha két dalt egymásra kopírozunk, és nem hallunk disszonanciákat, akkor az a két dal egy és ugyanaz lenne. Egyébként a tyúbon más dalokkal is összehozták ezt a gitárost, ami legalább annyira (vagy annyira nem) hasonlít a dalához, mint a Viva la Vida.

Hát azt hiszem erről legyen ennyi elég is. Gratulálok annak, aki ide elért az olvasásban úgy, hogy megnézte a videókat meg a hivatkozásokat!

Csüsz.