OK, kimaradt egy hét az utolsó bejegyzés óta, de aznap hármat is írtam (meg is látszott a heti látogatottságon...). Azóta megtaláltam, hogy lehet időzíteni a bejegyzések megjelenését, úgyhogy ha legközelebb ilyen lesz, akkor ütemezve fognak megjelenni a bejegyzések.
De jöjjön a negyedik ok amiért az okosok szerint az emberek beleszerelmesednek a másikba. Az idézet továbbra is David Levy könyvéből való.
4. Társadalmi hatások
Az általános társadalmi normáknak jelentős szerepük van a szerelem kialakulásában: már korai szakaszban kiszűrik ugyanis a lehetséges jelölteket. Erre a legegyszerűbb példa az életkor - leginkább társadalmi elvárás az egy egyén számára, hogy ne szeressen bele egy nálánál sokkal idősebb személybe. Így ha valaki egy tőle sokkal idősebb embert talál érdekesnek vagy vonzónak, a gondolat már egyből megszületik a fejében, hogy "mit fognak majd szólni az emberek, ha kapcsolatot alakítok ki ezzel a személlyel vagy elfogadom a közeledését?" Hasonlóképp, némely kultúrában faji alapokon szűrik ki a jelölteket, ami azt eredményezi, hogy egy pár, aki máskülönben esélyes lenne egy romantikus kapcsolat kialakítására, gyakran lemond a dologról, mert egyikük vagy mindketten, tudják, hogy az elfogadhatatlan lenne a kultúrájukban. Ayala Pines szerint "... a társadalmi normák megjutalmazzák azokat, akik követik őket és megbüntetik azokat, akik eltérnek tőlük. Például barátok vagy családtagok kerülhetnek egy potenciális partnert vagy egyenest rosszallásukat fejezhetik ki vele kapcsolatban."
Tehát ha az ember azt hiszi a másikról, hogy a barátai, ismerősei nem fogadnák el, nagy az esély arra, hogy azzal a személlyel nem lép romantikus kapcsolatba. Hm... csak hogy egy kicsit hazabeszéljek, ez az oka annak is pl., hogy a meleg emberek körében jóval nehezebben megy a kezdeti kapcsolatteremtés, amit persze megkönnyít az, ha az embernek nem kell rejtegetnie a család és a barátok előtt melegségét.
2008. szeptember 18., csütörtök
2008. szeptember 11., csütörtök
Zene, zene, zene
Hát lehet, hogy ma nagyon ráérek, mert ez már a harmadik...
De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.
Melee - Built to Last
Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"
And now for something completely different...
Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.
Röyskopp - What else is there
Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.
Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)
De ezeket világba kell kiáltani, nincs mese.
Melee - Built to Last
Süssétek rám, hogy szentimentális vagyok, vállalom. Ez a dal és a videója az általam az utóbbi időben hallottak közül az egyik legkedvesebb. Egy kicsit a Keane-i hullámokat meglovagló zenekarról van szó, hangsúlyos zongorafutamokkal és nagy magasságokba szökő férfihanggal, jóképű fiatalemberekkel, kicsit érzelgős szöveggel, egy kicsit önparódia (főleg a néha eltúlzott negédes szerelmes jelenetek a klipben) de teljesen komolyan vehető, mármint őszinte. A szövegből néhány jellemző sor magyarul: "Mert ez igazi és jó / Pont úgy melenget belülről, ahogy kell / De legfőképp, legfőképp úgy épült, hogy sokáig tartson"
And now for something completely different...
Csak hogy bizonygassam, nem mentem át tinilányba, jöjjön egy másik dal, ami valószínűleg csak nekem új, mert 2005-ös, ha jól látom.
Röyskopp - What else is there
Ők egy norvég duó. A norvégokról azért körülbelül lehet tudni, hogy van tehetség... vagy mondjuk inkább a skandinávoknál... Abba, A-Ha, Roxette...
A szám egy nagyon kellemes elektro alapokon nyugvó, kicsit depis, vonósokkal operáló (nyamm) dal , drámai fejhangon, furcsa akcentussal éneklő, hihetetlen arcú a hölggyel. Egy aprót horror a klip, ami talán egy kicsit hajaz Madonna Frozen-jére, de egészében nagyon kellemes élmény.
Na, mára már azt hiszem befogom a' arcomat, mert pofánrúglak, kisfiam, mint Micimackó a Róbert Gidát.
