Hippy dal, Laurie módra

Ez a felvétel megint egy gyöngyszem a Saturday Night Live c. tévéshow-ból. Hugh Laurie, akit az USA-ban csak leginkább mint House dokit ismernek, előkapott egy gitárt meg egy szájharmonikát, leporolt egy közel húszéves dalát, amit még valamikor a '90-es évek elején az "A Bit of Fry and Laurie" c. angol humorshow-ban adott elő és hülyére vette az amerikai közönséget egy blődli-ál-hippy dallal. Bírom a fejét, de komikusként mondjuk a Fekete Vipera sorozatban Rowan Atkinson és Stephen Fry oldalán valahogy nekem sokkal szimpatikusabb és szórakoztatóbb, mint egy morcos amcsi dokiként.

Következzen akkor a dalocska az SNL-ből, amiben ő volt a vendégműsorvezető és rendesen megvillantotta a komikusi vénáját jó néhány jelenetben. (Megvan az egész, ha valakit érdekel... ;)... sőt megvan az említett angol humorshow mind a négy szezonja is!) Páran biztos megdöbbentek, mikor megszólalt a saját akcentusával. Ugyanis odakint úgy tekintettek rá a sorozat kezdetekor, mint egy amerikai színészre, mert a tévésorozatban amerikai akcentussal játszik. A dal - jó hippy dalként - ugyancsak amerikai akcentussal van előadva. Íme.



(itt a dalszöveg is... ma nem akartam rávarázsolni a videóra feliratként... babramunka nagyon):

Hugh Laurie - Protest Song
Well, the poor keep getting hungry and the rich keep getting fat
Politicians change but they're never gonna change that.
Girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

Well, the winds of war are blowin' and the tide is comin' in
Don't you be hopin' for the good times because the good times have already been.
But, girl, we got the answer, it's so easy you won't believe
All we gotta do is...

It's so easy to see
If only they'd listen, to you and me.
We got to... as fast as we can
We got to... every woman, every man
We got to... time after time
We got to... vodka and lime.

Well, the world is gettin' weary, and it wants to go to bed
Everybody's dyin', except the ones who are already dead.
Girl, we got the answer, starin' us right in the face
All we gotta do is...

Tralalla megjött, megérkezett: Depeche Mode - Sounds Of The Universe

Na, ilyen sem volt még, hogy reklámfelületként használjam a blogom - úgy látszik ez a hét úgy alakul, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket eddig sose.

Az alant bebiggyesztett videó a Depeche Mode legújabb albumának extra kiadását hivatott népszerűsíteni.

A nappalimban meg így néz ki:

Igaz, hogy Európában csak tegnap, az USA-ban pedig ma jelent meg, de érdekes módon én már vasárnap belebotlottam a gyűrűs-bolygós műszakicikk-üzletben... és elhoztam az utolsó (!) példányt a számozott dobozos kiadásból. Eladó bácsi azt mondta, hogy péntek óta kint volt a polcon összesen 5 db deluxe box set, a bejáratnál pedig a szimpla CD és a CD+DVD kiadások is ott figyeltek egy külön állványon. Becsületére legyen mondva a boltnak, hogy a box set-et pont annyiért árulják, mint amennyiért pl. az amazon.de-n lehet beszerezni. Meg is lepett... és meglepetésemre meg is vettem a szajrét. Mondok, ha már lemaradtam a koncertről, akkor legalább ez legyen meg... Max megveszem még a turnéról készülő DVD-t is. Szerintem nagyon rendben van. Valahogy így kell 2009-ben eladni egy albumot fizikai hanghordozón. (További részletek a deluxe kiadványról itt)

Az album anyagát már egy ideje hallgatgatom (ha még nem mondtam volna, itt meg lehet hallgatni az egész lemezt, kivéve a bónusz számokat, amik simán helyet kaphattak volna az albumon, annyira jól sikerültek). Szerintem rendben van, teljesen jó anyag. A nagy kedvenceket nem fogja felülmúlni, mint album, de pl. nálam a Wrong nagyon erősen ostromolja a mindenkori legjobb DM dalok társaságát. (Videoklip-ügyileg azért hagy némi kívánnivalót maga után, kicsit túl erőszakosra, sokkolóra sikeredett, személy szerint nem szívesen nézem meg, bár az ötlet egészen egyedi. Klip itt.)

De több nagy slágert nem igazán várhatunk az albumról... ha a promónak hinni lehet, akkor a Peace (ami egy igazi stadionénekeltető dal - hüpp) és a Corrupt dalokból lehet még kislemez és esetleg még az In Sympathy eléggé rédiófrendli. A többi dal pedig a vájtfülű rajongóknak szól. Élvezetesek, izgalmasak de kétdégkívül nincs köztük egy Enjoy The Silence nívójú világsláger (ami mellesleg lassan 20 év távlatából -jesszusom!- pont olyan jó, mint anno).

