Az ötödik ok

Íme, elérkeztünk a kurzus feléhez, jöjjön hát az ötödik ok. David Levy könyvéből fordítom továbbra is az idézeteket. Fontosnak tartom megint leszögezni, hogy ezen idézetek nem feltétlenül tükrözik a saját véleményemet, inkább gondolat- és vitaébresztőnek szánom a közlésüket.


5. Szükségletek kielégítése

A szerelembe esés egyik legfontosabb oka a szükség - szükség az intimitásra, a közelségre, a szexuális kielégülésre, a családalapításra. Néhány esetben ez a szükség a mások általi elismerésre való vágy - vágy egy megemelkedett státusz iránt, amit azzal nyer el az ember, hogy megszerzett egy igazi "trófeát". Így mikor valaki azt mondja "szeretlek", lehet hogy épp azt érti ez alatt, hogy "szükségem van rád"; tudatalattija ezzel próbálja palástolni "szerelme" tárgya felé kialakult érzésének igazi okát.


Az egyik dolog, ami nekem szemet szúrt ebben a pontban, az a család. Mármint az már régen rossz, ha csak és kizárólag a szexualitás vezérel egy szerelmet, de ugye itt nem is erről van szó... ez csak egy a tíz ok közül. A család viszont, jómagam meleg ember lévén, már más tészta. Biztosra veszem, hogy sokan vagyunk ezzel úgy, hogy eljátszogatunk a család gondolatával, de az előző pontban említett társadalmi elvárások folyományaképp, inkább elhessegetjük azt. Szomorú dolog ez, akárhogy is van. Nemrég olvastam egy interjút Havas tanár úrral. Felment beszélgetni egy meleg pornóproducer lakására. Elmondása szerint a legmodernebb berendezési tárgyak, bútorok vették körül, házigazdája mégis arról beszélt, hogy mindazok semmit sem érnek, úgyis "egyedül fog megdögleni", mert nem lesz mellette senki, gondolván ezzel a családra és/vagy egy társra. Nem feltétlenül gondolom ezt így, hiszek abban, hogy mindenkinek van egy társa, akit meg is talál, ha nagyon akarja. A gyermeknemzés problémájra pedig vannak alternatív módszerek is. Minden megoldható, ha van rá szándék. If there is a will, there is a way.

A másik meg ez a trófea-dolog. Van benne valami, de kicsit erős. Szerintem igenis jó érzés, büszkeséggel telíti el az embert, ha párját "mutogathatja", csak akkor válik visszássá a dolog, ha csak ezért hódította meg a párját. Persze az már rég nem szerelem, és megint ott tartunk, hogy ez csak egy a sok ok közül.

A negyedik ok

OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.

De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.

4. Társadalmi hatások

Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."

Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.

Zene, zene, zene

Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...

De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.


Melee - Built to Last



Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"

And now for something completely different...

Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.

Röyskopp - What else is there



Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.

Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)

A harmadik ok

Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.

3. Viszonzott vonzódás

A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".

* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.

** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.

Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.

Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe

A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.

Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.

Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.

A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...

A második ok

Jöjjön a második idézet a könyvből.

2. A másik kívánatos vonásai

Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.

Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.

Az első ok: hasonlóság

Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.

1. Hasonlóság

Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.


Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.

Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.

Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.