:)
A harmadik ok
Itt a harmadik pont a 10 közül, amiért az emberek szerelmesek lesznek egymásba. Idézet következik a David Levy könyvből.
3. Viszonzott vonzódás
A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".
* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.
** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.
Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.
3. Viszonzott vonzódás
A tudat, hogy az embert kedveli a másik, a szerelembe esés egyik legdominánsabb tényezője. Ezt a tényt emeli ki Philip Shaver felnőttkori kötődés elmélete*, amiben a szeretett fél (az, akiről gondoskodnak) úgy érzi, hogy a szeretet adó fél (az elsőfokú gondoskodó) által szeretve van, aminek következtében a szeretett fél tudja, hogy szerethető, amitől egyszerűen jól érzi magát. És amikor egy adott személy jelenlétében jól érezzük magunkat, hajlamosabbak vagyunk irányába vonzalmat kialakítani magunkban.
[...]
Arthur Aron** szerint "ha megkérdezünk egy embert arról, hogy hogy szeretett bele valakibe, több mint 90%-uk azt fogja válaszolni, hogy az egyik legfontosabb tényező az az volt, hogy ráismert arra, hogy a másik megkedvelte, megszerette őt".
* Philip Shaver elmélete arról szól, hogy a csecsemőkorban kialakult és megtanult kötődés az anya (szülő) felé meghatározó fontosságú abból a szempontból, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire képes szereteten alapuló kapcsolat kialakítására.
** Arthur és Elanie Aron kísérlete a következőképp nézett ki: két vadidegen egyetemi hallgatót beültettek egy szobába és megkérték őket arra, hogy olyan intim dolgokról beszélgessenek, mint például mi volt életük legzavarbaejtőbb eseménye vagy hogyan éreznék magukat, ha elveszítenék az egyik szülőjüket. Ezen beszélgetések hosszúsága pár perc és 90 perc között váltakozott. A kísérlet ezt követő részében megkérte őket, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe két percig anélkül, hogy megszólalnának. Aztán, már külön-külön, megkérdezte őket, hogy mennyire érzik magukhoz közel a másikat és hogy hasonlítsák össze ezt a közelséget életük más szereplőivel. Már egy 45 perces beszélgetés után a résztvevők 30%-ánál ezt a kapcsolatot közelebbinek értékelték, mint a hallgatók életében szereplő más társakhoz fűződő viszonyt. Az ön-leleplezés erős és gyorsan ható eszköz arra, hogy a másikban magunk iránt vonzalmat ébresszünk.
Kezd érdekes lenni a dolog, nem? Persze mindezekkel csínyán kell bánni, mert esetleg ha túl sokat árulunk el magunkról, túlságosan is kitárulkozunk, az lehet, hogy a másikban épp hogy visszatetszést ébreszt... gondoljunk csak pl. a társkereső oldalak kitárulkozó képeire. Ott vonzalom lehet, hogy ki tud alakulni, de mély érzelmekről valószínűleg nem lesz szó.
Funkcionális alfabéta vagyok ... hehe
A napokban újítottam be egy futócipőt. A régi már kiszolgált szegény, és az elmúlt pár hónapban sikerült a térdemet is kicsit megerőltetni, amiben rendesen ludas volt a cipő is, mint utóbb kiderült.
Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.
Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.
A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...
Szóval nézegettem a kínálatot, ellátogattam sportáruházakba, kiokosítottam magam a témában, felpróbáltam vagy 20 modellt, végül sikerült rátalálnom egyre, ami fantasztikusan kényelmes és tökéletesen elfogadható árban van.
Miközben nézelődtem, próbáltam okosnak tűnni, de egy kifejezés kifogott rajtam. Már az újdonság volt, hogy a komolyabb márkák különböző modelleket gyártanak más és más lábtartással futóknak (biztos mert csak koca kocogó vagyok). Van, aki teljes talppal fut (jár, kocog stb), van, aki a külső és van aki a belső talpélével érinti inkább a talajt. Értelemszerűen ezt onnan lehet látni, hogy elővesz az ember egy régebbi cipőjét és megnézi a talpát, hogy az hol van kikopva.