Személyes kedvencem a Jezebel, ami vérbeli Martin Gore dal, merész dallamvezetéssel, hangnemváltásokkal, ötletes szöveggel és hihetetlenül lágy, kellemes szóló témával. A bónuszdalos lemezen is van egy Martin-dal, ami már-már a Black Celebration-ös (1986) időket idézi. És ha már a bónusz számoknál tartunk, akkor a Ghost-ot is meg kell említeni külön. Szövegében az egyik legerősebb dal - olyan igazi szíventalálós. Zeneileg meg ugyancsak a régi időket idézi meg, ami meg egyáltalán nem meglepő, mert Martin-nak az extra DVD-n lévő egyik dokumentumfilm tanulsága szerint az a legújabb hobbija, hogy az ebay-en muzeális értékű szintiket vásárolgat. És van még egy nagyon ütős dal, a Come Back, amit meglepetésre Dave írt - bár az Hourglass lemez után ez nem is akkora meglepetés. Összesen 4 változatban lehet meghallgatni, de nekem a studio session jön be a leginkább.

Szóval remek egy kiadvány, elleszek vele egy jó darabig, azt hiszem. Az 5.1-re kevert album még plusz csemege az audiofil rajongóknak. Többször kapkodtam a levegőt a meghallgatása közben.

Az a fikázás, ami meg néhány nevesincs blogon történik, magukat zenekritikusnak képzelő bolháktól, akik azt hiszik, minél nagyobbat rúgnak bele egy klasszikus zenekarba, annál menőbbek lesznek, szóval az meg egészen nevetséges. Majd ha munkásságukkal megtöltenek egy stadiont (mit egyet?! több mint 80-at, csak idén), akkor nyugodtan fikázhatnának. Addig jobb inkább csöndben maradniuk. (Nem szívesen népszerűsíteném az oldal címét ahol ezeket a "kritikákat" olvastam. Egy igazi rajongó szerintem inkább örül annak, hogy nem kell mindig ugyanazt a jól bevált lemezt meghallgatnia, és hogy a kedvence, aki zenészek generációira volt elementális hatással, új dalok, új utak felé tör. Ha meg az ember nem igazi rajongó, akkor nem neki készült a lemez és kész. Mást kell hallgatni. Urambocsá', megvenni.)

(Szolgálati közlemény: mostantól mellőzöm a youtube-os videókat, mert megbízhatatlanok. Jónéhány pár hónapos link már nem is működik... :S Alternatív megoldásokat fogok keresni kiváltásukra.)

Bundáskenyér à la Bub - a.k.a. bubdáskenyér :)

Mikor elindítottam a blogomat tavaly augusztusban, nem hittem volna, hogy ilyen bejegyzés is szerepelni fog rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy sok hasonló fogja követni... bár ki tudja?

Műfajilag talán az "ételfotó" címke a legmegfelelőbb hozzá, bár kétségtelen, hogy olyan nagy nekikészülést nem rendeztem neki: a tojások feltörése és a készre retusált kép elkészülte között 47 perc telt el a naplófájl szerint.

A történet:
Vasárnapi reggeli, ágyba szervírozva.

A "menü":
Csirkemell-sonkával és sajttal töltött bundás kenyér (alternatív helyesírással: bundáskenyér) salátalevélen, roppanósan friss zöldségekkel körítve, gőzölgős gyümölcsteával, kora nyári reggeli napfénnyel szervírozva.

A fizetség:
Kedves mosoly, puszi, visszabújás az ágyba. Ezen még dolgozni kell kicsit...

Egy kicsit maga a kompozíció még valószínűleg kiforratlan, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg sebtiben készült. Ilyenkor lehet ráfogni a dologra, hogy "rusztikus" :)
Az utómunka viszont elég jól sikerült szerintem, idillikus, kicsit szürreális ragyogás, ami fehér, az hófehér, ami színes, az szépen ki van emelve, szerintem az rendben van.
Kifejezetten jó mozzanat a sajt kicsordulása, ami teljesen spontán történés, bár megmondom őszintén, reméltem, hogy valami hasonló fog történni a képen. Sikerült. Annyira szerencsésen, hogy a képen látható állapot már nem változott, a sajt ekkorra már valószínűleg ki is hűlt.

Jó étvágyat hozzá! A puszit, a mosolyt meg a visszabújást meg türelmetlenül várom.

Ösztönző (leginkább magamnak)

Besenyő Pista bácsival élve, "Itt van a jó időkor!" :)

A múlt héten megint elkezdtem kocogni, az óraátállítás és a kellemes hőmérséklet együttes hatására tűnik elfelé a búskomor téli hangulat.

Találtam egy érdekes cikket az [origo]-n, amiben azt fejtegetik, hogy már a kis mértékű elhízás is akár évekkel lerövidítheti a várható élettartamot és különféle betegségeknek teszi ki az embert.