A férfi futócipők között árultak modelleket "általános stílusban, enyhén pronatáló" futóknak. Mi van? Pronatáló? Ammi? Mármint hogy szülés előtt álló férfiaknak, hogy egészségesebb gyerekük legyen? Na, mondok, ezt jól eltalálták, mert minden férfi szülés előtt áll, csak sosem is fog szülni... a futás meg mégsem kerékpározás, ahol azért van mit védeni... de azt is cipővel? Hogyan? Gondoltam, utánanézek a guglin, de nem lettem okosabb... Feltételezem, hogy a kifejezés a lábtartással van összefüggésben, de még a gugli sem talál máshol róla említést, mint az egyik sportáruház honlapján, a férfi futócipők leírása között...
2008. szeptember 9., kedd
A második ok
Jöjjön a második idézet a könyvből.
2. A másik kívánatos vonásai
Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.
Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.
2. A másik kívánatos vonásai
Nem meglepő módon, a legtöbb romantikus vonzalommal foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a személyiség és a külső a két legfontosabb tényező a vonzalom kialakulásában. Ayala Pines tanulmányában például az áll, hogy az általa megkérdezett férfiak és nők több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a partnerük személyiségében fogta meg egy tulajdonság, ami miatt belészeretett. A megkérdezett nők egy kissé nagyobb arányban említettek különböző személyiségjegyeket alapvető tényezőként ebből a szempontból, mint a férfiak. De amíg a férfiak 81%-a mondta azt, hogy alapvetően párjuk külseje vonzotta őket, addig a nők csak 44%-a nyilatkozott ugyanígy.
Hát ehhez túl sokat nem lehet hozzáfűzni: ahhoz vonzódunk, akinek tetszik nekünk a fizimiskája és személyisége. Alapvetés. Ami talán érdekes, az a a két nem közötti különbség a külső fontosságával kapcsolatban. Ez sok mindenre adhat magyarázatot... például elviekben egy nem adoniszi adottságokkal rendelkező heteró férfi sokkal könnyebben talál párra, mint egy hasonló kinézetű meleg férfi. Ezért felmerülhet a kérdés: a heteró férfiak többségében meglévő ellenszenvet, irigységet (esetleg magát a homofóbiát?) vajon mi táplálhatja meleg társaik iránt, ha ők könnyebben találhatnak párra? Persze a homofóbia érzését rengeteg más tényező is alakíthatja (az ismeretlentől való félelem, alacsony érzelmi/szexuális intelligencia szint, családi és kortárs ráhatás stb.), de ez egy kicsit messze esik már a témánktól.
2008. szeptember 8., hétfő
Az első ok: hasonlóság
Akkor jöjjön a lista azokról a dolgokról, amik miatt az emberek szerelembe esnek. Előre bocsátom, hogy nem fontossági sorrendről van szó, inkább csak egy felsorolásról. A könyvből származó idézetet más betűtípussal szedem. Akkor lássunk neki.
1. Hasonlóság
Alapos tapasztalati bizonyíték van arra, hogy az emberek általában olyanokat kedvelnek, akik egy vagy több fontos szempontból magukhoz hasonlatosak. Ez lehet hasonló fokú iskolai végzettség, hasonló viselkedésmód, közös érdeklődési kör, hasonló családi vagy vallásos háttér, hasonló személyiségi jegyek, hasonló társas érintkezéssel kapcsolatos szokások vagy bármilyen más jellemvonásbéli hasonlóság. Eképpen a hasonlatosság az egyik domináns oka a romantikus vonzalom legelső érzelmi megnyilvánulásának. Sir Francis Galton végezte az első kutatásokat a jelenség leírására az 1880-as években. Mind ő, mind későbbi pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a párok általában sokféle jellemvonásaikban hasonlóak: pszichés vagy testi jellemvonásokban vagy személyiségükben.
Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy jobban kedvelünk olyan embereket, akik oly módon és azért változnak, hogy hozzánk hasonlatosabbak legyenek, mint olyanokat, akik következetesen olyanok, mint mi. Ez azért van, mert azokat, akik a célból változnak, hogy másokat boldoggá tegyenek, gyakran látjuk szimpatikusabbnak, mint azokat, akik mindig megpróbálnak másokat boldoggá tenni. Itt a nyereség az, ami a vonzalom kialakulását elősegíti, inkább a megbecsülés kiérdemlése a fontos, semmint annak az első találkozás alkalmával történő megtapasztalása.