BMI (testtömeg-index) kalkulátor is van benne. Mármint a cikkben. Ez alapján kiszámoltam, hogy az ideális testsúlyom a 63 és 78 kilós tartományban van. Ha ennek a közepét veszem, akkor kb. 71 kiló lenne a lehető legoptimálisabb testsúlyom.

A normális BMI 22 és 25 között van. A jelenlegi BMI-m 26.8, ami ugyan nem sokkal több, mint a normális felső határa, de a cél a 22,7 (ez felel meg a testmagasságomhoz rendelt optimális 71 kilónak). Ha viszont a normális, 22-25 BMI közepe a cél (23,5), akkor már 73-74kg is elvileg jó versenysúly.

Szóval a cél megvan.
Meglátjuk, mennyi idő kell az eléréséhez.
Az elhatározás dátuma immáron rögzítve van.


A hajnali tengerparti kocogásnál meg kevés jobb dolog van... Tavaly volt szerencsém hozzá.
(a kép csak illusztráció)

Akció! - Ne várj vele holnapig

Hadd lepjek meg minden kedves olvasómat egy rendkívüli kuponnal.
Nekem annyira tetszik, hogy nem bírtam vele holnapig, azaz április elsejéig várni.

Hihihi.

(Az ötlet nem, a megvalósítás is csak félig saját érdem, de a képet én raktam össze. Nyugodtan lehet szabadon terjeszteni, kollégákat, barátokat hülyíteni vele. Még van egy nap holnapig :D )

Remind Me

Röyksopp.
Pont.
Van ám új lemez is (meg is lehet hallgatni itt, meg interjút lehet látni a két senor-ral, Torb Jorn-nal és Svein-nel itt), de legyen itt egy régi videó.

Mókás - vidám animáció... (még azt is megtudhatjuk, hogy hová tűnik a barnaság!!! :)
Elgondolkoztató - vajon tényleg ennyire kiszámítható / sablonos egy nagyvárosi élet?
Melankolikus - zene, ambience, színek...
Metropolita és technokrata - a városi élet minden kellékével.
És jó zene.

(A következő videó sajna csak kis méretben és felbontásban tekinthető meg itt. Azt mondja már meg nekem valaki, hogy a fenenagy Internetes szabadság közepette miért van az, hogy egyes videókat már a jútyúbon se lehet Magyarországról elérni?! Ja, és olyan magyarázatokat nem fogadok el, hogy üzleti érdekeket sért... Milyen üzleti érdeket sért egy hétéves videó, amikor a zenekar saját honlapján rádióminőségben elérhető a legújabb lemezük...?!)




A következőt meg nemrég találtam.
Egy svéd diák, bizonyos Tomas Nilsson, elkészítette a Piroska és a farkas "Remind Me"-s változatát a Linköping Egyetemen. Ugyancsak mókás, ügyes munka.
Josszórakást!
:)

(Ezt a videót meg érdemes teljes képernyős változatban nézni, mert HD minőségű)

Frakkin' Great Series Finale

Eljött ez a nap is... Tegnap este vetítette a Sci-Fi Channel a Battlestar Galactica sorozat utolsó részét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy médiatörténelmet írva - ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A sorozat frissítően új szemszögből mutatott utat a tévés sci-fi műfajnak: jó tévésorozathoz hűen karakterközpontú volt, de egyben dokumentalista jellegű űrcsatározásokat is mutatott, amik lepipálnak minden azelőtt (tévében ÉS mozivásznon) láthatót. Volt benne minden, ami egy igazi sci-fi elengedhetetlen kelléke... a ragacsos alieneken kívül. Csak címszavakban: technológiai fejlettség, az emberiség holokausztja, mesterséges intelligencia, űrhajók, űrcsaták, robotok (cylonok), társadalomkritika, vallás és tudomány viszonya (nem hasonlít valamire nagyon a fenit képen a szereplők száma és elhelyezkedése?), fricska és üzenet a mának. Ezt egy ideig komolyan nehéz lesz felülmúlni.

Aki esetleg lemaradt a dologról, a magyar AXN SciFi-n hamarosan elölről megnézheti a négy évadot. Ugyan a TV2 próbálkozott a bemutatásával, de ott másfél évad után valahogy érdektelenségbe fulladt - sokak számára érthetetlen módon. Jómagam ugyan már leszoktam a tévézésről... illetve csak azt nézek meg, amit én akarok és főleg akkor amikor én akarom, de ha nincs más módja akkor az AXN-en lehet pótolni a lemaradást. Tényleg érdemes.

Sőt! Jó hír, hogy a SciFi Channel úgy gondolta, hogy annyira masszív rajongótábort épített a sorozattal, hogy érdemes előállnia egy spin-off sorozattal is Caprica címmel. Az új sorozat dupla bevezető részének a DVD premierje pont ugyanaznap lesz, mint amikor megjelenik az új DM lemez... Mától számítva pontosan egy hónap múlva.