Tehát: általában hozzánk valamilyen szempontból hasonló embert keresünk párnak és akkor még vonzóbbnak tűnik számunkra, hogyha választottunk annak érdekében változik, hogy még jobban hasonlítson hozzánk... Hát ez egy így egy kicsit unalmasnak tűnik, de van benne ráció. Az tényleg legyezgeti az ember hiúságát, ha a másik azért, hogy elnyerje a kegyeinket, leteszi a cigit... vagy lead pár kilót... Az meg tényleg alapvetés, hogy alapvetően hasonszőrű emberek táraságát keressük.
Van egy dolog, ami Levy nem sorolt a tíz ok közé, de megemlíti a könyvben. A közelség. Az, hogy olyan ember iránt alakul ki szimpátia vagy vonzalom (itt persze természetesen kifejetezzen nem szexrandikról van szó...), akivel többször találkozunk, mert ugyanazon a környéken élünk vagy épp mert, mint az az internet korában oly gyakori, sokszor találkozunk vele ugyanabban a chat-szobában vagy fórumon.
Szóval ez lenne az első. Kilenc még hátravan.
2008. szeptember 7., vasárnap
Tíz dolog, ami miatt az ember szerelmes lesz - Bevezető
Lehet, hogy már-már betegesnek tűnhet a fixációm a témával kapcsolatban (messze nem erről van szó, természetesen, inkább a téma lehetséges kimenetelei, vonzatai érdekelnek), de megint a már párszor említett David Levy-könyvvel kapcsolatban ragadtatom magam egy új bejegyzés megírására. Ezúttal nem is egyre, ahogy a címből sejteni lehet.
A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.
Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.
Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.
Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:

Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.
Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.
Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.
Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!
A könyv eredeti címe "Love+Sex_With_Robots - The Evolution of Human/Robot Relationships" (HarperCollins Publishers Inc., USA, 2007), azaz : Szerelem és szex robotokkal - Az ember-robot kapcsolatok fejlődése. A könyv nem fikció, hanem egy tanulmány, illetve egy elmélet-kifejtés. Alapállítása, hogy az emberek már akár 20-30 éven belül speciálisan erre készített robotokkal fognak szexelni. No persze nem mindenki, csak aki a) megengedheti magának, b) nincs más lehetősége a szexre különböző okokból: vagy mert félénk, vagy mert testi hibája van, vagy mert egyszerűen nagy a libidója, esetleg nem akarja partnerét/párját megcsalni.
Az ember azt hinné, hogy rendben, gépiesíteni lehet az aktust, de hogy valaki beleszeressen egy robotba? Levy ezt is vaslogikával levezeti, sőt azt állítja, hogy aki most kétkedéssel viseltetik az állítás iránt az körülbelül annyira maradi gondolkodású, mint pár évtizeddel ezelőtt azok, akik azt állították, hogy egy gép sosem fog tudni legyőzni egy sakkmestert... sakkban, persze.
Amúgy biztos tudja, miről beszél, mert díjnyertes számítógép-játékokat és beszélgető programokat úgynevezett chat-bot-okat tervez-programoz. Állítja továbbá, hogy az érzelmek és az azokra adott reakciók szárazon leírhatók matematikai egyenletekkel, azokat le lehet fordítani egyesekre és nullákra, és egy arra megfelelő hardware-be tölthetőek.
Itt egy egyszerű példa egy ilyen egyenletre:

Ez annyit tesz, hogy egy ember egy másik ember iránt érzett vonzalma az alapján határozódik meg, hogy milyen arányban vannak a másik ember iránt érzett pozitív érzelmei az iránta érzett összes (pozitív és negatív) érzelmeivel.
Szóval nem hittem volna, hogy egy ilyen témájú könyvben fogok találkozni a szerelem pontokba szedett meghatározásával, de ez történt. Azt tervezem, hogy pontról pontra lefordítom az általa írottakat és hozzáfűzöm a saját gondolataimat is a pontokkal kapcsolatban. Azt meg remélem, hogy egy jó kis beszélgetés fog kialakulni itt ezen a csatornán.
Hihetetlen alapos ám a fickó és tényleg naprakész. Alapvetésként kezeli például az interneten szövődött kapcsolatokat és rendkívül érdekes pszichológiai kísérletekről számol be. Még az is lehet, hogy miután elolvasod a fent említett tíz okot, simán szerelmessé tudsz majd tenni akit akarsz... vagy még szerelmesebbé a jelenlegi szerelmedet.
Tessék visszalátogatni rendszeresen, nemsoká kezdődik a kurzus!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

